Az idei év is bebizonyította, a remake-készítés cseppet sem könnyű feladat. Hiába adott egy nagysikerű előd, hiába beszélhetünk az eredeti alkotások esetében többmilliós rajongótáborokról, ha eljön az ideje a ráncfelvarrott, mai modern sémákra szabott verziónak, a végeredmény esetében sokszor a pengeélen táncolás enyhe kifejezés.

Idén már láthattunk csúfos eredményeket produkáló musicalt világsztárok tömegét felvonultatva (Kilenc); tisztességes minőségű, de még mindig az anyagi bukás kategóriájába tartozó thrillert (A sötétség határán); kétes minőségében is borzasztó anyagi sikert jelentő, látványfilmnek szánt ókori történelmi fantasy-t (A titánok harca), popkulturális klasszikust feldolgozó izmos kalandfilmet (Robin Hood), valamint egy olykor megmosolyogtató, az eredeti alkotást a sokat szapult és ócsárolt tiniműfaj berkeibe lezüllesztő horrort (Rémálom az Elm utcában).

Jelen esetben egy hivatkozási alapot is jelentő, televíziós mérföldkőnek számító akció-sorozat került át a televízió műsoráról a mozik szélesvásznára, az eredeti szereplők stílusának megtartása mellett azonban rengeteg újdonságot sorakoztat fel, melyek csak alátámasztják, a feldolgozás képes túlmutatni az alapul szolgáló történeten, már csak aktualitását tekintve is.

Két ranger speciális küldetésen van Mexikóban, egy tábornokot kell előcsalogatniuk rejtekhelyéről. Smith ezredes (Liam Neeson) és Peck hadnagy (Bradley Cooper) akciója során két társra tesz szert, akik maguk is a rangerek soraiból kerültek ki, csak fegyelmi vagy mentális okból felfüggesztették őket: Bosco B.A. Baracus (Quinton "Rampage" Jackson) és Murdock százados (Sharlto Copley) személyében két igazán hasznos, de problémás egyénnel bővült az alakulat.

Egységgé kovácsolva az A-csapat a legkiválóbb alakulattá válik az Irakban szolgáló erők közt, azonban hírnevük miatt súlyos árat fizetnek. Egy nem-hivatalos megbízást kapnak, amely során ellopott pénznyomó sablonokat szereznének vissza, a bevetés végén mégis ők lesznek a megvádolt személyek. Épp büntetésüket töltik, mikor az információkat nyújtó CIA-ügynök, Lynch (Patrick Wilson) újfent összehozza az egységet, hogy szerezzék vissza az Irakban elvesztett lemezeket.

Annyit előljáróban érdemes elmondani, az eredeti 1983 és 1987 között futó sorozat stílusa csak a főszereplők esetében köszön vissza, egyébként egy ízig-vérig mai akciófilmet láthatunk, sablonjaival, eszement akcióival és kegyetlen humorával. Sokan a szereplőválasztást firtatták, Liam Neesont leszámítva mindhárom színészt érte elég támadás a film bemutatójáig. Coopert nem tartották elég Szépfiúsnak, Jacksont se elég badass-nek Baracus szerepére, Copley-t pedig elég őrültnek Murdock figurájához. Legyen elég annyi, Copley agymenései közül két figyelmet érdemlő példa: mikor a kórházból szöktetik meg Mexikóban, a helikopter szárnyain pörög körbe; az iraki katonai táborban puskaporral fűszerezi a steaket. A sorozat színészei közül George Peppard (Smith ezredes) már nem élte meg a mozis bemutatkozást, Dirk Benedict (Szépfiú) és Dwight Schultz (Murdock) statiszta-szerepet vállalt, egyedül Mr T (Barracus) az, aki nemtetszését hangoztatja mind a mai napig.

Azóta viszont ezek a hangok mintha elcsendesedtek volna, a fizikailag kivitelezhetetlen akciójeleneteket nézve is. Mert ne tagadjuk, az előzetesekben is látható tankos ejtőernyőzés ez a kategória, itt mégis élvezetes elegyét láthattuk a valószerűtlen és kirreális akcióknak és a kegyetlenül szarkasztikus humornak. Hogy mennyire nem a sorozatot akarták lekövetni, ékes példa rá a film első jeleneteiben lezúzott kultikus GMC Vandura sorsa. Az a megközelítés, ahogy a CIA-ügynököket ábrázolják, ahogy kibontják a cselekményt, az átverés részleteit, egyre inkább azt erősíti az emberben, az iraki háború jogosságát firtató kérdések lassan minden filmbe beszivárognak, igaz, ezen modernizált alkotásban indokolatlan lett volna kihagyni.

A Narkó és a Füstölgő ászok rendezője, Joe Carnahan ismét egy igazi macsós filmet rakott le az asztalra, kevés játékidőt hagyva a fanyalgóknak. Remek színészvezetése és a rá jellemző egymásra halmozott akció-szekvenciák, valamint a csípős humornak köszönhetően sikerült bebizonyítania, van létjogosultsága a remake-nek. Azzal, hogy behozták a csapat eredettörténetét, még a sorozat rajongóinak is tudtak újat mondani, arról nem is beszélve, hogy a kívülállók számára is követhető és szórakoztató filmet készítettek.