A B-horrorok is tömegével kerülnek legyártásra, nem a lemezmennyiséget értem ezalatt, hanem a szinte csak lemezre készülő horrorokat. Annyira esélytelen a mozis tarolás, hogy nagyrészüket nem is erőltetik mozikban. Ezek felsorolásával nem fárasztanék senkit, úgyis tudna mindenki idézni párat, amik így jártak, sőt, nagy valószínűséggel olyat is, aminek erre a sorsra kellett volna kerülnie a nagyvásznas bemutatás helyett.

 

Az idei évben már volt szerencsém Christian Alpart-rendezéshez, a kevéssé kedvelt Pandorum című film esetében. Amint akkor fogalmaztam ("valami gonosz és ártalmas dolog létezésében való vakhit lesz úrrá az áldozatokon"), az most is megállja a helyét, igaz, itt az űr végtelenje helyett egy átlagos amerikai városkában zajlik a cselekmény.

 

Emily (Renée Zellweger) szociális munkásként éjt nappallá téve azért dolgozik, hogy minél több kisgyermek életét tehesse jobbá. Gyermekvédelmis munkájának köszönhetően kerül kapcsolatba a Sullivan-családdal, ahol a két szülő, Margaret (Kelly O'Malley)és Edward (Callum Keith Rennie) elég furcsán fogadják, mikor gyermekük, Lillith (Jodelle Ferland) hogyléte felől érdeklődik. Hivatali meghallgatásuk után sem veszik el tőlük a gyermeket, azonban az éjszaka közepén Lillith felhívja Emilyt, mert a szülei meg akarják ölni. Emily rendőr ismerősével, Mike-kal (Ian McShane) megakadályozzák a gyilkosságot. A szülőket pszichiátriai kezelésben részesítik, míg a gyermek gyorsított eljárásban Emilyhez kerül. Egy fedél alatt élve azonban Emily kezd rájönni, a szülőknek volt némi igazuk: a gyermeket valami gonosz, sötét erő lakja.

 

Nem újkeletű ötlet, sőt elég régi (nem csak filmes) múltra tekint vissza a gyermekben lakozó démon képzetének megfogalmazása. A többségében az anyák részéről "produkált tüneteket" ma már a terhességi depresszió számlájára írják, de még mielőtt beköszöntött volna a pszichiátria kora, azelőtt bizony a démoni megszállottság volt a menő. Az Ómen volt talán a legjobb a témában,vallási felhangja miatt az Ördögűző is elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfajban, a mostani alkotás azonban (talán van benne) 1-2 olyan momentummal gazdagíthatta a rajongókat.

 

Emellett érdemes egy másik sablont is megemlíteni, a mainstreamből kikopóban lévő színésznők horrorfilmes pályafutását. Sarah Michelle Gellar Az átokkal, Calista Flockhart a Hideg csontokkal, most pedig Renée Zellweger ezen alkotással erősíti igazamat. Ők azok a színésznők, akik voltak már a csúcson (relatíve), most viszont kapaszkodnának egyre erősebben feljebb. Sajnos ezen alkotásokkal nincs hova, nem csak személyük, hanem a filmalkotás érdektelensége okán. Ha nagyon jók akarnánk lenni hozzájuk, akkor vannak olyan pillanatok ezen filmekben, amikre rá lehet sütni a pozitív jelzőt, de összességében vizsgálva egyszer nézős, felejthető (vagy felejteni kötelező) alkotásokban vállalnak részt.

 

Mikor olvastam a stáblistát (Renée Zellweger, Ian McShane, Bradley Cooper,Callum Keith Rennie), elgondolkodtam, vajon ez most jó vagy rossz hír, hogy ezeket a szereplőket itt láthatom. Kételyeim tápanyagát Zellweger mimikájának botox okozta romlása, McShane drámai színészi attitűdje, Cooper inkább vígjáték-vonalon való vitézkedése (kivétel volt az Éjféli etetés című horror), míg Rennie a Kaliforgia című sorozat nagy epizódszereplője volt, ezen kívül viszont alig találtam valami tőle emlékezeteset fejemben. A két női főszereplőre helyezett hangsúly miatt azonban nem is érdemes erőlködniük, annyira a köztük lévő feszültségre épít a film, hogy a mellékszereplők szinte feleslegessé is válnak. Cooper figuráját, aki pszichiáter a filmben, azért sem emeltem ki, mert a léte körüli kérdésen kívül érdemi szerepet nem tölt be a drámai szövetben.

 

A kamera túloldalát jelentő stábból a forgatókönyvíró Ray Wright nevével kapcsolatban lehetnek rossz élményei a filmrajongóknak, a 2006-os Mezsgye után újra egy több ponton is kifogásolható, klisé-halmozó szkriptet tett le az asztalra. Igaz ugyan, hogy az idei A tébolyultakkal javított megítélésén, de az oda vezető út bizony nem arannyal van kikövezve. Az azonban egyértelműen az ő hibája, hogy a film majdnem feléig horror létére csak dráma, de utána sem képes horror lenni, inkább csak thriller valami démonról.

 

A korong megvásárlóinak a szokásos (kimaradt jelenetek, werkfilm) mellett három alkotói kisfilm is jár, amolyan technikai mese arról, hogyan készült a darazsas jelenet, a ház leégéséről is kapunk pár percet, valamint egy Hogyan fokoztuk az izgalmakat című kisfilm is található. Négy hangsávos audió (magyar mellett angol, cseh és lengyel, mind 5.1, amire igazából semmi szükség), feliratok terén orgiát rendeztek (magyar evidens, az angol, arab, bolgár, észt, görög, héber, hindi, horvát, izlandi, lengyel, litván, portugál, román, szerb, szlovák, szlovén csak amolyan filléres extra).

 

Ez a DVD-verzió specifikációja, ami így is vastagon túlmutat a szükségesen hazai környezetben, a Blu-ray kiadás mind nyelvben (török és orosz 5.1, andol dts/D), mind feliratban (török és ukrán) ráhív kistestvérére. A film látványvilága cseppet sem indokolja a Blu-ray-verzió megvásárlását, az az elhanyagolatóan kevés CGI nem abból a kategóriából kerül ki, amelyet élvezni érdemes Full HD-ban. Akik mégis megteszik ezt, vigyázzanak retinájuk épségére, bizonyos képkockákon Renée Zellweger arcjátéka vetekszik a legkeményebb horrorfiguráék mimikájával.