Tegye fel a kezét az, aki nem nyugtázta kitörő örömmel Guy Ritchie házasságának végét? Igen, azt, amiben Madonna "gay" Ritchie-t faragott az utóbbi évek legjobb angol rendezőjéből! Guy tökeinek szabadsága filmjein is érződik: 2005-ben már kézzelfogható válságban volt a nász, elvégre elkészült a régi stílust idéző Revolver, de a válásra egészen 2008-ig várni kellett. Egyből jött is a Spíler, majd rá egy évre a Sherlock Holmes első része. Nem csak önmagát rehabilitálta, de új vágányra helyezte a britek egyik emblematikus nyomozó karakterét. Holmes figuráját felruházták mindazzal, ami addig hiányzott a megfilmesített karakterekből: kétkezi harcost faragtak belőle, miközben megőrizték kora egyik művelt és tudákélos mivoltát. Igazi siker volt a film, nem csak anyagilag, szakmailag is, miközben a főszereplő Robert Downey Jr. újabb franchise zászlóvivőjévé avanzsált a Vasember után. Menetrend szerint két évre rá meg is kaptuk a folytatást, mely ugyan még mindig szabadon lengedező tökkel készült, valami azonban mégis hiányzik belőle.
Holmes (Downey Jr.) több szinten is dagonyázik az önsajnálatban: míg munkakörülményeit Watson (Jude Law) maholnapi nősülése látszik rontani, addig életére Moriarty professzor (Jared Harris) készül törni mind furfangosabb eszközökkel, előbb baráti körét (értsd Watsont) tenné el láb alól, majd a lelkileg megsemmisült Holmest iktatná ki az élők sorából. Holmes és Watson élethalál-harca mellett kapunk nem csekély összeesküvés-elméletet, mely elvezet minket egészen az első világháború eszmei előéjszakájáig (erről azonban többet nem árulok el).
Az újabb rész igazából tekinthető egyfajta egybefűzött duplarésznek (alkonyatosoknak figyelmébe ajánlható a történetsűrítés iskoalpéldájaként - igaz, akkor az egész Tilight-széria beleférne egy tízperces rövidfilmbe), elvégre az események mennyisége és minősége simán elfért volna két külön filmben is (ahogy azt talán tenni is kellett volna). Töménységben nincs hiány, akciódús is, azonban valahogy pont az újfajta Holmes nem jutott elég térhez ebben a filmben. Ha sok szálon fut a történet, akkor evidens módon a főszereplő is megsínyli az efféle hígitást, márpedig ha igazán a főhös köré épített perszonálmisztikum működteti a szériát, nem biztos, hogy az ő auráját kell megnyirbálni. Nincs baj Watsonnal és a családi eseményeivel (elvégre elég szoros kötelékkel csatlakozik az események fonalához Holmes életében), egyszerűen a film sodrása nem felel meg ennyi esemény ábrázolásának. Pont egy filmforgalmazó kérdésére válaszolva írtam meg a problémámat az adott forgalmazó közösségi média-oldalán, ahol azt a reakciót érdemeltem ki, miszerint a kritika nem szereti az új részt, míg a nézők igen. Erre most reagálnék itt (nem mintha olvasná az említett forgalmazó): még a nemzetközi bevételeket listázó oldal is épp azt vesézi ki a mai napon, hogy a Downey Jr. főszereplésével futó két franchise esetében hogyan idomulnak a sikeres első részekhez a második felvonások. Míg a filantróp milliárdos esetében igenis nőttek a bevételek, addig magánnyomozói fronton már észlelhető a visszaesés. Nem mintha bárki is hibás lenne, egyszerűen kevesebb ember váltott jegyet, ilyen egyszerű. Tény, hozzánk hasonlóan még sok helyen most keröl bemutatásra, de előreláthatólag nem hozza az előző film bevételeit. Persze, a művészi érték is számít (a nézőknek), de vegyük észre, nem mi készítjük a filmeket, de nem is mi gazdagszunk meg belőle, a köztes 300 milliót pedig már nem sanszos, hogy behozzák...
Főleg amiatt keserű a szájíz, mert pont előtte néztem meg az első részt, mintegy friss élményként, elvégre szerves folytatásról beszélhetünk. A lendület, az izgalom és a misztikum, na meg a stílusteremtő Holmes-jelenlét egyaránt fellelhető jelen etapban is, mégsincs meg az a fajta élmény, amely az első rész megtekintését követően megmaradt az emberben... azt pedig csak félve említem meg, hogy a filmzene kísérteties hasonlóságokat mutat első hallásra - erősen rájátszva az első film utóérzetére.
Azért Noomi Rapace karrierjét érdemes szemmel követni, mert míg a cigány tenyérjós szerepében láthatjuk, addig a nyár (év) talán legnagyobb sci-fijének, a Ridley Scott rendezte Prometheus prominens szereplőjeként is viszontláthatjuk még idén. Eközben Downey Jr. ismét páncélt ölt, hogy április végén az egyike legyen a Bosszú Angyalai alapítóinak ("Comics-geekek gyülekező!!!)
Utolsó kommentek