Prolihisztor

Meg sem hallgatták a marketingen az eddigi kifogásainkat, most összecsaptál a karakterposzterek hangulatát, elővették a Peter Berg - Michael Bay-mappa legjobb húzásait és összekotyvasztották: naplemente hátul, robbanás alattuk... Azt máig nem értem, mi a francért szorongatja Emilia Clarke azt a nyamvadt T-800-as koponyát, de lelkük rajta, valamiért erről kéne akkor asszociálnunk a Terminátor 5. felvonására. Kezdek attól tartani, ez az etap sem fogja kihúzni a kátyúból a szériát, ahova a 3. és 4. rész között került. Ez az "új küldetés, új sors" szöveg sem hiszem, hogy megmenti az alternatív idővonal történéseit, egész egyszerűen nem áll össze az előzetesek alapján.

Lassan már minden irányból kritika éri a Terminátor 5. felvonásának marketingjét, kezdve az előzetesben ellőtt idővonal-változtatások, majd a T-3000-es Terminátor felvett külalakjának elspoilerezése miatt, a sokak szemét bántó gyengébb képanyagokról nem beszélve. Most kaptunk egy szokványos főbb szereplőket önállóan felvonultató posztercsokrot, ami sajnos tovább szítja a negatív felhangokat.

Nemrég azon szakadt mindenki, hogy Tom Hanks karrierjét sikerült 8 percbe foglalni a The Late Late Show színpadán az új műsorvezetővel, James Cordennel a színpadon. Erre most jön Arnold Schwarzenegger, aki egyszerre promózza az épp induló Maggie című zombis családi drámáját, na meg a júliusban robbanni szándékozó Terminátor: Genezist is. A videóban talán a legjobban a Két tűz között hálószoba-jelenete sikerült, de a legnagyobb tapsvihar egyértelműen a Terminátor 2 megihletése adta.

Eljött az amerikai foci ünnepe, két hazánkban is nagy rajongótáborral bíró csapat, a Patriots és a címvédő Seahawks csap össze. Azonban ez nem egy sportblog, azt meghagyom másoknak, én csak a sportesemény közben dollármilliókért megvásárolt reklámidőkre fogok fókuszálni, ott is csak a filmelőzetesekre. Az már most hiányérzet, hogy egyelőre nincs anyagunk a Bosszúállók: Ultron koráról, de biztosak lehetünk benne, hogy a Marvel és a Disney idei fejőstehene is megkapja a maga 4 millió dolláros játékidejét. Így maradjon meg az eddigi felhozatal, szemezgessünk is.

Elsőként rögtön a Terminator: Genisys kerül a figyelem középpontjába. Arnold Schwarzenegger láthatóan nyomni fog egy Stallone-t, ha azt vesszük, jó néhány kétes próbálkozás után a hasonszőrű talján macsó is resetelte a karriert, vissza a gyökerekhez alapon előbb Rocky (2006), majd Rambo (2008) gúnyájába bújva pozícionálta magát ismét a B-lista tetejére. Schwarzenegger is hasonlóra készülhet, mert mostanság a Szabotázsés az Erőnek erejével kétes megítélése után ideje valami ütőset is felmutatni. A korábbi előzeteseokből már kiderülhetett, alternatív idősíkra terelt a történet, így kaphatunk akár egy Star Trek-szintű franchise-rebootot is. A bemutató július 1. Amerikában, hozzánk egy nappal később jut el, úgyhogy világpremierre ácsingózunk.

Másodjára már egy időben nálunk hamarabb bemutatásra kerülő alkotás, a Kingsman: Titkos szolgálat kapta meg a maga dollártemetőnek tekinthető előzetesét. Matthew Vaughn megmutatta, milyen Bond kerülhetett volna ki a kezei közül, stílusos és frenetikus akcióorgia teljesen újraírhatta volna a brit titkosügynöki szériát. Nem mintha mostanság temetni kellene a karaktert, a Skyfall irgalmatlanul nagy anyagi és kritikai siker, de azért álljon e helyütt a tény, az X-Men: Az elsők rendezője mire képes a zsánerrel. Colin Firth balerinákat meghazudtoló eleganciával gyilkol, Samuel L. Jackson szokás szerint különc, az egész meg embertelen nagy látvány és poénáradat, ha valaki képes félretenni bármilyen öltönyös ügynökfilmmel beleégett előítéletet. Hazai bemutató február. 12., amit sajnos el fog nyomni A szürke ötven árnyalata...

Márciusra is jut egy young adult-film, A beavatott eldöcögött annyira, hogy megérje a folytatást is behúzni, így A lázadó alcímű fejezet elég Mátrix-utánérzetűre sikeredett plakátjai után most egy pörgős perccel jelentkezik. Ha így folytatja, Shailene Woodley megtapsolhatja magát, hogy dobta a Sony Pókember-megjelenését, helyette a rá épített széria főhőseként és nem mellesleg a Csillagainkban a hiba női főszerepéért erősen felzárkózott napjaink 30 alatti színésznőinek élmezőnyébe. Ami éltetheti a 3-4. rész reményeit, hogy idén novemberben kifut Az éhezők viadala, így a zárórészre már kiéhezett kamaszok és fiatal felnőttek tömegei lelhetik meg benne az utánpótlást. Persze ehhez feljebb kell lépni, mert az első rész hagyott némi kívánnivalót maga után. Amerikai bemutató március 20., ezt pedig egy nappal hamarabb kapjuk, mint a nagy vízen túl.

El is érkeztünk az egyik legnagyobb kérdőjelhez, mert Brad Bird végleg maga mögött hagyja animációs filmes rendezői hátterét. Hiába a Szuper haver, A hihetetlen család és a L'ecsó sikere, a 2011-es Mission: Impossible - Fantom protokollal elég emberes belépőt tett az élőszereplős filmek világába. Az M:I-filmek legsikeresebbje lehetővé tette, hogy pénzt kapjon egy saját projektre, ami a Tomorrowland lenne. Ebben a 11 másodpercben senki sem fog világmegváltást érzékelni (mert a teljes majd a mérkőzés szünetében lesz), de mind a leírások, mind a szereplőgárda és az eddigi anyagok egyértelművé teszik, Bird képes Nolanhez hasonló színvonalon munkálkodni. Amerikai bemutató május 20., nálunk még nincs kitűzve. Nagy veszteség lenne, ha csak DVD-n vánszorogna el a magyarokhoz.

Akkor vessünk egy pillantást a Hot Tub Time Machine 2-re is, ami szinte biztos, hogy csak DVD-kiadványként kerül a magyar rajongók elé. Prosztó és erőteljesen szexualizált a tartalom, a jacuzzis időgép első utasai közül John Cusack helyett Adam Scott került be, az idióta trió (Craig Robinson, Rob Corddry és Clark Duke) mind visszatér, így aki megkedvelte őket az első etapban, az most sem érezhet majd csalódást. Az már tuti, hogy a film készítői a Patriots győzelmében bíznak, vagy látták előre?!?!?! Amerikában február 20-tól látható, mi meg lessük csak a kiadványlistákat.

Ha már a felnőttek képzelete és akcióigénye majd minden igény szerint kielégítésre került, akkor egy gyermekeknek is szánt alkotással zárjuk a bejegyzést. Nem hittem volna, hogy megérem azt, hogy a Gru mindkét részében kulcsszerepet játszó minyonok megkapják saját egész estét lehetőségüket. Történelmi áttekintést kapunk az emberiség gonoszainak tett szolgálataiból, melyek során eljutottak Amerikába és Gru szolgálatába szegődtek. A nyár nagy animációs slágere lesz, az hótziher, úgyhogy nyugodjon meg mindenki, erre fogod vinni a családot, de a csajodat is. Itthon július 9-ére érdemes készíteni a pereputtyot, egy nappal az amerikai premier előtt.

Szezon van, nem vitás. Vérmérséklettől függően emésztjük a Golden Globe-ot, felemás izgatottsággal várjuk a csütörtöki Oscar-listát, de az szinte osztatlan egyetértés, ha kijön az Arany Málna-jelöltlista. Szinte minden évben el lehet találni azt a 2-3 nagy franchise-filmet, ami beverekszi magát a kétes értékű mezőnybe, így akik a Transformers 4-re vagy a Tini nindzsa teknőcökre fogadott, az ugyan kis szorzóval, de nyereséges döntést hozott.

Az idei nagy nyertesek a Transformers 4 (7 jelölés), a Herkules legendája és a Kirk Cameron's Saving Christmas (6 jelölés) és a Tini nindzsa teknőcök (5 jelölés). Persze a többiek sem teszik ki az ablakba, de a szokásos Adam Sandler-filmes és színészi jelölés magától értetődő, Cameron Diaz is jó úton halad, míg a Feláldozhatóak sem épp erre a felvonására lesz büszke. Idén kaptunk egy nagyjából "Ki fejlődött a legtöbbet"- kategóriát is, ahol helyet kapott Ben Affleck, Jennifer Aniston, Keanu Reeves, Mike Myers és Kristen Stewart is. Az is említésre méltó, hogy két emblematikusan jó színész is felfért a listákra, jelesül Susan Sarandon és Kelsey Grammer. Míg előbbi azért bőven meglepő, na nem a Tammy-ben nyújtottak miatt, addig utóbbinál jóval érdekesebb, hogy míg sorozatokban rendre kiemelkedő, addig filmekben felejtendő.

Legrosszabb film
Kirk Cameron's Saving Christmas
Left Behind
Herkules legendája
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

Legrosszabb színész
Nicolas Cage, "Left Behind"
Kirk Cameron, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Kellan Lutz, "Herkules legendája"
Seth MacFarlane, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"
Adam Sandler, "Kavarás"

Legrosszabb színésznő
Drew Barrymore, "Kavarás"
Cameron Diaz, "A csajok bosszúja"/"Szexvideó"
Melissa McCarthy, "Tammy"
Charlize Theron, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"
Gaia Weiss, "Herkules legendája"

Legrosszabb férfi mellékszereplő
Mel Gibson, "Feláldozhatóak 3"
Kelsey Grammer, "Feláldozhatóak 3"/"Legends of Oz"/"Think Like a Man Too"/"Transformers: A kihalás kora"
Shaquille O'Neal, "Kavarás"
Arnold Schwarzenegger, "Feláldozhatóak 3"
Kiefer Sutherland, "Pompeji"

Legrosszabb női mellékszereplő
Cameron Diaz, "Annie"
Megan Fox, "Tini nindzsa teknőcök"
Nicola Peltz, "Transformers: A kihalás kora"
Brigitte Ridenour, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Susan Sarandon, "Tammy"

Legrosszabb rendező
Michael Bay, "Transformers: A kihalás kora"
Darren Doane, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Renny Harlin, "Herkules legendája"
Jonathan Liebesman, "Tini nindzsa teknőcök"
Seth MacFarlane, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"

Legrosszabb forgatókönyv
Kirk Cameron's Saving Christmas
Left Behind
Szexvideó
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

Legrosszabb páros vagy trió vagy sokaság
Bármelyik két robot, ember vagy robot és ember, "Transformers: A kihalás kora"
Kirk Cameron & az egója, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Cameron Diaz & Jason Segel, "Szexvideó"
Kellan Lutz & vagy a hasizma vagy a mellizma vagy a farizma, "Herkules legendája"
Seth MacFarlane & Charlize Theron, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"

Legrosszabb remake, ripoff vagy folytatás
Annie
Atlas Shrugged: Who is John Galt?
Herkules legendája
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

LegJOBB javuló tendencia
Ben Affleck -- A Giglitől az Argóig és a Holtodiglanig
Jennifer Aniston -- Razzie-tól a Cake-ig
Mike Myers -- a Love Gurutól a "Supermensch" című dokumentumfilmig
Keanu Reeves -- Razzie-jelöléstől a John Wickig
Kristen Stewart -- Twilighttól a Camp X-Ray-ig

A 2000-es években hanyatlásnak indult a maszkulin főhősökkel telepumpált, akciódús izommozi műfaja. Kevés emblematikus alkotás született, egyre inkább a sokoldalú akciósztároknak kedvezett az irány (Bourne, új Bond, M:I-széria), miközben az igazán odasózni képes szereplők csak a gonosz csicskáivá satnyultak. Ezt a mind kevésbé kedvező irányvonalat vérfrissítéssel igyekeztek módosítani, azonban a friss vér az eggyel régebbi garnitúra ereiben csörgedezve találtatott meg. Sylvester Stallone saját csúcsszerepeinek (Rambo, Rocky) meglepően jó megreformálásai után hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát A feláldozhatóak összekovácsolásához. A vele (majdnem) egyidős garnitúra 2010-es első közös kalandja hatalmas sikert hozott, ha nem is rengette meg a bevételi listákat, de igencsak tisztességes számokkal és visszhangokkal igazolta saját létét. A sikertől megrészegedve 2012-ben egy kritikusok által is megsüvegelt folytatás következett, ahol még tovább fokozták az egy képkockára jutó retró izomcsoportok látványát. A bevételi mutatók megint csak az író-rendező-főszereplő Stallone-t igazolták, így nem volt meglepő, hogy 2014-re trilógiává érik be a korkedvezményes nyugdíjjal lassan lepihenő alakulat kalandsorozata, természetesen még tovább bővítve az így is fantasztikus stáblistát. Majd bemutató előtt egy hónappal kijött egy kalózváltozat, ami a várakozásokkal ellentétes minőségről győzte meg a potenciális nézőket és elképesztő pálfordulással szinte teljesen magára hagyták a harmadik részt – hogy okkal vagy ok nélkül, azt most fejtegessük egy kicsit.

Egyből a közepébe csapva egy börtönvonatról való fogolyszöktetés szemtanúi lehetünk, ahol a szívünknek oly kedves társaság kimenekít egy régi motoros feláldozhatót (Doc - Wesley Snipes). Új megbízatásként egy nagymenő fegyvercsempészt kell levadászniuk, aki egyike a világ legveszélyesebb bűnözőinek, ne elhanyagolható módon pedig egykoron ő is feláldozható volt (Stonebanks - Mel Gibson). Az eltitkolt információ veszélyessége (és a balul sikerült akció) miatt Barney Ross (Stallone ugyebár) ijedtében szélnek ereszti a szalag- és porckopott társaságot, hogy az eddig ismeretlen Bonaparte (Kelsey Grammer) segítségével fiatal és tehetséges, de nem kevésbé ütőképes csapatot toborozzon. A kiscserkészekkel sikerül elkapniuk ugyan Stonebanks-t, de a barátból lett ellenség nem csak ideológiailag fordított hátat egykori társainak, szemrebbenés nélkül életükre tör, amikor kell. Embereivel foglyul ejtik a feláldozhatóak 2.0-át majd Barney-nak hadat üzen. Az új (Drummer - Harrison Ford) és a régi (Trench – Arnold Scwarzenegger) titkosszolgálati összekötő, valamint ez utóbbi házi ölebének szegődő Yin Yang (Jet Li) oldalán készülne harcba szálni Barney, de a régi jó harcostársak is melléjük szegődnek. Miután kimentették a zöldfülűeket, a két csapat vállt vállnak vetve száll szembe a Stonebanks oldalán lévő fiktív volt szovjet állam hadseregének elit alakulataival, miközben szépen lezúznak egy komplett irodaházat és annak pár tömbre lévő vonzáskörzetében is jelentős destrukciós munkálatokat végeznek.

Igazából a történet semmi újdonságot nem hozott, ahogy azt várhattuk, megint a fegyverek és az izmok kerülnek előtérbe, a stratégia kimerül az „én előbb baszok oda” típusú alapfelfogásban. Ahol igazából érdektelenné válik a film, az a köztes játékidő, míg megejtik a toborzást és rákényszerülnek a mentőakcióra. Az új arcok még felületesebben kerülnek az így is elég lazán kezelt katyvaszba, már ami a színészi kölcsönhatást jellemzi. Még egymással sincs meg a kémia, nemhogy azokkal, akik miatt ezek a fiatalok a mozivászon felé fordultak. Nincs rá jobb szó, eszméletlenül unalmasra sikerült a töltelék nagyjából egy órás játékidő. Amíg az elején a megszokott csapat rombol, addig nincs nagy baj, működik a turmix, de amint hozzáadják az újszerű ízeket, nagyjából fogyaszthatatlanná válik. Szerencsére az utolsó szegmensben, ahol már nem kell karakterépítéssel és háttér sztorival pöcsölni, megy a hentelés emberségesen, de addigra a kitartó rajongók is kissé unottan kezdenek mocorogni a székben.

Akik külön bejegyzést érdemelnek, az két eddig megemlített és egy okkal nem említett karakter. Mel Gibson és Wesley Snipes megjelenése több ponton is üde színfolt volt. Míg Gibson főgonoszként dagonyázott saját sötét mélységeiben, megmutatva, milyen koros szemét lett belőle, addig utóbbinak már a puszta megjelenése is hatalmas fricska volt, elvégre Snipes hűsölt egy keveset adócsalás miatt – ezért kellett várni a megjelenésére a 3. filmig. A korábban nem említett karakter pedig az örök feláldozható-próbálkozó Galgo szerepében Antonio Banderas. Azért érdemes külön megemlíteni, mert a film középső szakaszában egyértelműen rá alapozták a poénokat, elvégre élőben előadatták vele mindazt, amihez csak a hangját adta a Csizmás kandúrban. Stallone-val közös jelenetei humorforrásként funkcionálnak, de inkább csak kínosan bő lére eresztett időtöltés, amivel egyetlen későbbi poént vezetnek fel, azt, hogy Barney figyelt végig Galgo szómenésére. Ezért igazán kár volt beleírni a hangárban zajló felkészülést, inkább lett volna a vágóolló áldozata: ezzel rövidítve a moziban senyvedők terheit, valamint némi extrát nyújtva a leendő kiadványvásárlóknak – mert oda éppen elég lett volna.

Patrick Hughes rendező túlságosan nagy tisztelettel viseltetett élő filmtörténeti lexikonként is funkcionáló színészei iránt, tényleges munkássága nagyjából egy gruppie szintjén van, aki inkább csorgatta a nyálát, semmint dirigálta a rá bízott emberállományt. Az akciójelenetek sem feltétlenül az ő érdemei, azokat a részeket rendezés nélkül is hibátlanra hozza egy ennyire embertelen rutinnal bíró társaság. A végső vágásnál illett volna határozottabbnak lennie, de még ott is lehet, hogy inkább autogrammokat és élményéket gyűjtött – na meg leendő munkát. Személyében találták meg ugyanis a 2011-es The Raid amerikai remake-jének rendezőjét, de az itteni munkássága valamint egyéb kreatív okok miatt az idénre beharangozott film forgatása átcsúszott 2015-re, amihez eddig még csak a főszereplő van meg Frank Grillo (Warrior, The Purge: Anarchy). Ezek után inkább temetném is ezt a változatot, ilyen alkotógárdával csak szégyent hozna az indonéz eredetire.

A film nagyon megsínylette a kalózkiadást, hiszen a kritikai visszajelzéseket is elnyomta az elégedetlenkedő rajongók és hobbiletöltők hangja. A hibátlan minőségű torrentnek köszönhetően kevesen gondolhatták úgy világszerte, hogy egy majd egy hónappal később érkező filmet inkább megvárnak moziban a még jobb kép- és hangminőség miatt. A mozi megalomán érzete hiányának köszönhetően pedig idejekorán ráébredt mindenki a film gyengeségeire, joggal hagyva cserben azokat, akik alkotóként hagyták őket cserben ezzel az erőltetett és agyon fókuszcsoportozott akciófilm láttán. A generációs bővítésnek csak kárát látta a franchise, az eddig sem a shakespeare-i magasságokról híres sztori az unalom fullasztó ködébe veszett. Ezek után nem lenne meglepve senki, hogy a 2000-es években agyondicsért Stallone eltemetné a már bejelentett 4. részt, valamint elgondolkodna, hogy a soron következő Rambo- illetve Rocky-film kapcsán merjen-e meglépni bármi hasonlót. Értékelés: 4/10

Nem lehet sokat beszélni, hiszen már bevizsgálható illegális csatornákon a film (hetekkel a bemutató előtt - és kivételesen nem a magyarokat kell szapulni), de a moziba látogatók kedvéért egy rakat '80-as éveket idéző karakterposzter, na meg a végső trailer, hogy mozgósítsunk.

Ezen a hétvégén rendhagyó módon tripla kritikával próbálkoznék meg, annak minden előnyével és hátrányával. Az előlny természetes az, hogy egyvégtében kevesebb ráfordítással készülhet el mindegyik, ráadásul olvasói szempontból is előnyös, elvégre egy kattintással letudható a heti premierek listázása. A triót alfabetikusan veszem górcső alá, nem pedig értékelés alapján - még mielőtt ez találgatásra adna okot. A hármasban kapunk egy jól szabott kosztümös drámát a téma egyik jártas rendezőjétől, ölünkbe pottyant egy hatalmas visszatérés az egyik klasszikus férfihőstől, valamint egy hatalmas rendezői visszatérést az élőszereplős változathoz, ráadásul rögtön Oscar-közegbe navigált.