Prolihisztor

2012-ben a Bosszúállók első része letarolta a világot, anyagilag és szakmailag a csúcsra értek a szuperhős-filmek. A kevés fanyalgó hang mellett egyöntetűen zúgtak a fanfárok, tömegek árasztották el a mozikat világszerte, a franchise-termékek is eszméletlen mennyiségű pénzt hoztak a Disney-Marvel háza tájára. Bebizonyosodott, filmes tendenciák között a képregény-adaptációk a leginkább megtérülő befektetések, leszámítva néhány csúfos kudarcot – ami nem a Marvelhez köthető. Idén, három évnyi további univerzumépítés (Vasember 3, Thor 2, Amerika Kapitány 2 és A galaxis őrzői) után újra összeálltak a Bosszúállók, hogy ezúttal egy közvetve általuk létrehozott fenyegetést győzzenek le, egyszersmind a felvillanó ellentétekkel és új karakterek bevonásával előre vetítsék a mostani csapat kudarcát, megteremtve a kontinuitást ebben az igencsak népes galaxisban.

A Hydra a végnapjait éli, épp az egyik utolsó nagy bázisukra csapnak le sokak kedvenc hősei. A rajtaütés során szembe találják magukat a mutáns Maximoff-ikrekkel, akik Strucker báró hathatós segítségével igencsak impozáns képességekre tesznek szert. A rajtaütés sikere ellenére Stark és Banner ismét eljátszik az Ultron-program gondolatával, mely mintegy védőhálóként működhetne a Föld védelmében. Ezúttal a mesterséges intelligencia megalkotásában Loki jogara és annak eddig ismeretlen képességei lesznek segítségükre és megalkotják az első nyers verziót. Ez azonban érdemi felügyelet hiányában kiszabadul és kivételesen nem világuralmi, hanem világpusztítói törekvéseknek áll neki. Ebben lesznek segítségére az ikrek, akik évtizedes traumával küzdenek a Stark Industries-nak köszönhetően, így igencsak ütős trióként szedik szét a hősök csapatát.

Joss Whedon a logikus változtatások ellenére nagyon is impozáns alkotást hozott tető alá, ha hihetünk neki, akkor utoljára ebben a filmes Marvel-univerzumban. Ugyan sok a negatív vagy legalábbis kevésbé ajnározó értékelés, mint volt 3 éve, de sokan el is felejtik, mekkora feladatot vett a vállára ez a felvonás. Nem csak az eddigi filmekre kellett reflektálnia, de az eddigieknél is nagyobb léptékű folytatásokat is úgy kellett felvázolnia, hogy önmagában is helytálló alkotás maradjon. Ehhez az eddigi legjobb Marvel-főgonoszt sikerült vászonra vinni, természetesen Loki után – már ha ő tekinthető főgonosznak. Ultron alakja nem más, mint egy digitálisan megalkotott Übermensch, aki objektív éleslátással és emberfeletti tudással felvértezve a Föld egyetlen reményeként nem az emberiség megmentését, hanem annak kiirtását látja megoldásnak. Ehhez azonban nem csak az ikrek segítsége, saját tudatának hadseregnyi robotba klónozása, de testének teljes újratervezése is segít. Ez azonban önmagában hordozza saját későbbi vesztét is, mert az emberi tudatnál (Banner-Stark) is erősebb alapot, Loki pálcájának erejét használja fel.

Aki nem ismeri a Marvel-univerzum ezen szegletét, annak kicsi spoileresebb lesz a következő pár sor. A galaxis őrzői erőteljesen bedobta a filmes köztudatba a Végtelen kövek létét, amit ez a film ki is bont és egységes halmazzá formálja, hogy a következő, kétrészes Végtelen háború alcímet viselő Bosszúállók-kaland már teljes mértékben csak a történetre fókuszáljon, nem kell háttérmagyarázatokkal bajlódni. Az eddig megismert kövek szinte egytől egyig megfordultak a Föld környékén: Thesseract, Loki pálcája, az Aether és az ellopott kő A galaxis őrzőiben. Ezek majdnem egyidejű megjelenése végképp a Föld felé fordítja Thanos figyelmét, aki minden eddiginél elképesztőbb ellenféllé válik majd.

A csapatépítés most inkább rombolásba fordult át, a bizalmatlanság felütötte a fejét, a két markáns alfahím, Amerika Kapitány és Tony Stark között meghúzták azt a határvonalat, ami elindítja a Marvel-hősöket a Polgárháború eseményei felé, ami a képregényeket ismerők számára nem sok titkot rejt azzal kapcsolatban, miért is van szükség az Ultron kora végéig megismert új vagy eddig csak kiegészítő karakter csapattá kovácsolására. Ugyan eddig is voltak sötétebb fellegek az égen, amik beborították hőseink hangulatát, de az elkövetkezendő események már jóval komplexebb és leépítőbb jellegűek, mint a Vasember 3-ban pánikbetegséggé finomított alkoholizmus kérdésköre. Ezért is bízhatunk abban, hogy további eufemista szépelgésre nem kerül sor – bár mind a Polgárháború, mind a Végtelen háború ismerői előtt egy karakter létének kérdése villan csak fel, amelyre a Polgárháború végén kaphatunk leghamarabb választ.

Whedon emberfeletti írói-rendezői munkával minden vállalását tudta teljesíteni, aminek tudatában bajnokként vonulhat vissza a Marvel világából. Hihetetlen odaadása és háttérismerete fényében csak bizakodhatunk, hogy a Russo-testvérek nem csak A tél katonája kapcsán tudtak villantani egy embereset, de mind a Polgárháború, mind a Végtelen háború rendezése kapcsán elkél a tehetség és szorgalom. Ez két olyan fordulópont a Marvel világában, amely révén újabb 10 éves etap következhet új karakterekkel, akár beépítve a Netflix-en már sikerrel debütáló Daredevilt, akár a későbbiekben érkezőket is. Kevin Feige zsenije eddig sem kérdőjeleződött meg, a 2019-ben záródó Phase 3 után pedig teljes sorcsere következik, immár megalapozva a kozmikus történetek egész sorának.

Külön a szereplőgárdával nem foglalkoznék, egyrészt szinte senkinek sem kell bemutatni őket, másrészt pedig mindenki zsigerből hozza ezeket a figurákat, most annyival árnyaltabbak, hogy az esendő, emberi oldaluk is előtérbe kerül, ami mind a Polgárháború eseményeit villantja fel. Az újak közül Paul Bettany Víziója volt előzetesen aggodalommal övezve részemről, de teljes mértékben megnyugodtam, mind az írók, mind a színész ráérzett arra a gyermeki ártatlansággal övezett személyiségre, mely egy frissen ébredő tudat zsigeri velejárója, ha nem rögtön a negatívumok érik, hanem van ideje rácsodálkozni a világra.

Értékelés is kell, mert ez alapján helyezik el a mozinézők a lajtromban. Sima 8/10, ami az eltelt évek és A galaxis őrzőinek fantasztikus stílusa miatt nem lehet magasabb.

Lassan az egész csapat megkapja a saját szóló poszterét, egyerelő ez az öt (Fekete Özvegy, Hulk, Thor, Nick Fury és Vasember) van a tarsolyunkban.

A Marvel bejelentette még a hét elején, hogy az Ultron kora alcímet viselő Bosszúállók-folytatás első mozgóképes megjelenése a jövő heti Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D.S. epizódja után lesz látható, nem kis felvezetést csapva a sorozatnak. Ehhez képest mára virradóra szorgos Hydra-ügynökök kiszivárogtatták előbb egy gyatra minőségű videó formájában, majd a Marvel úgy döntött, az ilyenkor megszokott letiltásos hadjárat helyett élesbe állítják a HD-minőségű anyagot. Az előzetesből annyi kiderül, hogy Ultron eredete jobban illesztve lett az MCU világába, mivel a képregényes alkoó, Hank Pym még nincs felvezetve, így Tony Stark kapta meg az alkotó kényes terhét. Ehhez jön még egy Hulkbuster-páncél Vasembernek, James Spades Ultron szinkronjaként meglehetősen rideg, Amerika Kapitány pajzsa is kettétörik majd - száz szónak is egy a vége, megint epikus méretű pusztítás várható, amiben Hulk is az ellenség oldalára kerül. Pofás előzménye lesz ez a Civil War történetének, ahol Amerika Kapitány és Vasember vezetésével a szuperhősök egymás életére fognak törni a regisztrációs törvényből kifolyólag. Hazai bemutató 2015. április vége/május eleje

Luc Besson érthetetlen mint művész a számomra.. Olyasmi kapuzárási pánik lehetett úrrá rajta, mint alkotón, aki mindenféleképp nyomot akar hagyni maga után, ráadásul a lehető legtöbb zsánerben. Pályája elején olyan máig ható alkotásokat tett le az asztalra, mint a Nikita, a Leon a profi, a Taxi, Az ötödik elem és a Jeanne d’Arc, az Orleans-i szűz, A szállító, B13 – A bűnös negyed, Elrabolva. Aztán jött a fordulat, csupa olyan film, amely el nem homályosítja az addigiakat, de feltételezi a művész irányváltását: Taxi 2-3-4, Amerikai taxi, Artúr és a villangók-trilógia, A szállító 2-3, Adéle és a múmiák rejtélye, Elrabolva 2 és a Vérmesék. Nagyjából körülhatárolható, hogy minden zseniális zsánerfilmjére jön legalább kétszer annyi mellényúlás, és ezek még csak a folytatásai az eredeti ötletnek. Kicsit kétségbeesetten próbálja megvetni a lábát Hollywoodban, aminek az volt eddig az ára, hogy a régi európai rajongói lassan hátat fordítanak neki, nem jövünk lázba, ha azt nyomják az arcunka, hogy Luc Besson’s film… Ehhez képest most megint talált valamit a kalapban, amit előrántva nem csak a tengerentúliak figyelmét sikerült felkelteni, hanem kis reménysugarat adott az Óhazából őt követő rajongóinak. Ez pedig nem más, mint a Lucy Scarlett Johansson főszereplésével.

Lucy egy egyszerű amerikai lány, aki Tajvanon él és jár egyetemre, bulikban tölti az idejét és összeszed egy szakadt kalapos ürgét, Richardot. A csávó kényszeríti, hogy egy fém aktatáskát bevigyen egy hotel recepciójára, ott pedig leadja egy bizonyos Mr. Jangnak (Min-sik Choi), aki a helyi alvilág egyik, ha nem a legnagyobb alakja – azért ez a kitétel, mert mást nem ismerünk meg az ottani maffiából. A lány és három férfi hasába 1-1 kg-nyi drogot varrnak be, amely mesterségesen előállított CPH4-et tartalmaz (ez a film áltudományos részének kezdete, a szer természetes előfordulása alapján a terhes anyákban termelődik, a magzati fejlődés robbanásszerű beindításáért felel). A szer az előállítói szerint az új slágerdrog lenne Európában, ehhez kell a négy cseppet sem lelkes futár, akik eljuttatnák az itteni nagyvárosokba (Berlin, Róma, Párizs). Lucy-vel azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, az egyik fogvatartója rátámad, és a bántalmazás során kiszakad a drogos zacskó, így a hasüregen keresztül elkezd felszívódni a lány testében. Innentől kezdve versenyfutás indul nem csak az idővel, de a tajvani maffiával is, akik még Párizsban is a helyi erőket megszégyenítő fegyveres jelenlétre képesek, csak hogy megszerezzék a terméküket. A fő szálként pedig nyomon követhetjük, ahogy az átlagos emberi agykapacitás 10%-os kihasználtságáról Lucy milyen buktatókon keresztül jut el a 100%-ig, szintén megannyi áltudományos, de mindenképp elgondolkodtató felvetések során.

Mint minden filmet a maga valójában, ezt is vizsgáljuk úgy, mint ami a saját valóságalapját nézve teljes hitelesség bír. Ebből kifolyólag a Lucy elméjében (és testében) végbemenő változások tudományosan megalapozottak, hiszen az agykutatások is nagyjából ezeket a kérdéseket feszegetik a való életben is. A filmben megjelenő lehetőségek nem rugaszkodnak el az eddigi filmes ismereteinktől, elég csak a Csúcshatás hasonló, bár kisebb léptékű agyi fejlődését említeni, hogy a futárfilmek talán legemblematikusabbját, a Johnny Mnemonicot ne is említsem. Ahol már a film struktúrájában is repedések jelennek meg, az a kitáguló és korlátait vesztő elme tapasztalásainak és lehetőségeinek ábrázolása és élményei. A végtelenné váló emberi tudat egészen addig képes csak visszamenni, amíg az ismeretei tartanak, lásd az emberi történelem lépcsőfokai, az általunk ismert egyedfejlődés első alanya, a Föld fejlődésének alapvető pillanatai (ld. dinoszauruszok vagy a bolygó keletkezése). Ez a fajta sorminta azonban éppenséggel az emberi tudat korlátait hirdeti fennhangon, hiszen Besson forgatókönyve nem lép túl ezeken a jelenlegi tudományos ismeretekkel felvértezve mindenki által elfogadott és ismert tényeken. Ezzel pedig a határtalan teljesítőképességgel bíró, saját magát és környezetének minden elemét irányítani képes szellemi kapacitás nem lesz más, mint az általunk vallott legmagasabb entitás, amit csak elképzelni tudunk: Isten. Egy olyan egyén, akinek csak az idő van, aki egyszerre van jelen a lét, a tér és az idő minden síkján, aki emberi testét szerves szuperszámítógép formájára alakítja át, csak hogy az alapvető biológiai szükségszerűségének, a tudás továbbadásának megfeleljen. Ez pedig ismételten egy olyan korlát, amivel a felturbózott elme hipotetikusan nézve nem kellene, hogy szembesüljön. Az emberi képzelőerő határtalanságának  tétele megdőlt tehát, hiszen az alkotó képességei korlátoltságában nem képes messzebb tekinteni, mint saját korának tudományos elitjének összes dokumentált teljesítménye. Arról nem beszélve, hogy női főszereplőt választva csak szellemi tudás átadásáról lehet szó, egy férfi ezzel szemben szexuális úton a saját felturbózott génállományát és képességeit is tovább adhatta volna - amivel szintén adós maradt az idei másik hasonló tematikájú alkotás, a Transzcendens.

Ettől függetlenül egy szórakoztató filmről van szó, amely stílusát tekintve nagyjából lefedi a jobb Besson-filmeket: az egyszemélyes hadsereggé váló Lucy Nikita legjobb pillanatait idézi; a bosszúhadjárat egyértelműen az Elrabolva stílusát idézi meg; az áltudományos háttér Az ötödik elem fantasztikumából lehet ismerős Bessonnak; az önfeláldozó női hős a Jeanne d’Arc hozománya. Hogy lehetett volna jobbat is kihozni belőle, az vitathatatlan, de az, hogy 44 millió dollárból a francia rendező egy sikeres amerikai filmet hozott össze, amit a kritika és a nézői visszajelzések is dicsérnek, az mindenképp bizalomra ad okot. Mindaddig, amíg meg nem nézzük, mivel foglalatoskodik majd Besson: Elrabolva 3., A szállító 4-5. És már el is ment egy kicsit az ember kedve, ha megint szóba kerül a Luc Besson-név. Pedig ez alapján (valamint a régebbiekre alapozva) teljes joggal emelném be a mostani élvonalba, ha női főhőst kell életre kelteni a vásznon - legyen az bármelyik képregény-adaptáció is, Wonder Woman, She-Hulk. Értékelés 8/10

Az Angyalok már poszterben is gyülekeztek, a sok kis karakterposztert összemosták és kaptunk egy szép nagy egészet. Thor és Hulk nem érdemelt külön megjelenést, de így sincs okunk a panaszra.

A tegnap bemutatott Ultron alcímű Bosszúállókhoz jött most újabb kettő, ezúttal Amerika Kapitány és Fekete Özvegy. Ez utóbbit ugyebár nem használják a filmekben, csak Romanoff ügynökként hivatkoznak rá, de mindegy is. A lényeg, hogy szalajt a marketing a Disney-nél, csiholják a tüzet jövőre. Előtte azért itt lesz még nekünk a Galaxis őrzői, amit most már mindenhol a "valaha volt legjobb Marvel-film"-ként tartanak számon.

Hála az Entertainment Weeklynek, kaptunk egy szolidabb képmennyiséget a jövőre érkező Marvel-nagyágyúhoz, az Avengers: Age of Ultronhoz. Kezdésnek rögtön a címlapon egy valószínűsíthetően messze nem végleges Ultront a címlapon, hozzá pedig nem csak a főszereplőket láthatjuk viszont, hanem James Rhodey szerepében Don Cheadle-t, valamint Higanyszál és Skarlát Boszorkány megformálójaként Aaron Taylor-Johnsont és Elitabeth Olsent. Ami egyből lejön, Hawkeye"kosztümje" megállná a helyét a Game of Thrones-ban is, Romanoff biodíszlet ezerrel, az ikrek erősen kérdésesek (főleg a hidrogénszőke Taylor-Johnson), AmKap bőszen nyomja a Puffin szeletet az izmok szépségéért, Thor egy csapzott L'Oreal-reklám, Hulk épp az emberi oldalát használja, Whedon meg egy olcsó hipszter a forgatáson. Amerikai bemutató 2015. május 1., hozzánk nagyjából április 30-át tippelném.

A Csúcshatás 2011-ben egész emberes haszonnal zárt, de sokaknak nem tetszett a tanulság és a végkifejlet. Idén a Transzcendens bukott hatalmasat, és sokaknak semmilyen kontextusa nem tetszett az alkotásnak. Majd hirtelen itt van Luc Besson új filmje, amelyben a két fentebb említett filmet ötvözte, mindezt a Scarlett Johansson névre hallgató biodíszlet üzemeltetésével. Azért e kicsit szarkasztikus hozzáállás, mert Besson egész jól tud indítani (Taxi, Transporter, B13, Taken), hogy aztán sárba tiporja saját érdemeit a folytatásokkal. Most ezzel nem vesződik, hanem berántottaa két korábbi alkotás érdemesebb történetszálait, Morgan Freemant újrahasznosítja a Transzcendens után, hogy egy igazán pörgős, Mátrix-szerűen a szingularitással ismerkedő mozit tárjon a rajongók elé - azt a cseppet Johnny Mnemonicos életérzést ne is említsük, amivel az előzetes és vélhetően a film is indul

. Az eddigi anyagok meggyőzőek, egyelőre nincs kétségem afelől, talán benő Besson feje lágya és valami érdemeset is alkot az Arthur-trilógia, a múmiás Adéle és a Vérmesék után. Ha pedig sikeres lesz a film, akkor bebizonyosodhat, Johnny Deppnek leáldoztak - kivéve, ha épp kalózkodik, bár kérdéses, ott meddig tarthat az alibizés. Hazai bemutató augusztus 7.

Spike Jonze megint kamera mögé ült, levezényelt egy faramuci romantikus filmet Joaquin Phoenix, Amy Adams, Rooney Mara és Scarlett Johansson főszereplésével. Phoenix szürreálisan aszexuális kisugárzásával próbál boldogulni filmbeli életével megrekedt íróként, akinek az életébe egy számítógépes rendszer hangjaként Johansson lép be, mint megváltó. A hangalak igazi társként funkcionál számára, akivel közös élményeket igyekszik szerezni. Beteg, nem? De, de akkor is látni kell! Amerikai bemutató november 20., hozzánk talán DVD-n...

Joseph Gordon-Levitt az idei Sundance-közönségnek már bemutatta rendezői debütálását, most meg is érkezett az első előzetes. A sztori szerint álomnő és álompasi összejön, majd csaj rajtakaoja srácot, hogy recskázik az éjjel közepén. Hősünknek el kell döntenie, hogy reallife döntögeti a sunát vagy marad az éjszakai recskapitány. Micsoda dilemma.

Azért az, mikor Marky Markra rappel a kocsiban JGL, az már meg is vette nálam a jegyet a moziba - akarom mondani a DVD-t, mert hogy ezt senki nem fogja bemutatn, az hót ziher. A tovább mögött meg a legkúlabb kép, amit az utóbbi hónapokban láttam.