Nem kell senkinek külön elmesélni, mennyi olyan értékes filmalkotás kerül forgalomba szerte a világon, melyek csak nagy késéssel jutnak el hozzánk, még inkább az olyanok, melyek csak dvd-n lesznek elérhetőek számunkra. Az egyik korai cikk is ilyen filmről szól a blogon, az akkor még Az ember a Földről címen ismert projekt, mely azóta Az őslakó nagyon frappáns címmel bír a honi üzletek polcain.

A címadó filmet még a 2009-es Sundance Filmfesztiválon mutatták be először tavaly januárban, majd ősszel kezdődött a komolyabb nemzetközi mozis bemutatkozás. Hozzánk viszont csak most áprilisra ér ide, akkor is lemezen, vagyis jelentős mennyiségű nézőt sikerült veszíteni ezzel, hiszen a film karakterisztikáját nézve sima befutó a honi mozikban.

Egy olyan film, amely humoros módon áll hozzá egy kapcsolathoz annak kibontakozásától egészen a továbblépésig, annak mindig lesz keletje még a magyar mozinézők körében is.

Adva van egy romantikus fiatalember, Tom (Joseph Gordon-Levitt), aki gyors anyagi megfontolásoktól vezérelve feladta építész pályafutását azért, hogy képeslapokat tervezzen. Biztos kis átlagos életébe pottyan bele a főnök új asszisztense, Summer (Zooey Deschanel), akibe hősünk első látásra beleszeret. A film az ő szerelmük története, azaz 500 nap abból, milyen volt Summerrel vagy nélküle (ld. a címadás bugyuta végeredményét). A megismerkedés kezdeti szakaszától az első beszélgetések esetlenségein keresztül az érzelmi kibontakozáson át a meggyűlölésig és a végső elengedésig tartó 500 napot tekinthetjük meg, mely nem nélkülözi a már a Juno-ban is körülrajongott stílust és humort.

A ma oly divatos alkalmi kapcsolatoknak hódoló Summer és a szerelmes és érzelmes férfi képében Tom kapcsolata remek táptalaj ahhoz, hogy a mai kapcsolatok és lassan eltorzuló kapcsolatok mintája lekövethető legyen. Az, hogy mennyire félünk az érzelmi sérülésektől, mennyire tartunk attól, hogy mást beavassunk a titkainkba, félvén mások reakcióitól. Ugyan a film ilyen mélységekbe nem merül, "csak" meglebbenti a gondolatfonalat, mégis elgondolkodtató, főleg ha magára ismerve azonosulni képes a néző egy-egy szituációval.

Remekbeszabott történet, nem nélkülözve az indie-filmek hercegnőjének kikiáltott Deschanel és az örök ígéret Gordon-Levitt érzelmekkel teli és erős, mégis játékos alakítását. Anélkül, hogy a szirupos és sablonromantikus ábrázolás legfőbb elemeit feledniük kellett volna az alkotóknak, olyan egyszerűen szerethető filmet tettek le elénk, amely sokáig emlékezetes lehet mindazoknak, akik nem feltétlenül a Valentin-nap-szerű sztárorgiákat tartják a romantikus filmek alapjainak.

Az 500 nap nyár már szinte sértően kevés pénzből készült (7.5 millió dollár), bevételi oldalon azonban több mint 58 millió dollárt tudhat magáénak a moziforgalmazásnak köszönhetően. Százalékosan nézve is sok filmet maga mögött tudhat, bizonyítva a független filmek jelentőségét és megmutatva színvonalasságuk érdemeit is. A 2 Golden Globe-jelölés (legjobb film és legjobb férfiszínész kategóriában) a közvetlen sikernek tudható be, addig a jövőbeni kilátások a stábtagok számára még szebbek. A női mellékszerep kategóriában említhető Chloe Moretz (Rachel, Tom unokahúga a filmben) az idei év egyik legjobban várt badass képregényadaptjában, a Kick-Assben játsza el Hit Girl szerepét, addig a rendező Marc Webb megkapta a felkérést a kissé félresiklott minőségű, mégis sikeres Pókember-széria feltámasztására, vagyis rebootjára.

Előzményként megemlíthető, a forgatókönyvért felelős Scott Neustadter és Michael H. Weber ezt megelőző alkotása A rózsaszín párdu kettő című kisiklás volt, melyet említeni sem érdemes a vígjáték kategóriájában, szembeállításhoz mégis remek alany. Míg a párduban világsztárok bolondoztak végig egy gyengébb filmet, addig itt a hollywoodi élvonalhoz még véletlenül sem tartozó színész- és alkotógárda bizonyítja hozzáértését és ami még fontosabb, tehetségét.