Újabb könyvsiker a vásznon, éljen Hollywood találékonysága!
Újabb tini szerelmi háromszög, tiszta Alkonyat-koppincs!
Unalmas és lapos, amerikai piacbarát másolata a Battle Royale-nak, igazi vérontás nélkül!
Hogy néz ki egy erőtől duzzadó, jól táplált színésznő egy éhező és nyomorgó lány szerepében?
Ahogy fórumokon olvastam, nagyjából ezek voltak az általános, nem pozitív hangvételű kommentek. Alapvetően igaz állítások ezek, azonban érződik, mennyire nem ismerik a köteteket. Suzanne Collins tévesen Stephanie Meyer örökösének tekintik, mert úgy egyszerűbb a birka népnek elmagyarázni, miről (NEM!) szól a regénytrilógia. Mert igaz, van benne szerelmi háromszögnek nevezhető érzelmi szituáció, van benne igencsak társadalomkritikus gyermekek közti gyilkosság, melyet az uralkodó elit szórakoztatására és az elnyomottak fájdalmainak szítására rendeznek. Rengeteg alapvetés származik máshonnan, ez tény, azonban a végkövetkeztetés eltérése teszi érdekessé és élvezetessé ezt a kallódó kamaszoknak szóló, életcélt és erőt kölcsönző alkotást.
Egy talán majdan bekövetkező atomháború végeztével Amerika maradék romjain létrehozzák Panemet, ezt a 13 körzetre osztott és a Kapitólium teljhatalma alatt szenvedő országot. A gazdasági felosztás következtében a legkevésbé populáris körzet, a 12. körzet lakói a szénbányászatból élnek, vagyis inkább halnak éhen. A Kapitólium által kiszámított fejadagok és megszabott életkörülmények következtében apró, lázadásnak számító vadászattal tartja fent magát és családját hőslányunk, Katniss (Jennifer Lawrence). Életének csorgásába ismételten közbeszól az Aratás, ez a brutális emlékező ünnepsége a bukott lázadásnak, mely során a 13. körzetet elsöpörték a föld színéről, valamint be nem vezették az éhezők viadalát, ahol a 12 körzetből 1-1 fiút és lányt kiválasztva megtartják évenkénti gyilkos valóságshow-jukat. Az idei sorsolán Katniss húga helyett jelentkezik önkéntesként, a fiúk közül pedig Peeta Mellarkot (Josh Hutcherson) sorsolják ki. Kettejük története és ezen film csak a kezdet, mely során eleinte felületesen, harcospárjain keresztül ismerhetjük meg a többi elnyomott körzetet, Panem történelmét (már ami maradt belől), az elnyomók határt nem ismerő önimádatát.
Collins regényének ereje és ötletessége éppen a mások által kárhoztatott történetek szálainak egyesítésében rejlik: a Battle Royale értelmetlen mészárlása, amit a kamaszok egymás közt rendeznek a túlélés reményében, az Alkonyatban található szerelmi háromszög esetében a lány olthatatlan és irányíthatatlan szerelmének ezúttali kilúgozása és a női rész racionálissá tétele; Orwell 1984 című regénye és a mögöttes mondanivaló iránti érdelkődést felkeltő történelmi látlelet egy kontrollált társadalomról. Lehet szapulni ugyan, hogy lopás az egész, ami ezen szálak ismeretében elismerhető, de a kotyvalék működik és szórakoztató is. Könnyen olvasható, nemtől függetlenül azonosulhatsz a szituációval, nemhiába világsiker az írott sorozat évek óta. Most pedig egetrengető siker a filmváltozat is: először a 15 milliós jegyelővétellel állított fel rekordot, majd nem folytatásos megjelenésként a legtöbb bevételt magáénak tudó éjféli bemutató címe következett, majd újabb pofon a már bejáratott franchise-oknak, hogy minden idők harmadik legjobb hétvégi bevételét tudhatta magáénak, első alkotásként pedig a legjobbat. Undorító matematika, de a pénz beszél a filmgyártásban is, márpedig ez a film nyitóhétvégén kitermelte a teljes költségvetést (a bevétel nagyjából fele kerül, innen már minden dollár csak nyereség, a szokásos visszaesések ellenére is hatalmas sikernek számít, a hasonszőrűnek titulált Alkonyat-széria első filmjének eredméyneit majd megtriplázva!
Jennifer Lawrence alakítása megkérdőjelezhetetlen, ha a műfajt ismerve nem is lesz Oscar-jelölt, akkor is bámulatos, mennyi érzelem és fájdalom szorult eme hölgy tekintetébe, amit már A hallgatás törvénye című film Oscar-jelölt női főszereplőjeként. Ezt követően pedig megkapta a már előre az új sikersorozatnak elkönyvelt Éhezők-trilógia főszerepét, új irányvonalat adva a kamaszlányok viselkedési kódexébe. Most már a gyakorlatias, kitartó, erős és független lány kerülhet előtérbe, nem a két, egymástól eltérő anomáliában szenvedő fiúkarakterek utáni önpusztító sóvárgás. Mellette a férfi főszereplők eleve kevés szerepet kapnak, egy egész estés, még ha nyújtott idejű játékfilmben pedig pláne. A kevés lehetőség ellenére Hutcherson ha lassan asszimilálódva is, de belerázódik Peeta szerepébe, majdnem meg is kedvelteti ezt a hánykolódó figurát. A szerelmi szál harmadik ága pedig Gael-hez, Katniss körzetbeli vadásztársához fűződik, aki végképp háttérbe szorul a történet elején, egyike az hátrahagyottaknak. Liam Hemsworth játéka egyelőre kimerült a kimondatlan érzelmektől való gyötrődésben, de a későbbiekben várható lehetőségek komoly jellem- és karakterfejlődésre adnak lehetőséget. Aki cseppet sem meglepetés, az Woody Harrelson a mentor Haymitch megformálójaként: a tróger, alkoholista egykori és egyetlen 12. körzetbeli győztes egyértelműen Harrelson képére lett formálva. A Kapitólium és teljes lakossága tökéletes lenyomata mindannak, amit elképzelhettél a sorok olvasásakor, sőt, talán még visszafogottabb is.
Gary Ross rendező meglelte az aranytojást tojó tyúkot, mert egy hatalmas átívelő kaland megszállotjaként rendezheti is az alkotást. Az első résszel bizonyított, a stúdió pedig remélhetőleg nem lesz olyan balga, hogy Alkonyat- és Harry Potter-módra váltogatná a rendezőket, mert az bizony minőségbeli ingadozáshoz és nézői/rajongói elégedetlenséghez is vezethet. Harrelsontól pedig azt is tudhatjuk, négy filmre van előjegyezve, vagyis a harmadik kötet itt is ketté bontva kerülhet bemutatásra, a rajongók és a stúdió könyvelőinek legnagyobb örömére!
Nem biztos, hogy életbiztosítás, ha a rendezőket és forgatókönyv-írókat csak úgy váltogatják, elvégre egy dinamikus és bombasikernek örvendő franchise sok esetben koherens egészként kell, hogy megjelenjena rajongók szemében. Eddig Az éhezők viadala háza táján is nagy a háttérstáb körül a jövés-menés: a rendező Gary Ross már idejekorán bejelentette, nem vesz részt a folytatásokban, a stúdió diktálta hajszában nem érzi megvalósíthatónak a minőségi adaptálást. Helyébe Francis Lawrence került, aki eddig is minőségi munkáiról volt híres: a Legenda vagyok és a Constantine, a démonvadász stílusos akciójelenetei mellett egyértelmű, hogy a Vizet az elefántnak színvonalas feldolgozása és vászonra adaptálása az, ami az ő neve mellett szólt.
Utolsó kommentek