A Népszabadság Online oldalán megjelent egy cikk Navracsics három hazugsága címmel. A cikk a közigazgatási miniszter nyilatkozatát idézi, mely Orbán Viktor miniszterelnök uniós székfoglalójának fogadtatására és eseményeire reagál. A cikk helytállóan felveti a problémás részleteket, de előbb lássuk magát a nyilatkozatot.

„A jogszabály belekerült abba a pártpolitikai mezőben zajló vitába, amely egész Európában a jobbközép és a baloldal között folyik, hiszen míg az EP-ben felszólalók közül a néppárti képviselők támogatásukról biztosították mind Magyarországot, mind pedig a magyar médiatörvényt, addig az európai baloldal képviselői, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek általában támadták."

A vitatott három hazugság közül a első az, hogy a pártpolitikai mezőben helytelenül helyezte el a miniszter a vitát magát. A jobbközép kormányok is vitattáka médiatörvényt magát, ld. a Merkel vezette német vagy a francia kormány. Emellett számos nyugat-európai jobbközép és konzervatív lap is kritizálta ezt a szabályozást. A második "vélt" hazugság az uniós néppárti képviselők támogatásának realizálása, melynek cáfolatára a frakcióvezető Joseph Daul kijelentése hivatott, miszerint ha az Európai Bizottság jogos kifogásokat talál, a magyar kormány biztos változtat a jogszabályon. A harmadik valótlan állítás az ország és a médiatörvény egyöntetű támadásáról szól, miszerint hazánkat is támadták a szocialista, zöld és liberális uniós képviselők. Az általam is linkelt videón maga Daniel Cohn-Bendit, az unió zöldpártiak vezetője támadja Orbánt, míg Magyarországot csak fennkölten említi.

Hogy miért is kell akkor foglalkozni még egy külön bejegyzésben a fentebb összefoglaltakkal? Az a politikai beszéd ismeretének hiánya. Nem a valótlanságok állítása az, ami miatt érdemes ezt a pár mondatot kiemelten kezelni, hanem az, ahogy láttatni óhajtja a politikai realitást. Az, hogy a miniszterelnököt az országgal azonos szinten láttatjuk, kiemeli a kormányfőt a valós politikai rendszer sttruktúrájából. A Magyar Köztársaság hatályos alkotmány szerint a köztársasági elnök képviseli az államot, ezáltal ő lesz a legfőbb közjogi méltóság. Ezzel a Navracsics-megjegyzéssel kiegészítve már egy szolid, ha még csak verbalitás szintjén, de körvonalazódó prezidenciális modell felé való elcsúsz(tat)ás érzékelhető. A tervbe vett új alkotmány szövegezésénél pedig a vonatkozó passzusok lesznek a vizsgálatra érdemesek, mert az eddigi kormányfői-köztársasági elnöki kettős közjogi szerepfelfogás sokkal inkább a prezidenciális modellhez közelít.

Az már megszokott fideszes reakció, hogy a külföldi megnyilvánulásokat és a sajtót egyöntetűen és tudatosan félreértelmezve kezelik hazánkon belül. Más a kommunikáció az EU-ban és egyéb nemzetközi porondon, és más kis hazánk határain belül. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy amíg a Kossuth Rádió, a Magyar Televízió és a kereskedelmi tévék híradói a legnépszerűbb hírforrások, addig a közvélemény szemében a bloggerek meg a gazdag nyugatiak csak siránkozó arctalanok, akik nem ebben a közegben élnek. A társadalom szintjén megfigyelhező információ-áramlás messze nincs a nyugati szinten, emiatt is megmosolyogtató, mikor Bayer Zsolt tévéműsorában az amerikai társadalom bloggereken keresztüli informálódásának magas százalékát hozzák fel a médiatörvény melleti érvként.

A "támadják a hazánkat" illúzió viszont tökéletesen jó arra, hogy mobilizálja a kétharmados kormányzás óta elkényelmesedő jobboldali többséget, arról nem beszélve, hogy a "hazaárulónak" tartott hazai baloldallal egy ideológiai platformra hozott nemzetközi bírálók csak fokozhatják az uniót ellenzők ellenállását. Ez a kettős hatás pedig egy regnáló soros elnök számára még csak nem is ajánlatos.

Azon kevesek számára pedig, akik nem ismerik Navracsics Tibort, mint egyetemi tanárt, csak szokásos jobboldali mellébeszélésnek hathat a nyilatkozat. Azok viszont, akik ismerik oktatói munkásságán keresztül is, jobb ha tudják, kevés nála felkészültebb és tudatosabb, a játékszabályokkal tisztában levő ember van, aki teljesen el tudja választani a politikai megnyilvánulásokat a politológus szakmai megjelenéstől. A fideszes szerepvállalása mellett is józan és belátó, realista szakember maradt, aki számára (remélhetőleg) a politika csak színpad, ahol gyakorlati vizsgálatokat és megfigyeléseket tehet.