Peter Jackson és a Tolkien-adaptációk másodkoruk delén járnak, amikor is nevezett Bilbónk egy csapat törphöz csapódva készül azok királyságának, a Magányos hegynek bitorlóját kijátszani. Smaug, a rettenetes sárkány saját vágyainak engedelmeskedve betemette magát a törpök minden kincsével, a hegy belsejében osztozik ő förtelmes nagy zsákmányával a hajdanvolt törp birodalom dicsőségét hirdető termeken. Eközben a gonosz sem lapul, Dul Guldur mélyén sötét erők gyülekeznek, hogy ork légiótól támogatva visszatérhessenek Mordorba. A kettészakadt különítmény másik fele, egyszem Szürke Gandalf azon törekszik, hogy elejét vehesse a Boszorkánymester ármánykodásának, de sajnos késve érkezik a kihalt erődhöz. Ennyi a mese, amit J.R.R. Tolkien oly nagyszerűen kibővítve prezentált már számunkra, most jöjjön a film!

Már tavaly sem fért hozzá kétség, kifogástalan látványvilág és hangulat lesz úrrá rajtunk, ha beülünk a filmre, ráadásul a HFR 3D révén (ti.: 48 képkocka per másodperces sebesség) még technikai újdonsággal is gazdagodott a nagyérdemű. A milliárd dolláros biznisz folytatása szinte napra pontosan egy évre rá menetrendszerűen meg is érkezett érkezett, mint lelkesen szökni vágyó törpök  vízesés felé sietvén. Az a felvonás, amelyben Peter Jackson jóllakott óvodás geek feje az első, amelyet meglátunk, nem sok okot ad a panaszkodásra. Tény, hogy sokat már nem kellett felvázolni a karakterek mélységét nézvést, ami két ok miatt logikus is. Az első rész pont ezt hivatott prezentálni, ráadásul fel is ismerve saját határait, a sokszereplős történet nem merült el a karakterábrázolás ingoványában. Arra ott a cselekmény, hogy törptartást és hobbit bátorságot mérhessünk fel! De milyen!

A sokat kritizált danolászás helyett ork hörgéssel, tünde csevejjel és acél szikrázásával töltötték meg a hangstúdiót, látvány terén pedig a WETA túlteljesített minden elvárást. Smaug pikkelyes személyében az eddigi legélethűbb CGI-szörnyet alkották meg, aki valaha is Középföldére tévedhetett. Sajnos a magyar változatban nem lesz szerencsénk Benedict Cumberbatch mesteri orgánumához, azonban így sem lehet panaszra okunk, szinkron terén kisebb a csalódás, mint volt a Star Trek – Sötétségben idején. Haás Vander Péter nagyon kitett magáért, jelentősen magyarközelivé téve ezt a monstrumot. Itt jegyezném meg, a jövő évi Godzilla felkötheti a gatyáját, ha lépést kíván tartani a címszereplő terén. Ha egy jelenetsort kellene kiemelni, akkor a törpök szökése lenne Thranduil fogságából, miközben az orkok rajtuk ütnek. Ez a jó pár perc A két torony legjobb pillanatait idézi fel, feszültség, akció és leleményes gyilkolások váltakozásában. Mindezt pedig zömében Legolas (Orlando Bloom) és Tauriel (Evangeline Lilly) köszönhetjük, melyhez még egy furcsa szerelmi háromszög is csapódik.

Sajnos lesznek negatívumok is, ezek egyike Luke Evans alakítása. Bárd személyében nem tudott igazán hitelessé válni, színészi munka terén talán csak rajta lehet fogást találni. Ami viszont még mindig fennálló probléma, a játékidő, mely már az előfutár Váratlan utazás értékelését is beárnyékolta. Ennyi háttérinfó nélkül is dinamikusan fut a film, a párhuzamos cselekmények ábrázolása során van, hogy kissé felesleges információknak is birtokába juthatunk. Ezt elfogadva azonban továbbra is Jackson markában ragadunk, hálója, mellyel Középfölde történéseit tárja elénk, mind jobban foglyul ejt és nem látni azt a tünde sereget, ami segítene parány törp testünk kiszabadításában. Addig már csak egy évnyit kell aludni, hogy ismét a nagyívű történetvezetés által prezentált végső összecsapás táruljon a szemünk elé. Értékelés: 9/10