A Belga ihlette címből már leszűrhető, milyen témával foglalkoznék hosszabban, azonban egy kis bevezető sosem árt. Még szerdán adta hírül az összes hírforrás, hogy Szájer József alkotmányügyi FIDESZ-felelős iPadjén írja az új alkotmányt (ujjal kotmányt), valamint a nagy Apple-mogul Steve Jobs is komoly betegsége ellenére maga mutatta be az iPad 2-t. Ebből lehetne akár összeesküvés-elméletet is gyártani, ha nem lennék egyébként ehhez túl lusta. Éppen elég számomra feldolgozni, milyen kis totószelvényt küldtek ki a kedves magyar választóknak, amúgy alkotmányozási lázban. Logikám szerint ha valamit írnak, akkor már nincs igazán szükség országos szintű kérdezősködésre, erre mégis landolt a jó választópolgárok postaládájában a 12 feleletválasztós és egy darab háromsoros kisesszé formájában a "Kérdés az új alkotmányról" témakörben. A versenyzők zöme (ami egyébként nem alkotmányjogi kifejezés, mint tudom volt tanáromtól, Dr. Horváth Zoltán egyetemi tanártól - ELTE-ÁJTK) még otthon gyűjtögetheti az információit, ha pedig már postára adták, akkor is hetekbe telik a kiértékelésük. Abba nem megyünk bele, hogy a hasonló "kormánypárti levelezést" ellenzékben mily mértékben ítélte el a mostani kormánypárt (ablakon kidobott milliárdok és a megtérülési valószínűség ellentmondásai mentén), mert régóta tudjuk: "Legalább nem ezek a mocskos komcsik vannak" - ha arra terelődne a szó, hogy müködésében nincs különbség a baloldali és jobboldali kormányok közt.

Amellett azonban ne menjünk el csak úgy szó nélkül, hogy mi is zajlik alkotmányozás terén kicsiny hazánkban. A mostani hatályos alkotmány a preambulumában is ideiglenes nevezi magát, mert a rendszerváltás hevében úgy vélekedtek, jogfolytonosság az első, majd egy arra alkalmas kormányzat és dicső ellenzéke közös erőfeszítések és összefogás mellett foglalják írásba azt a magyar alkotmányt, mely méltó nemzetünk történelméhez. Mostanság az az állandó hivatkozási alap, hogy az emberek nem érzik magukénak ezt a még címében 1949-es, azaz szocialista/kommunista (mindenki vérmérséklete szerintit aláhúzni sziveskedjen) alapjogi forrást. A mostani kormány a nemzeti jelszavaknak tulajdonított mozgósítási erőben bízva kormányzásuk évfordulójára szánná az új társadalmi szerződést. Ezen tervezetről már a volt köztársasági elnökük, Sólyom László, valamint volt parlamenti képviselőjük, Tölgyessy Péter is elmondta a maga véleményét, ezekre külön nincs is nagyon értelme kitérni (kíváncsiaknak ott a link). Amit érdekesebbnek tartok, az a postázott kérdőív kérdéseinek egyenkénti átvizsgálása.

Akkor fogjunk is bele!

Azt már az első kérdésnél leszögezném, hogy a "Nem tudom megítélni a kérdést." válaszlehetőség egész egyszerűen nevetségessé teszi a feldolgozást magát: olyan mértékű választási lehetőséget biztosít, mellyel az adott kérdésekre érkező valós és egyébként szignifikáns válaszok értelmület is veszthetik a túl sok "Nem tudom..."-nak köszönhetően. Ezt a kérdést egy szimpla szabadságjogi értelmezéssel annulálhatjuk is: az állam és a társadalom szerződésében a szabadságjogok és a kötelességek közt vékony a határvonal, a jelenlegi alkotmányban is hiába található az "Alapvető jogok és kötelezettségek" című fejezet, sokkal inkább a jogok felsorolásának helye, semmint a kötelezettségek gyűjtőhelye. Az alkotmány által tartalmazott korlátozások nem léphetik túl az alapvető jogok védelmében szükséges meghatározásokat, ergo külön tételes kötelezettséglista értelmét és funkcióját vesztő felesleges tükörtartás lenne a jogok felé.

 

Ez a cikkely mindenképp újdonság lenne, arról nem beszélve, hogy politikai támadási felületet biztosítana a mindenkori ellenzék számára, egy újabb gazdasági válság során pedig akár el is lehetetlenítené az államháztartást is. A gazdasági krízishelyzet-kitétel pedig önmagában írja felül ezt a korlátozást, mert innentől szinte egyéni világlátás és gazdasági felfogás kérdése, ki mit lát krízishelyzetnek. Erre a célra tökéletesen alkalmas egy független Magyar Nemzeti Bank, karöltve az Állami Számvevőszékkel.

 

Ezen pont semmi más, mint az Alapvető jogok újabb megrágása, hiszen minden fogalom szerepel a mostani alkotmányban is. Itt megint a jogszabályi hátteret kell megerősíteni ehhez, mert a mindenkori alkotmány nem jogszabály-gyűjtemény - erről pedig felesleges bármit is újfent kifejteni.

 

Ez az egyik legtöbbet vitatott kezdeményezés, mely tényleg csak ellentmondásokat generál. A szülő által gyakorolt szavazati jogot ritkán fogják tudni a valóságban a helyén kezelni: mivel mindenki egymaga megy a szavazófülkébe, nem lehet leellenőrzni azt, a gyermek valós érdekei vagy párthovatartozása alapján adná le a szülő a szavazatát. Az első válaszlehetőség a nagycsaládosok túlzott preferálása lenne, mert a gyermeknemzésben kevésbé szerencsésebb családokat érné hátrányos megkülönböztetés, addig a második válaszlehetőség a gyermektelen családok számára lenne ugyanez. Egész egyszerűen múljon el mindenki 18 éves, legyen nagykorú, onnantól kezdve pedig úgy szavaz, ahogy neki jólesik. Addig azonban a szülő adja le úgy a saját, egyszemélyes voksát, hogy azzal felelősséget vállal gyermeke jövőjéért is.

 

Gyermektelenként is azt mondom, de a józan ész logikáját is követve, hogy először legyen meghatározva, mi tartozik a gyermeknevelés költségei nevű kalapba: iskoláztatás egyértelműen, de ha ebből kiveszik az ÁFA, akkor lesz csak igazán bajban az államháztartás. Az ÁFÁ-n felül azonban tényleg nincs szükség ezen költségek adóztatására, bár azért érdeklődve várom, ki és mikor adóztatott meg ilyen kategóriákat.

 

Na itt kérem a kezeket és az értelmezési variációkat: ki mit tart jövő nemzedékek iránti kötelezettség-vállalásnak? Ez tényleg az a fajta gumicsont, amibe mindenki azt magyaráz bele, amit csak akar. A család védelme azonban már egyfajta vállalás a témában, ezen felül viszont minden más már jogi szabályozás kategóriája, hogy ne legyen az alkotmány egyben Polgári Törvénykönyv is.

 

Kérem, ez minden, csak nem alkotmányozási kérdéskör. Innen csak egy lépés, hogy az alkotmánnyal szabályozzuk le akár a közbeszerzés menetét is. Nem a kiírással vagy a menetének jogi szabályozásával van gond, hanem a valós kivitelezéssel. Mint már kezdem szájbarágni, ez törvénykezési kérdés, nem az alkotmány feladatköre.

 

A kettős állampolgárság intézménye is bőségesen feltüzelte a környező országokkal ápolt viszonyt (élen a szlovákokkal), egy alkotmányos szintű kötelezettség-vállalás már napalm lenne a tűzre. Ha mégsem, akkor milyen kötelezettségeket vállalna anyaországunk a határainkon kívül szakadt magyaroknak, ami egyébként nem illeti meg a kettős állampolgársággal már egyébként is? Ha meg kevésnek érzik a kettős állampolgárságot, a mostani összetartozást, akkor uccu fegyverbe, mert mégiscsak egy határon belül a legerősebb az az érték.

 

Védje az alkotmány a pálinkát és a Pick szalámit, a disznóvágást! Mert ezek is hungarikumok... Na itt már a nevetséges kategóriák is begyűrűznek gazdagon, arról nem beszélve, hogy az új magyar alkotmány csak határainkon belül érvényesíthetőek, míg a Kárpát-medence nem feltétlenül jelenti az országhatárt: kicsit csippentünk Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Ausztriából, Szerbiából és Horvátországból is. Legyen meg a világháborúk és Trianon visszavágója, amit már az előző kérdésnél is (igaz, árnyaltabban) kifejtettem. Jogi szabályozás, kérem szépen, semmi több. Az alkotmány nem paragrafus-halom (shalom), hogy kétharmados erőnkkel ne csak igaz magyar alapokmányt gyártsunk, de a következőket már ideológiai alapon is vállalhatatlan kötelezettségekkel terheljük.

 

A termőföld nagy része magántulajdonban van, a vízkészlet azonban nem. Máris egy ellentmondás, mellyel nem lehet védeni mind a kettőt. A nemzeti vagyon védelme komoly vesszőparipa a privatizációt vereségként és hazaárulásként megélő jobboldal számára, azonban tény, vannak olyan területek, ahol az állam rossz gazdának bizonyul, büszkeségből mégis erőltetjük azt. A termőföld és a vízkészlet védelme egyrészt magánjogi rendelkezésekbe ütközik, másrészt a földrajzi jellemzőkből fakadóan megfoghatatlan és kontrollálhatatlan kategória. A termőföld védelmére ott a jogi szabályozás, a vízkészletre pedig a környezetvédelmi törvények. Minden más csak szájtépés és felesleges demagógia.

 

Ez az egyik legszebb, a realitástól elrugaszkodó kérdés. Mnek akkor Büntető Törvénykönyv, ha ott az alkotmány, az majd elítél helyettük? Ez BTK-témakör, ott tessék kapirgálni, az alkotmányban maradjon meg az Alkotmánybíróság jogköri felsorolása, valamint a bírósági rendszer nagyon vázlatos leírása. Ennél több megemlítés már inkább a kriminológia beemelése lenne.

 

Jogi szabályozás, jogi szabályozás, jogi szabályozás. Nem a jogszabály hibája, hanem a törvényhozóé, ha az egyes jogszabályok nem érik el hatásukat, netán salátának bizonyulnak, melyekhez ott toldunk és onnan veszünk el, ahol csak szimpatikus. Ha ennyire nagy törvénykezési lázban égnek, van pár jogszabály, amit újra elő lehetne venni (az itteni kérdéseket érintő összeset), a nagybecsű kétharmaddal pedig élhető és alkalmazható jogszabály faragni belőle. Nem csak az aktuális politikai haszon mentén kell törvényeket alkotni, hanem a jövő generációk védelmének tekintetében is. Itt visszacsatolnék a kezdeti amerikai példához. A több mint kétszáz éves amerikai alapokmány sem jogszabály-gyűjtemény, hanem az idők próbáját kiálló társadalmi szerződés (magyarul is leellenőrizhető), mely ideológiát véd, nem pedig konkrét kötelezettségekkel és tilalmakkal látja el állampolgárait.

Az esszékérdés kategóriáját inkább nem is említem, a kihagyott három sor érdemi válaszlehetőségre nem elég szerintem.

Mindezt lehet hazaárulásnak is minősíteni, de nem hiszem, hogy a konkrét eszmeiségen túl érdemi haszna is van ennek a megmozdulásnak, egy szép és pármilliárdos költségvetésével biztos nem mérvadó állami bábszínháznak lehetünk a részesei.