Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kritika: Tini nindzsa teknőcök

Ahogy azt megszokhattuk, az idei év is a képregényhősöktől hangos, ha nem lenne egy kis keserédes szájíz a teljesítmény miatt: AmKap bőven túllépte az első részt,; Pókfej második kalandja is termelte a pénzt, de inkább alulmarad az első trilógiával szemben; a Transformers eddig az év legnagyobb bevételt termelő, de egyre gyengébb megítélésű a szériában. A galaxis őrzői már rekordokat döntött idén, ahogy legalább ekkora meglepetéssel szolgált már eddig az amerikai piacon a négy nindzsa teknős új eredetsztorija. A ’90-es években 3 év alatt már tető alá hoztak egy trilógiát, amire a harmincasok nosztalgiával emlékezhetnek vissza, míg a fiatalabbnak előbb a 2003-as, majd a 2012 óta futó legújabb televíziós széria alapján lehetnek ismerősek a reneszánsz festők után elnevezett főhőseink. Jelen alkotás leginkább ez utóbbira támaszkodik, merítve a mostanság divatos realista adaptálási szokásokból.

Napjaink New Yorkját a Fürgeláb klán tartja rettegésben, akik Zúzó mester vezetésével uralják az alvilágot s utat igyekeznek törni a felvilág felé. Ebben a nagy ívű akcióban akadályozná meg őket a négy tini nindzsa teknőc, akik Szecska mester vezetésével készülnek a város védelmére. Segítségükre lesz egy riporter, April O’Neal, aki ráadásul még az eredetsztoriba is besegít alkalom adtán. A tudományos kísérlet eredményeképp mutálódó teknősök léte is már a klán gonosz terveit szolgálná, ha nem lett volna az a kis csavar a történetben. Az ellentétes oldalra kerülő teremtők és teremtmények harcát pedig viszonylat élvezetes első köntösbe sikerült bugyolálni.

A karakterek viccesek, bár érezhetően maximum a tévésorozat kiskamasz közönségének van becélozva a humor szintje. A felnőttesebb poénok nagy része pukkan az előzetesekben, de mintha a jobbakat megtartották volna a mozinézők számára – ezért is lehet pozitív a szájhagyomány. A digitális utómunka szép és látványos, egyedül a nagy üldözéses jelenetet vágták gyorsabban az ollók, hogy spórolhassanak. Az akciójelenetek, kihasználva a teknőcök fizikumából eredő előnyöket, kifejezetten ötletesek és pörgősek, fizikailag érezhető jelenlétük és erejük egyaránt. A főgonosz sajnos itt is csak széljegyzet erősségű, motivációt, mozgatórugót nem igazán ismerünk meg, csak a jó és rossz felosztás negatív megítélése alapján skatulyázzuk mi is. April szerepében Megan Fox újabb franchise-hoz adhatta a testét (mert tehetséget senki sem firtat nála), úgyhogy jól döntött, mikor Michael Bay egyik pénzfialó csecséről a másikra váltott.

Joggal állítható majd párhuzamba az új Pókember-szériával, hiszen nem csak a földrajzi elhelyezkedés (New York itt is, ott is), hanem még a sztori íve, a kivitelezés és a fő ütközet helyszíne is egyforma. Ugyanúgy toronyház tetején igyekszik a gaz ellen mérget kibocsátani, ugyanúgy az ellenanyaggal szorgoskodnak megakadályozni a városszintű mérgezést és ugyanolyan infantilis a srácok humora, mint a hálószövő 2.0-nál. Attól is joggal tarthat az instant és az oldschool rajongó is, hogy a Sonyhoz hasonlóan a már bejelentett folytatáshoz rebesgetett főgonoszok (ott Rhino és Elektro, itt majdan Rocksteady és Bebop) ne csak margóra került és még későbbi filmek felvezetését szolgálják, hanem bírjanak rendesen felépített háttérrel.

Azért is okozhatott nagy meglepetést ezen moziváltozat sikere, hiszen a 2007-es egész estés animációs film összesítve is kevesebbet hozott az amerikai konyhára, mint ez a változat csak a nyitó hétvégéjén. Nagyon nagy szükség lehetett erre a feldolgozásra, ha megnézzük, hogy az elmúlt 3 héten is dobogós volt. Hiába infantilis a humor, hiába léc egyszerű a történet, papírmasék a karakterek, akkor is kellett már ez a négy mutáns páncélos igazságosztó. Első felvonásnak elfogadjuk, rosszabbra is lehetett számítani, úgyhogy elégedjünk meg az egyszer nyújtott szórakoztatással. A rendező Jonathan Liebesman a vártnál jobban alulteljesítő titánokról váltott mutánsokra, és az X-Men árnyékában újabb mutánshorda állt csatasorba a megmentésünkért. Itthon már csak az a kérdés, vajon ez a realíve semmiből feltörő teknősalom, vagy a náluk is régebbi csontokkal bíró Expendables-csapat harmadik felvonása szerepel jobban. Netán igazodva a nemzetközi tendenciákhoz, az öregurak itthon is elhasalnak, míg a hüllők győzedelmeskednek? Értékelés a felszított nosztalgiafaktor miatt 6/10.

0 Tovább

Kritika: A magányos lovas

A nagy nyári dömpingben sikerült elhavazódni, így csak mostanra pótoltam pár nagyobbnak szánt nyári slágerfilmet - milyen szép magyar mondat mindjárt az elején… A lényeg, minden körülményt sikerült legyőzni, így Gore Verbinski, Johnny Depp és a Disney újabb hatalmas kalandját is szemrevételeztem, szigorúan csak az egybehangzó negatív vélemények miatt. És akkor most szembeszélbe pisálnék, mert ez bizony jó és szórakoztató, bár tény, a játékidő és a dramaturgia nem épp a nézőbarát megoldást választotta. Sajnálatos, hogy ekkora elhasalás lett belőle: a Szörny Egyetem és a Gru 2 párosa tökéletesen kifárasztotta a és lefoglalta a családos célközönséget, így érthető módon kullog a 2013-as bevételi szégyenlista prominensei mellett. Hozzá képest a vele egy időben bemutatott Gru 2 már több négyszer annyi bevételt hozott, mint ez az alkotás… Hiába, a nyári indítás idén temette a nagyokat, mellette a Tűzgyűrű is csúnyán buktaszagú. Mindezek ellenére érdemes időt szakítani rá, a felnőttek a nosztalgia-faktor miatt tudnak jót szórakozni, a gyerekek számára pedig ott vannak Johnny Depp szokványos megmozdulásai és jó néhány rejtett gyöngyszem, mely szórakoztatóvá teszi az alkotást.

0 Tovább

Prolihisztor

blogavatar

Szelektált válogatás egy harmincas webpolgár gondolataiból, filmes írásaiból. Vélemény-folyam, mely műfajokhoz és témákhoz nem, csak személyhez kötött.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek