Prolihisztor

Az ezredforduló megreformálta a képregényfilmek műfaját: 2000-ben mutatták be az első X-Men-filmet, mely révén már nem csak a kockáknak tartott fanok nyáladzottak a Marvel hőseire, hanem az egész világ. Ezt követte a DC is, most már ott tartunk, hogy ezen két istálló filmjei viszik a prímet a bemutatók közt. Ezekre az újabb és újabb folytatásokra, crossoverekre, rebootokra és előzményekre kíváncsi a moziba látogatók többsége (szigorúan mennyiségi alapot véve a jegybevételek alapján). A Marvel csúcsra járatta a Bosszúállók gépezetét, a főbb karakterek sikeres különálló és egybegyűjtött csapatként is megállták helyüket.

Az X-Men kicsit kifújta magát, majd jött a 2011-es előzmény, mely kicsit bővebb távlatokba helyezte a mutáns csapat múltját. Ezt követően egyértelmű volt, ezt az utat kell járni, de hogy volt merszük a Days of Future Past történeteit megfilmesíteni, ahhoz Rozsomák-féle adamantium-tökre volt szükség. Hogy érzékeltessem a kevésbé jártasakkal, az események nagyjából a Felhőatlasz szintjén mozognak, bár egyik karakter sem lesz más nemű a sztoriban, de szervesen összefüggő és három (az előzetesben főleg csak a '70-es évek és a jövő szerepelt) különböző idősíkon játszódó események tanúi lehetünk majd jövő májusban. Eddig minden adott ahhoz, hogy az egyik legjobb képregényadaptot láthassuk, ha engedték Bryan Singert kibontakozni, nem lesz panaszunk.

Update: szinkronosan is bevizsgálható a kevésbé jó angolosoknak

A kamaszokat sem elrettentő horrorok, az ötlettelen sablonvígjátékok és a képregényes folytatások korában igazán üdítően hat egy egyedi, elgondolkodtató és feszültséggel teli thriller. Persze az sem árt, ha jól sikerül a kivitelezés, de Danny Boyle rendező esetében a csalódás nem létező faktor. Na jó, a Gettómilliomos túlértékelt, de ettől függetlenül jó film, a Napfény a kis költségvetésű sci-fi, míg a 28 nappal később a hasonló árkategóriájú horror mintapéldánya, a Trainspotting pedig úgy egyébként a drogfilmek egyik legjobbja. Ilyen előélet után egyértelmű, hogy várólistára kerül egy thriller, melyben a hipnózis révén az elme mélyén rejtőző csapdák és titkok sűrűjébe ránt minket a neves brit direktor.

Őszintén várós, mikor Irvine Welsh (Trainspotting) újabb regénye kerül feldolgozásra. Azok a személyes és mikrotársadalmi tragédiák ábrázolása, amivel ő elénk tárja a nagy skót nyomort, egyszerűen felemelő, miközben gyomorforgatóan le is taglóz. Mindehhez ismételten egy zseniális színész, James McAvoy adja az arcát, főszereplőként láthatjuk ennek a bipoláris, perverz, drogfüggő, alkoholista, pszichopata rendőr képében, ahogy próbál megküzdeni a mindennapjaival, hogy visszanyerje családját is. A rendezés az eddig széles körben kevésbé ismert Jon S. Baird érdeme. Egy baromira erős filmelőzetes és egy veszettül jó poszterrel szolgálnak nekünk. Brit bemutató szeptemberben.

Az előzetes már kijött, most az állóképes vizet borzolják fel az új McAvoy-Strong filmmel. Jó kis brit gengszterfilm London városából, ahol a bűnöző és a bűnüldöző kénytelen szövetségre lépni. Brit bemutató március 15., nálunk...