Prolihisztor

2007-es záró epizódjával igencsak komoly szakmai töltetett adott Sam Raimia gyártó Sony stúdiónak, hogy új irányt szabjanak az addig legsikeresebb képregényhősüknek. A három film alatt majd 2.5 milliárd dollárt termelő trilógia végeredménye igencsak felemás, mert ugyan anyagilag nagyon is megtérült a befektetett munka és zöldhasú, addig a szakma és a rajongótábor már kevésbé lelkesedett a mind bárgyúbb hálószövő kalandjai iránt. A bajt tetézte egyrészt A sötét lovag 2008-as sikere, bebizonyítva, a komorabb történetekre is igencsak vevő a nézősereg, másrészt szintúgy nagy pofon volt az akkor még kis stúdiónak számító Marvel első egész estés alkotása, Vasember eredettörténete, bebizonyítva, hogy a humor, a látvány és a minőség együtt is képes kéz a kézben járni. A Sony nem restelkedett, előbb Raimi került ki a franchise-ból, majd amúgy Nolan-stílusban, új alapokra helyezésről szólottak a hírek. Reboot - mondták fennhangon, azt bizonygatva, teljesen komolyan gondolva helyezik új alapokra Pókember történetét. A sietségnek volt azonban egy másik, mocskosul financiális indoka: az idén 50. születésnapját ünneplő hős megfilmesítési jogai visszaszálltak volna a Marvel stúdióra, ha nem jönnek ki egy új filmmel még idén.

Nyugodt szívvel kijelenthetem, a blockbuster-szezon véget ért, legalábbis ami a hagyományos nyári erőnyerő filmpremiereket illeti. Igazán csak 1-2 filmet érdemes kasszasikerként említeni, holott a versenyzők évről-évre népesebb táborból kerülnek ki. Idén már április 28-án a Thorral elkezdték a mozik felhívni a filmrajongók figyelmét, ezt követően a Halálos iramban 5. része valamint A Karib-tenger kalózainak negyedik része következett, hogy a májust majd a Másnaposok 2 zárhassa. A felnőttes kezdést az iskolaidő végeztével az animációs filmek idei nagy premierje követte, a Kung Fu Panda másodjára pandalírozott, versengve az X-Menek legújabbikával. Mindezt már csak a Transformers leglátványosabb része, valamint a Harry Potter követte.

Ez a kis lista csak azért kellett, hogy röviden áttekintsük az idei felhozatal nagyágyúit, valamint azt, hogy valahogy mégsem volt érezhető az a frenetikus nyári moziszezon. Nem csak a filmek megosztó visszhangjai miatt, de mintha már a nyári szezon sem lenne olyan erős, mint tartották azt éveken át. Legjobb példa erre az Avatar és az Alice Csodaországban, hiszen két olyan filmről van szó, melyek anyagilag azt a kiemelkedő eredményt hozták, amiket a nyári premierek esetében szoktak elvárni, márpedig ezek a filmek decemberi és márciusi bemutatóval kerültek forgalmazásra. Arról nem beszélve, hogy itt az augusztus, és még olyan filmek várnak ránk, mint az Amerika Kapitány, a Zöld Lámpás, a Cowboyok és űrlények, a Majmok bolygója, és ha szigorúan nézzük, szeptember elsején még a Conan is érkezik kis hazánkba. Hogy még inkább romboljam a nyári szezon nimbuszát, decemberre érkezik a Shrek spin-off, a Csizmás Kandúr filmje, valamint Tom Cruise is negyedjére lehetetlenkedik, már ami a küldetéseket illeti (Mission: Impossible - Ghost Protocol).

Ezek már csak amiatt is fontosak, mert örök vitatéma a filmletöltés (nem csak kis hazánkban). Idén a Warner be is keményített (ill. csak keménykedett), a Harry Potter bemutatójának halasztásában látta megoldását a kamerás felvételek kikerülésének megakadályozásában, de ismét bebizonyosodott, van annyira globális a világ, ha egyik helyen elapad a forrás, máshol újat fakasztanak - elvégre az orosz release-ek is szép számmal vezetik a leggyorsabb netes megjelenés listáit. Eközben 1-2 slágermozit és kivételes bemutatót leszámítva panganak a termek, heti 2-3 teltházas vetítésre nagyjából ugyanennyi kongó termes bemutató is jut. Nem csak a filmek, a belépőjegyek árai is hibásak ebben. Az egész struktúrát át kéne alakítani, mert pont azok a rétegek kezdenek leszakadni a mozis rétegektől, akik az utánpótlást biztosítják: egyre több fiatal elégszik meg a kamerás (ingyenes) felvételekkel, fejenként súlyos ezreket spórolva havi szinten. Mert legyünk őszinték, havi szinten 5-10 ezer forintot sem lenne lehetetlenség elmozizni, de van-e olyan mai fiatal, aki ezt gond nélkül megengedheti magának? Kicsit demagóg, de a fizetőképes kereslet körökkel lemaradt a kínálat mögött, ezt a hiátust pedig csak illegális módon lehet egalizálni. 

Fontos lenne a film szórakoztató értékének megfelelően szerepelni a pénztáraknál is, de míg a százmilliós alkotások ledózerolják a piacot, az 5-50 milliós filmek sokszor el se jutnak a közönséghez, a producerek, a forgalmazók tengerében elvesznek ezek a kisebb, de sok esetben értékesebb alkotások. Lehet szapulni a populizmust, a modern fogyasztói magatartást, de a tömegigény kiszolgálása nem szabad, hogy győzedelmeskedjen a filmművészet kulturális missziója felett. A mostani látványorientáltság sem egyeduralkodó, elég csak az Eredet példájából okulni, hiszen egy intelligens sci-fi is igen komoly szeletet tudod kihasítani a mozilátogatók pénztárcájából.