Több mint fél évet várt a hazai, törvénytisztelő nagyérdemű eme animációs csodára, mely ismételten egy Dr. Seuss-könyvecske megfilmesítése A Grincs és a Horton című filmeket követően. A várakozás sajnos egyáltalán nem tett jót az alkotás hazai forgalmának, már csak azért sem, mert a nem várt sikert arató Hotel Transylvania még mindig preferáltabb a jegypénztárnál. Ilyen előjelek után persze, hogy félve ül be az ember a terem sötétjébe, azonban csalódnia kell.

Pozitívan csalódik amiatt, mert egy igencsak komplex, ugyan a Wall-E környezet-tudatos megközelítéséhez képest sokkal gyermekbarátabb módon kapjuk meg a fogyasztói társadalom kritikáját (friss levegő a palacból). Pozitívan csalódik avégett is, mert a gyermekközönségnek szánt filmekhez képest sokkal ötletesebb és kreatívabb zenei háttét, amelyet John Powellnek köszönhetünk. Emellett sajnos csalatkozik abban, mennyire kis mértékben építkeztek a felnőtteket is lekötni képes anyagokból: itt bizony türelmes szülő legyen a talpán, aki képes átadni magát a tömény vattacukor-szerű cukiságnak.

A történet mint a balta nyele, olyan egyszerű: a jövőben nincs természetes alapanyag vagy termék, a friss levegőt is palackozva veszik. Egy szerelmes kiskamasz úgy dönt, lenyűgözné szíve választottját ezért elindul, hogy megtudja a fák titkát. A tanmese során szembesülnie kell az emberi gyarlóság és mohóság minden mocskával, hogy a végén elnyerhesse szíve választottját.

Szórakoztató a film, több örömöt lel benne a felnőtt lélek, mint a Sammy nagy kalandja 2 kiábrándítóan felszínes minőségének köszönhetően, mégis azt kell mondjam, kérges felnőtt szívvel nehéz alkalmazkodni ehhez a világhoz. A tanulság természetesen a helyén, ahogy lennie is kell, ahogy elvárjuk egy gyermekeknek szánt környezetvédő alkotástól, a mondanivaló mikéntjével 12 éves kor alatt csak a korán serdülő kiskamaszok és az akciórajongó gyermekek nem tudnak maradéktalanul azonosulni.

Ahogy már korábban is mondtam, animációs filmet 3D-ben nagyon sokáig nem vagyok hajlandó megnézni, amihez most is tartottam magam. A színek és a képminőség még mindig veri a plusz dimenzió élményét, arról nem beszélve, talán öt percnyi anyag lenne, ahol érdemi látványkülönbség figyelhető meg.