Prolihisztor

Napjaink Michael Dudikoff-ja, Scott Adkins főszereplésével egy újabb Ninja-filmet kapunk. A történet váza nem sokban különbözik az eredetileg Rozsomákhoz köthető Adósság és becsület című Frank Miller-kötettől, a hangulat és az alapok nagyjából adottak. Ehhez képest bőségesen B-kategóriás alkotást várhatunk a Vitathatatlan 2-3 rendezőjétől, Isaac Florentine-től. Ami azonban érdekes, hogy Vithaya Pansringarm is szerepet vállalt - ő a dalos hangulató rendőrfőnök, aki széjjel rúgta Ryan Gosling picsáját a Csak Isten bocsáthat meg című filmben. Amerikai bemutató december 31., szívem legnagyobb fájdalmaként realizáltam, magyar céldátum még nincs - bár ha a Kellan Lutz-féle FOSHercules is mozikba kerül, itt sem lehetetlen.

Nicolas Winding Refn-ről először a 2008-as Bronson kapcsán hallottam, ahol a ma már sztárkultusszal körbevett Tom Hardy-ból hozta ki a mélyben szunnyadó állatot, mikor a legkeményebb brit bűnöző jelzővel titulált Charles Bronson (civil nevén Michael Peterson) megformálására kérte fel. Utána egyértelmű lett számomra, kötelezővé válik bármi, amibe ez a direktor belefog. Az addigi filmográfiából gyorsan le is tudtam a Pusher-trilógiát, melynél kevés jobb európai bűnözői történetet láthattam. A Vérveszteség és a Fear X már-már el sem eresztett, olyan mélyre rántott Refn szimbolizmusába, mire jött a Valhalla - A vikingek felemelkedése, mely egész egyszerűen letaglózott nyers szótlanságával. Elérkezett 2011 ősze és a Drive bemutatója, ahol premierhéten szombat esti fő előadáson a Westend adott termében honolt síri csend, úgy beszippantotta az embereket. Az az év egyértelműen Refn és Gosling éve volt, mind szakmai, mind közönségsiker révén a figyelem középpontjába kerültek. Így már nem is meglepő, ha Cannes-ban debütál a soron következő alkotás, a Csak Isten bocsáthat meg. Onnantól azonban lejtmenet, kifütyülés, meg nem értettség, vádak a túlzott művészieskedés jegyében. Ilyen előzmények után a megszállottabbak automatikusan védeni igyekeznek a kedvenceket, a vitatott alkotás megtekintése után és annak leülepedése után is - holott semmi szükség nincs rá.