Prolihisztor

Nagysikerű elődök csalódást keltő folytatásainak hete ezennel megnyitva. Ma a Jurassic Park kvázi folytatása, a Jurassic World kapta meg az első teljes előzetesét, mely látványra sem kiemelkedő, ellenben ugyanannyira gyermeteg logikával bír, mint az elődök. Hiába a pénzszórás zsákszám a renderfarmra, ahol a CGI-dínók születnek, ez egész egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy látni akarjam ezt a filmet. Colin Trevorrow (Safety Not Guaranteed) első nagy költségvetésű filmje első ránézésre csak a franchise miatt lehet sikeres, mert önmagában tucatfilm ekkora kiadások mellett. A pajtásoskodó Velociraptorok és az óriás krokocápa igazán felbőszített, hogy finoman fogalmazzak. Chris Pratt sem biztos, hogy menteni tudja a helyzetet, Bryce Dallas Howard meg biodíszlet, bár... mindegy... Hazai bemutató 2015. június 11., világpremierben érkezik hozzánk, de addig virítsanak valamit, mert ez így fáradt olaj. 

Update!

Megérkezett szinkronnal is az egyre kevésbé várt folytatás...

Amióta csak bejelentették, hogy a Phase 2 keretében megvalósítják A galaxis őrzőit, a legmegosztóbb Marvel-filmmé is vált, pedig egy képkockát sem látott belőle senki. Aztán jöttek a forgatási fotók, amik a Star Trek világát idézték meg; a kettős érzések pedig csak nem szűntek meg. Ezt követően megkaptuk az előzeteseket szép sorban és (nincs rá jobb szó) berobbant a köztudatba a gyülevész banda és eszement történetük az év (valamint a stúdió) egyik legvártabb produkciója lett. A korábbi külföldi bemutatók és kritikák révén már volt pozitív visszajelzés bőven, úgyhogy nyugodt szívvel ülhet be a magyar nézősereg a hazai mozikba: ez bizony az eddigi legszórakoztatóbb alkotás lett a Marvel Studios háza tájáról, még ha nem is tökéletes, de az ismeretlenségből majdnem durran akkorát, mint a Bosszúállók két éve.

Peter Quill (Chris Pratt) egy földi gyermek, akit elrabolnak a bolygóról, hogy évtizedes munkával csillagközi tolvajt faragjanak belőle. Az önfejű Űrlord (igen, első hiba a magyar forgalmazótól, hogy nem hagyta meg Star-Lordnak) elindul megkeresni egy titokzatos tárgyat, amire mellette az univerzum egyik, ha nem a legveszélyesebb embere, Ronan (Lee Pace) is feni a fogát. Ronan, a vádló bolygók és civilizációk felett ítélkezik őrült dühében tobzódva, felrúgva a kree’k és a xandari birodalom közötti békét. Miközben üldözőbe veszi Quill-t Ronan jobbkeze, a titán Thanos mostohalánya, Gamora (Zoé Saldana), ezzel párhuzamosan Mordály (Rocket Racoon – könyörgöm, 2. hibapont) és szófukar társa, Groot (ez bezzeg nem lett Gyökér vagy Tuskó – ellentmondás, 3. hibapont, kiesett!!!) is Quillre, vagyis inkább a vérdíjra hajtanak. Szerencsétlenségükre egy űrbörtönben kötnek ki, ahol betársul még hozzájuk a két lábon járó bosszúszomj Drax, a pusztító (Dave Bautista) személyében. Ez a perifériára szorult banda akar szembe szállni az univerzum egyik legnagyobb erejével, hogy életek milliárdjait mentsék meg – na nem csak a betyárbecsülettől hajtva.

James Gunn rendező a Slither és a Super után belépett a nagypályás rendezők közé, hiszen korábbi forgatókönyvírói tehetsége mellett megmutathatta, mire képes rábízott 175 millió dollárral. Röviden: a tökéletes szórakoztatásra! Olyan hibátlan érzékkel lavírozik dráma és komédia közt, szóról szóra váltogatva azt, hogy nincs ideje lehúzni a drámai hangulatnak, mert azonnal eltrollkodja valamelyik karakter. Ha kell, a gépfegyveres mosómedve, ha nincs más, a humanoid fa, ha pedig minden kötél szakad, teljesen humanoid szereplői feszegetik a határokat. Nem tiszteli a pátoszt, de bőven lapátolja az arcunkba, miközben nem tisztel rangot és származást, azonnal képünkbe vágva a poént. Nagyon jól kezeli a civilizációk ütközését, ahogy Quill a Footloose-t ecseteli Gamorrának, ahogy Drax nem érti a nyak előtt elhúzott ujj jelentését, új szintre emeli a csillagközi kalandozásokat.  Lehetett szidni a Marvelt egysíkú karakterkezelése miatt, de idén Amerika Kapitány megalomán kémtörténetének földhözragadtságában is hibátlan megvalósításával már mutatták, nem félnek a saját korlátaik feszegetéseitől. Ezzel el is értünk ennek a vállalkozásnak az igazi rizikójához, a műfajhoz. Sci-fi keretbe ágyazott képregényhősök küzdenek náluk sokkal hatalmasabb erőkkel, hogy életüket sem féltve megmentsék azokat, akik addig ellenségként kezelték őket. A látványvilág csodálatos, az egészből a nagyjátékfilmes Serenity retró western - sci-fi stílusa süt, amivel tiszteleghettek Joss Whedon elkaszált sorozata, a Firefly előtt. Az egybecsengés nem véletlen, hiszen a 2008-ban útjára induló 2.  Galaxis őrzői-füzetekre (az első széria 1969-es, innen lehet ismerős Yondu, akit átemeltek ide) már hatással volt Whedon Firefly-ban megismert stílusa.

Azonban nem csak dicshimnusz lengi be a termet, érje pár kritikus szó is a filmet. Elsőként ami a Marvel-sztorikat csak moziből ismerőkkel szemben nem kis kiszúrás, az eredettörténetek hiánya. Quillről kapunk egy pároldalas felvezetést (és zseniális főcímet, amivel felkerül a dobogó legfelsőbb fokára a sajtjai közt), a többiek azonban csak szóban adnak némi betekintést keserű előtörténetükről. Drax ugyan gyászolja a családját, de csak a puszta hiányuk alapján bárki lehetett volna a börtönből Drax helyében. Gamorra és Rocket (sajnálom, Rozsomáknak legalább volt esélye a hazai keresztségben) nem rendelkezhettek sokáig saját életük felett, így megannyi testmódosító beavatkozás tette őket azzá, akik ma, élő fegyverek, amiknek épphogy élt a lelkük. Groot velük ellentétben a természet legtökéletesebb lénye, puszta léte maga a csoda, tetterős személye és gyermeki logikája révén hibátlan Marvel-hős lesz a vásznon, akinek minden pillanata csak öröm a néző számára. A főgonosz Thanos egyre nagyobb szerepet játszik ebben a filmes univerzumban, kifutófiúja, Ronan azonban ugyanolyan súlytalan, ködös motivációktól hajtott ellenfél, mint volt Thor ellenében Malekith.

Ezzel a felvonással lenne ildomos nyitni a Phase 2-t, elvégre szintet léptünk a történetmesélésben, kinyitották az eddig erősen Föld-centrikus sztorikat, nyakunkba zúdítva kismillió lehetséges sztorit és összefonódást. Az pedig egyértelműen az író-rendező Gunn érdeme, hogy mindezt olyan dinamikával teszi meg, ami eddig csak Joss Whedonnak sikerült a Bosszúállókkal, igaz, földi keretek közt. A minden várakozást felülmúló anyagi siker (94 milliós amerikai nyitó hétvége, 4. legnagyobb nyitány 2014-ben) egyértelművé tette, amit még a bemutató előtt lefixált a stúdió: 2017-ben jön a következő galaktikus sztori a most megszeretett hőseinkkel. Addig meg jön jövőre egy Bosszúállók 2. és a Hangya (ha a rendezőváltás nem jelent akkora fennakadást, mint várható), 2016-ra pedig Amerika kapitány 3. önálló története és a sokat pletykált Doktor Strange (amire Joaquin Phoenix és Benedict Cumberbatch is esélyes lehet). Eddig vastagon a Marvel áll nyerésre, nem csoda, hogy a DC bedobta 40 filmes listáját 2020-ig. Értékelés: 9/10

Újabb, még nagyobb, még szórakoztatóbb és még többet mesélő előzetes jött A galaxis őrzőihez. Itt már láthatjuk Yondut Michael Rooker), Ronan a vádlót (Lee Pace). Ha jól értelmezem, azzal, hogy Groot megeszi a vállán a levelet,olyat tesz, mint mikor az állatok magukat nyaldossák....

Igen, ez már nem csak kikacsint a Marvel elképesztően széles univerzumára, mint tette azt a Bosszúállók vagy a Thor, hanem intergalaktikussá is teszi az eddigiek mellett. A soundtrack bulis verzióban eléri azt, amit melankóliában a Watchmen tudott. Hazai bemutató augusztus 14.

A múltkori cenzúrázott poszter annyira bejöhetett a marketingeseknek, hogy nem voltak restek itt-ott újrahasznosítani ehhez a nemzetközi anyaghoz. Ahogy ránézek, egyből a Lonely Island Cool Guys Don't Look At Explosions című számának klipje jut eszembe. Ettől függetlenül várós még mindig. Hazai bemutató augusztus 14.

Mivel már PS-mester mindenki, nem csoda, hogy egyazon kamerabeállítással PG 13-asra retusálnak egy posztert. Jelesül A galaxis őrzői kaptak fegyvermentes nemzetközi plakátot, ami már majdnem eg yintergalaktikus családegyesítő showra emlékeztet így. Gamorra (Zoe Saldana) karja került más pózba, na meg Star-Lord (Chris Pratt) pózol, mint egy fehérneműmodell. A többiek csak lazán lefegyverezve, éljen a digitális korszak! Azért is fura ez a fajta cenzúra, mert a trailer bővelkedik a fegyveres, fizikai erszakos jelenetekben... A tovább mögött az eredeti, erőszakot sugalló változat.

Az idei Oscar-szezon (igen, tudom, van más díjátadó is az időszakban, de erre figyelnek a leginkább) lassan lecseng, alig van alkotás, ami a nevesebbek közül még nem jutott volna el kis hazánkba. A heti bemutatók közé is fért még egy nagy esélyes, a Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza személyében. A magyar alcím már helyre is teszi a tétova mozilátogatót, elvégre kevés zsákbamacskával operálva már tudjuk is, mire számítsunk. A 2000-es évek egyik legnagyobb terrorista merénylete után az Egyesült Államok nem kis ráfordítással eredt az al-Kaida embereinek nyomába. Mindezt egy (enyhe képzavar) tökös rendezőnő, Kathryn Bigelow filmjében.