Hónapokig kerültem bármiféle közéleti megnyilvánulást, látva a pusztába kiáltott szó szemernyi, csak önsors-rontó és idegrendszert romboló hatását. Se benzinár, se felsőoktatási reform, se IMF-fricskák, se semmilyen más téma nem keltette fel a bennem szunnyadó lázongó és igazságot kereső utcaembert. Most azonban betelt a pohár, mert sikerült saját hazuk tájára simítani a felsőoktatási reformot, ráadásul egész pofátlan módon: ha formailag megfelelnek a plágiumgyanús sorok, akkor is érvényes a doktori. Nagyjából ez az olvasat Schmitt-ügyben.

Hónapok óta röhög a világ rajtunk (nem csak doktori terén), mert még a szégyentelenül finanszírozott amerikai felsőoktatási rendszerből a profi élsportba fejest úgra tulokhegyek is képesek elkerülni a plágium gyanúját, csak hogy 5-10 évnyi "szarrákeresemmagam" után is legyen tisztes megélhetés, még ha csak egy multi nevetséges kirakatpozíciójában tengődve nyugdíjazásig. Itthon elég régóta tudni, csak a megfelelő rokont kell ismerni ahhoz, hogy kéz kezet mos-elv mentén meglegyen ott egyetemista pozíció, diploma, első munkahely a hülyefiamnak, de most már a szakmai élvonalat jelző doktori körökbe is beférhet a hülyefiam, elég csak a bizottságot megtölteni munkatársakkal, kollégákkal, jó barátokkal. Kezdem azt érezni, csak itthon nincs polkorrektség és összeférhetetlenség miatt jogosan hőzöngő tömeg, se a politikai vezetés, se az átlaglakosság között. Ahogy megannyian rámutattak az elmúlt 20+ évben, a drága jó rendszerváltás csak új fazont adott az addigi öltönyösöknek. 

Nem büszkeségből mondom, de több mint 8 évet koptattam egyetemistaként saját magamat 3 különböző karon, 2 szakon, jópáran lediplomáztak körülöttem ezidő alatt. Van, aki doktorira is rászaladt, elvégre van az a szadizmus, ami belelovallja az embert ebbe. Ki tudja, melyikük lesz leendő köztársasági elnök, netán kisebb közéleti pozíciók várományosa. Ezek után lehet, hogy mindenkinek érdemes az utolsó szóig átolvasni saját munkáját, akár több nyelven is átfuttatni levéltárakban a kiemelkedőbb pontokat, nehogy ezen a mocskos világon még valakinek eszébe jutott volna az a kutatási téma, melyben szakemberré képzetette magát az ismerős... Vagy elég csak, ha én olvasom újra ezeket, keresve a hasonlóságokat, hogy a majdani valakik sarán felkapaszkodva nevesített senki lehessek?

Mindenesetre tény, a hatalmas nekidurálásnak mélységes kuss lett a vége, kaphattunk egy "csak formailag voltak kifogásolható pontok" típusú magyarázatot, ami meg halottnak a csók. Kérdem én, átlagember hasonló szituációban mekkora megaláztatásra számíthat? Mert a doktori oda, az már egyszer biztos. Előfordulhat, hogy az ezt megelőző tanulmányok eredményeit is felülvizsgálják: szakdolgozat, évfolyamdolgozat, szakmai gyakorlat? Mert normális menetrend szerint ez lenne az ügymenet...