Az ezredforduló megreformálta a képregényfilmek műfaját: 2000-ben mutatták be az első X-Men-filmet, mely révén már nem csak a kockáknak tartott fanok nyáladzottak a Marvel hőseire, hanem az egész világ. Ezt követte a DC is, most már ott tartunk, hogy ezen két istálló filmjei viszik a prímet a bemutatók közt. Ezekre az újabb és újabb folytatásokra, crossoverekre, rebootokra és előzményekre kíváncsi a moziba látogatók többsége (szigorúan mennyiségi alapot véve a jegybevételek alapján). A Marvel csúcsra járatta a Bosszúállók gépezetét, a főbb karakterek sikeres különálló és egybegyűjtött csapatként is megállták helyüket.

Az X-Men kicsit kifújta magát, majd jött a 2011-es előzmény, mely kicsit bővebb távlatokba helyezte a mutáns csapat múltját. Ezt követően egyértelmű volt, ezt az utat kell járni, de hogy volt merszük a Days of Future Past történeteit megfilmesíteni, ahhoz Rozsomák-féle adamantium-tökre volt szükség. Hogy érzékeltessem a kevésbé jártasakkal, az események nagyjából a Felhőatlasz szintjén mozognak, bár egyik karakter sem lesz más nemű a sztoriban, de szervesen összefüggő és három (az előzetesben főleg csak a '70-es évek és a jövő szerepelt) különböző idősíkon játszódó események tanúi lehetünk majd jövő májusban. Eddig minden adott ahhoz, hogy az egyik legjobb képregényadaptot láthassuk, ha engedték Bryan Singert kibontakozni, nem lesz panaszunk.

Update: szinkronosan is bevizsgálható a kevésbé jó angolosoknak