Ahogy a digitális világ mind nagyobb tehertételként nyomja a mindennapjainkat, úgy időről időre kell egy kis technológiamentes lélegzetvétel. Ez most részemről 5 hónap volt, amíg nélkülöztem a filmes világ értékelésének utókorra hagyományozását - elvégre a gondolat örök, de csak az enyém, ha nem oszthatom meg. A 3. Corvin Moziéjszaka azonban a várakozáson felüli pozitív hatással volt rám: egyrészt 4 napja a Transzcendens körül forog az agyam (pedig azóta volt szerencsém a Hogyan rohanj a vesztedbe című filmhez, letudtam a Trónok harca évadzárót is), másrészt pedig késztetést éreztem, hogy elmagyarázzam magamnak is, miről is szól ez a film. Nem védeni igyekszem, de a leterített jószág képtelen önmaga védelmére, egyébként pedig meg is érdemel ennyit. Nem a színészek miatt, mert a belé vetett bizalmat Johnny Depp jóideje elherdálta, Morgan Freeman meg csak öreges biodíszlet, sokkal inkább a tartalom és az esetleges következtetések okán.

>> a poszt folytatódik