Prolihisztor

A tegnap bemutatott Ultron alcímű Bosszúállókhoz jött most újabb kettő, ezúttal Amerika Kapitány és Fekete Özvegy. Ez utóbbit ugyebár nem használják a filmekben, csak Romanoff ügynökként hivatkoznak rá, de mindegy is. A lényeg, hogy szalajt a marketing a Disney-nél, csiholják a tüzet jövőre. Előtte azért itt lesz még nekünk a Galaxis őrzői, amit most már mindenhol a "valaha volt legjobb Marvel-film"-ként tartanak számon.

Zsinórban 3 posztert is bevizsgálhatunk, amik esetében nem mindenhol pozitív az élmény.

A Guardians háza táján már megismerhettük Yondu árnyékát, aki az intergalaktikus sztoriba hoz egy újabb, Marvel-univerzum szinten átívelő szálat hozó földönkívüli, aki az egyik alapító is. Michael Rooker zseniális választás, arcra is tökéletesen idegen.

Hála az Entertainment Weeklynek, kaptunk egy szolidabb képmennyiséget a jövőre érkező Marvel-nagyágyúhoz, az Avengers: Age of Ultronhoz. Kezdésnek rögtön a címlapon egy valószínűsíthetően messze nem végleges Ultront a címlapon, hozzá pedig nem csak a főszereplőket láthatjuk viszont, hanem James Rhodey szerepében Don Cheadle-t, valamint Higanyszál és Skarlát Boszorkány megformálójaként Aaron Taylor-Johnsont és Elitabeth Olsent. Ami egyből lejön, Hawkeye"kosztümje" megállná a helyét a Game of Thrones-ban is, Romanoff biodíszlet ezerrel, az ikrek erősen kérdésesek (főleg a hidrogénszőke Taylor-Johnson), AmKap bőszen nyomja a Puffin szeletet az izmok szépségéért, Thor egy csapzott L'Oreal-reklám, Hulk épp az emberi oldalát használja, Whedon meg egy olcsó hipszter a forgatáson. Amerikai bemutató 2015. május 1., hozzánk nagyjából április 30-át tippelném.

1. Új írók az Ant-Man fedélzetén: Gabriel Ferrari és Andrew Barrer pofozza ki Edgar Wright, Joe Cornish és Adam McKay szkriptjét - ők ketten eddig csak a Haunt című sablonos horrort tudhatják érdemben maguk mögött... Ugyebár Wright kreatív különbségek (nem nyal be a Marvelnek) miatt lépett a rendezői székből, pletykálták Aam McKayt is, aki kipofozta a forgatókönyvet - majd bejelentették, hogy Peyton Reed (Hajrá csajok, Szakíts ha bírsz, Az igenember) fogja rendezni a továbbra is 2015. július 17-ei premierdátummal bíró szuperhős-mozit. Ha csak a legutóbbit nézném jó választás az új rendező, de a korábbi filmjei miatt van ellenérzés... Bár nem sokan mondták volna meg, hogy Jon Favreu A vasemberrel fogja megszabni a Marvel-stílust.

2. Hivatalos céldátum az Annabelle-hez (Conjuring spin-off): idén október 3-án fog paráztatni a baba, aminek Fincher Gone Girl-je mellett kéne eredményeket felmutatni. Egyrészt ez a széria is elindult a mind jobban megvetett Paranormal Activity-széria útján, másrészt pedig egy remélhetőleg viszonylag rendben lévő horror nem fog tudni sok vizet zavarni egy nagyon várt és sztárszereplős thrillerrel szemben - szerintem.

3. Kaptunk egy fotót Don Cheadle-ről (jobbra - az Entertainment Weekly jóvoltából), aki Miles Davisként lesz látható annak életrajzi filmjében (Miles Ahead - korábban Kill the Trumpet Player). Nagyon bensőséges alkotással lesz dolgunk, Cheadle a rendező és társ-forgatókönyvíró is egyben, na meg a főszerep ugyebár. Főszereplőtársa Ewan McGregor, aki Dave Brill személyében a The Rolling Stones magazin riporterét játsza. A film még forog, szóval céldátum még nincs. Cheadle egyébként sem panaszkodhat mostanság, a Marvel-féle James Rhodes szerepében anyagilag biztosítva lesz a megélhetés, a szakmai fejlődésre pedig ott lesznek az ilyen kis projektek, mint emellett a Golden Globe-díjas House of Lies-széria, ami már a 4. évaddal fog érkezni.

4. Brandon Routh is szerepet vállal a The Arrow októberben induló 3. évadában. Nem Supermanként fog visszatérni (azt a jogot valószínűleg a Warner Studios birtokolja Batmanével egyetemben), hanem Ray Palmer aka The Atom szerepében látható majd viszont. Ezzel Routh olyan karakterek mellé érkezik, mint Katana (Devon Aoki) vagy Vertigo (Peter Stormare), így pedig az egyik legerősebb sorozatévadnak nézhetünk elébe, ha marad a megszokott színvonal.

Újabb, még nagyobb, még szórakoztatóbb és még többet mesélő előzetes jött A galaxis őrzőihez. Itt már láthatjuk Yondut Michael Rooker), Ronan a vádlót (Lee Pace). Ha jól értelmezem, azzal, hogy Groot megeszi a vállán a levelet,olyat tesz, mint mikor az állatok magukat nyaldossák....

Igen, ez már nem csak kikacsint a Marvel elképesztően széles univerzumára, mint tette azt a Bosszúállók vagy a Thor, hanem intergalaktikussá is teszi az eddigiek mellett. A soundtrack bulis verzióban eléri azt, amit melankóliában a Watchmen tudott. Hazai bemutató augusztus 14.

A múltkori cenzúrázott poszter annyira bejöhetett a marketingeseknek, hogy nem voltak restek itt-ott újrahasznosítani ehhez a nemzetközi anyaghoz. Ahogy ránézek, egyből a Lonely Island Cool Guys Don't Look At Explosions című számának klipje jut eszembe. Ettől függetlenül várós még mindig. Hazai bemutató augusztus 14.

Mivel már PS-mester mindenki, nem csoda, hogy egyazon kamerabeállítással PG 13-asra retusálnak egy posztert. Jelesül A galaxis őrzői kaptak fegyvermentes nemzetközi plakátot, ami már majdnem eg yintergalaktikus családegyesítő showra emlékeztet így. Gamorra (Zoe Saldana) karja került más pózba, na meg Star-Lord (Chris Pratt) pózol, mint egy fehérneműmodell. A többiek csak lazán lefegyverezve, éljen a digitális korszak! Azért is fura ez a fajta cenzúra, mert a trailer bővelkedik a fegyveres, fizikai erszakos jelenetekben... A tovább mögött az eredeti, erőszakot sugalló változat.

Megérkezett az első, rögtön két és félperces előzetes Pókfej jövő évi kalandjához, ami egyből kérdések tömegét veti fel. Elsőként a szimbólumok értelmezése, elvégre a főhős tehetetlenül zuhan, mígnem felpörög némi esemény. Ezt követően a végéig kell pörgetnünk, mert ottan virít a szöveg, hogy a legnagyobb csatája (azt meg se kérdezem, mi lesz akkor a 3-4-5-ben, ha eljutnak addig). Ez tiszta sor, hiszen a rebootban eddig csak egy szteroidos gyíkot kellett móresre tanítani, erre most egy szellemáram-csávót, egy mechanikus orrszarvút (ami inkább steampunk bika), na meg egy lökött milliárdos kölköt, aki mindezt apa mániáitól hajtva még pénzeli is. A nemrégiben napvilágot látott óriásplakát, melyen eme gonoszok néznek farkasszemet FPS-módba vágott Pókemberünkkel, szinte mind véreznek a kétséges kivitelezéstől. Jamie Foxx Electro-kosztüme még a fotókon nézett ki valahogy, most azonban mozgás közben szinte borzalmasan gyenge. Dane DeHaan kis Osbornja és a plakáton látható Zúzmara Jack-életérzése furcsa párosítás, mert a színészben velejéig ott a gonosz, de a kinézetén csak röhögünk. Rhino meg, akit Paul Giamatti formál meg annak emberi alakjában, egyszerűen csak észvesztően érthetetlen. Ezt a katyvaszt látva rögtön kézbe is vettem a majd két évtizede őrizgetett Pókember-figurámat és nyugtatgattam, hogy nem ő a hibás, csak mert a Sony-nál elszállt a bogyóval néhány jóember. Nincs más hátra, én is leszedálom magam május 1-jéig.

Világokat rengető módon dübörög a Marvel Phase 2 alcímre keresztelt második felvonása, melybe Vasember kicsit erőtlenül, szinte már bádogemberi esetlenséggel mentette meg a nőjét és a saját becsületét, na meg termelt laza 1,2 milliárd dollárt világszerte. Persze, a pénz szentesítette az eszközt, melynek egyik részeként a stúdió könnyedebbre veszi a figurákat, bebetonozva a szembenállást Christopher Nolannel és Batman figurájával, a DC sikerkovács párosával (ami már trió a sikeres Superman-reboot után) szemben. A már említett Vasember lazasága belopta magát a mozirajongók szívébe, Amerika Kapitány jégmezőkön túli lojalitása lenyűgözheti a patriótákat, a csapatfilm szimplán csak egyesítette az összes karakter erényét. Thor pedig a maga isteni mivoltának pátoszától terhesen érkezett el a legújabb kalandok mezejére, ahonnan már nincs visszaút.

A világok harca (höhö, nem Welles) lassan a végére ér, a Loki gerjesztette hullámok elcsitulni látszanak, az asgardi erők (élükön Thorral) megfékezték a harcokat mindenhol. Közeledik azonban egy 5000 évente előforduló együttállás, aminek révén a világok átjárhatóvá és ezáltal egyszerre leigázhatóvá válnak. Ezt használná ki a sötétség utolsó (?!?!!?) nagy alakja, Malekith, hogy az általa kreált végtelen energiával, az Aetherrel elpusztíthassa a világokat, újra elhozva a sötétség idejét. Mindez azonban a semmiből felkészületlenül éri az asgardiakat, mert az ő tudomásuk szerint az összes sötét erő elpusztult akkor, mikor Odin apja, Bur elpusztította a sereget és velük együtt az Aethert is. A még mindig lehegerlően izmos Thor pedig magához karolja kedvesét, Jane Fostert és szembeszállnak a végtelen erővel, melyet még nagyapja sem mert elpusztítani.

A látvány lenyűgöző, a különböző világokba nyert betekintések káprázatosak, a csatajelenetek, főleg Asgard ostroma lehengerlő – nem csoda, hogy csak némi villám és pöröly állította meg az inváziót. A poénokra néhányan érzékenyek lesznek, mert egy ilyen fajsúlyú történetbe ez nem fér(het) bele egy pucéran rohangáló fizikus, egy lagymatag felvezetésű „szerelmi” szál, a még mindig csak egyszemélyes főgonosz-állomány pedig már repetitívnek hat. Mégis, a Marvel azért működik ennyire dinamikusan, mert pontosan azt a közönséget találják meg, aki jegyet vált: legyen fiatal vagy korosabb, férfi vagy nő, mindenki megtalálja a saját igényének valót. Érződik a fejlődés, hiszen Kenneth Branagh rendezésének színpadiassága és modorossága csak nyomokban fedezhető fel, másrészt az új rendező Alan Taylor korábbi munkássága, a Trónok harca stílusában és műfajában is illeszkedik Thor történetéhez.

Az emberiség és a Föld eltörpül a 8 másik világ erejével szemben, mégis itt eszkalálódik minden és mindenki, aki és ami képes megmenteni az univerzumot, leselkedjen arra bármilyen veszély. Ezzel a szolidan olvasztótégely mentalitással nem csoda, hogy az egyetemes üzenetű képregény-világ könnyen utat talál a nézőkhöz, mert megerőltetés és direkt szimbólumok nélkül is rajongani lehet a szuperhősökért. Azokért, akik legyen bármilyen erejük is, még nálunk, szimpla halandóknál is esendőbbek és kiszolgáltatottak. Szembe kell nézni olyan vágyakkal, amivel évezredek óta senkinek nem kellett. Hiába van ott kéznél a szépséges Sif, Thor akkor is a földi nőt, Jane Fostert választja, aki mellett nem a dicső harcok, hanem a szorgos hétköznapok várják – már amikor jön és egyik évben szólóban, a rá következőben pedig csapatban ment meg mindannyiunkat. Jogos a polemizálás, vajon miért választja egy istenség a halandóságot és az egyszerűséget a halhatatlan dicsőség helyett, de itt már a karakter és a történetek felének a létjogosultságát kérdőjelezzük meg. Ez egy döntés, amit el kell fogadni – persze kritizálhatunk, mint minden, egyéni vélemény alapján hibás döntést.

Ami miatt még mindig a DC élvezi az előnyt, az a következetesen sötét tónus, mely nem fér bele a Marvel univerzumába - a két istálló karaktereinek különbsége is ebben rejlik. Amennyire sötét és folyamatosan fájdalmas a DC világban a küzdelem, addig a Marvel minden erőfeszítés mellé prezentál egy vidám vagy legalább önmagában pozitív cselekményt. Ld. Pókember állandó humorizálása, Thor színpadias, sármos megjelenése, Amerika Kapitány naiv rácsodálkozása a gonosz erőkre. Egyszerűen ilyen a világ, itt nem lesz alkoholista és önmarcangoló Vasember (bármennyire is várta volna az elfogult rajongó a 3. rész kezdetén), nem fogja Amerika Kapitány kevésbé védelmezni hazáját annak elkorcsosulása miatt. Ideák közti háború ez, melyet anyagilag vitathatatlanul a Marvel nyert meg eddig, míg a DC csak keresgéli saját egységes univerzumához a kulcsot.

A végére maradjon mindenki a helyén, mert két záró jelenet is érkezik, az egyik (az ütősebb) a pofás képregényes behatású stáblista elején, a másik pedig a film legvégén. 8/10, mert egyre jobb a karakter és az őt övező egyéni hangvétel.

Az ezredforduló megreformálta a képregényfilmek műfaját: 2000-ben mutatták be az első X-Men-filmet, mely révén már nem csak a kockáknak tartott fanok nyáladzottak a Marvel hőseire, hanem az egész világ. Ezt követte a DC is, most már ott tartunk, hogy ezen két istálló filmjei viszik a prímet a bemutatók közt. Ezekre az újabb és újabb folytatásokra, crossoverekre, rebootokra és előzményekre kíváncsi a moziba látogatók többsége (szigorúan mennyiségi alapot véve a jegybevételek alapján). A Marvel csúcsra járatta a Bosszúállók gépezetét, a főbb karakterek sikeres különálló és egybegyűjtött csapatként is megállták helyüket.

Az X-Men kicsit kifújta magát, majd jött a 2011-es előzmény, mely kicsit bővebb távlatokba helyezte a mutáns csapat múltját. Ezt követően egyértelmű volt, ezt az utat kell járni, de hogy volt merszük a Days of Future Past történeteit megfilmesíteni, ahhoz Rozsomák-féle adamantium-tökre volt szükség. Hogy érzékeltessem a kevésbé jártasakkal, az események nagyjából a Felhőatlasz szintjén mozognak, bár egyik karakter sem lesz más nemű a sztoriban, de szervesen összefüggő és három (az előzetesben főleg csak a '70-es évek és a jövő szerepelt) különböző idősíkon játszódó események tanúi lehetünk majd jövő májusban. Eddig minden adott ahhoz, hogy az egyik legjobb képregényadaptot láthassuk, ha engedték Bryan Singert kibontakozni, nem lesz panaszunk.

Update: szinkronosan is bevizsgálható a kevésbé jó angolosoknak