A hírtelevíziók és a híradók képeiből kissé egyoldalú bemutatását láthatjuk a közel-keleti helyzetnek, ez hívta életre az al-Dzsazíra arab hírcsatornát is. Amellett, hogy egy új szemszögből való megközelítést nyújt, kiváló terepe annak, hogy az arab világot a nyugati fordítás és értelmézés nélkül, mintegy befogadóként ismerjük meg.

 

Ugyanez a törekvés a filmvilában is megfigyelhető, 2005-ben a Mennyország most című palesztin alkotás már foglalkozott az öngyilkos merénylők motivációjával, kiválasztási elveikkel és utolsó óráikkal egyaránt. Amellett, hogy üdítően eredeti felállás volt a film alapvetése, a másik oldal megismerése, emberi bemutatása minimum elgondolkodtatóan hatott, mit is gondolunk mi az arab világról és annak gyermekeiről.

 

A Hét perc... kvázi ott folytatódik, ahol a Mennyország most abbamaradt, a támadás utántól követhetjük figyelemmel, mi történt, ezúttal a másik oldalon, az áldozatokkal.

 

Egy fiatal nő ápolja kómában fekvő barátját. A nő, Galia (Reymond Amsalem) is sérülésekből épül fel, a hátán és karján lévő súlyos égési séerülések miatt szorítófelsőt hord, hogy ne húzódjanak a hegek. A barátja, Oren (Nadav Netz) azonban nemsokára elhalálozik, Galia pedig magára marad a támadás napja emlékeinek felidézésében. Egy napon pánikroham lesz úrrá rajta a piacon, ahol a jóképű idegen, Boaz (Eldad Fribas) siet segítségére. A két fiatal között gyötrelmesen lassú románc szövődik, mely csak a lány fenntartásai és félelmei miatt halad ilyen tempóban.

 

Galia amellett, hogy elköltözik Orennel közös lakásából, nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi is történt aznap a buszon. Emlékképek kísértik, Orent és egy nénit is lát az utcán, mind nyugtalanabbá válik, nem értve, mi is történik körülötte. Miközben megnyílik Boaz felé, annál több információt szerez az illetékesektől, a támadás utén kiérkező mentőalakulatok tagjaitól. Megtudja, Orennel egy második robbanás végzett, a repesz akkor került a koponyájába, míg őt egy ismeretlen mentős hozta ki, még jóval előtte. Neki köszönheti az életét, mert a férfi nem adta fel az újraélesztést, hét perces küzdelem végén mentette meg Galia-t.

 

Mint kiderül, Boaz volt a mentős, aki kihozta Galia-t a buszból, de már a robbantás előtt, egy bulin is találkoztak Purimkor. Boaz lesz az, aki a roncstelepre is kiviszi, hogy újra felszállhasson a járműre. Párhuzamosan láthatjuk, amint a felrobbantott buszban sétál és azt, hogy történt mindez akkor, a reggeli veszekedéstől a robbanás utánig. A film címe arra az időre reflektál, amikor Galia klinikai értelemben halott volt, az újraélesztés perceire. Ez amiatt is fontos, mert a zsidó hitvilág szerint azon lelkek, amelyek még nem készek a halálra, az Úr előtt megláthatják, milyen élet vár rájuk, majd visszatérhetnek, a tertbe való visszatéréskor pedig van lehetőségük változtatni sorsukon.

 

Mind képi világában, mind zeneileg, mind a főszereplőnő alakítása nyugtalanítóan feszült és zaklatott. Olyan gyötrelmesen lassú, mint egy égési sérülés utáni felépülés, ami viszont jelen esetben érdem, nem negatívum. A rendező-forgatókönyvíró Omri Givon elsőfilmes rendező nem épp a könnyed rendezői debütálást választotta, munkájának minden egyes percében érződik a valószerűség, a velük élő fájdalom és a mindent kibíró életszeretet. Olyan ellentmondásos, hogy a pörgő és élettel teli mindennapokat megszakító bombamerényletek milyen hatással vannak az emberi életre. A testi felépülés ellenére a lélek még romokban, a válaszkeresés pedig csak újabb bizonytalanságokat rejt magában.

 

Reymond Amsalem játéka egyenes maga a szívszorító fájdalom, a gyötrelmes mindennapok bemutatásában több mint élethű alakítást nyújt. Karaktere pontosan az a figura, aki csak akkor fogja fel, mit birtokolt, mikor elveszítette. A lehetőséget pedig, mikor megváltoztathatja életét, megragadja, azonban korábbi személyisége nem változik meg azáltal, hogy saját sorsát befolyásolta. Az életében szerepet kapó két férfi közül Nadav Netz amolyan töltelékfigura, csak annyira van elmélyítve Oren karaktere, amennyi Galia motivációinak magyarázatához szükséges. Eldad Fribas azonban nem csak érzékeny és csendes, egyben nagyon is erőteljes figurát hoz a vásznon, megmutatva a lélekben erős férfikaraktert.

 

Maga az alkotás kicsengése kicsit olyan, mint a Pillangó-hatás. A főszereplő látja a lehetőségeket, majd felismerve a válaszutat, az életét befolyásoló/megkönnyítő döntést hoz. Az összevetés mégsem erőltetetten jelenik meg, sokkal inkább amolyan minimális ötlet-hasonlóságot vélhetünk felfedezni. Az pedig egyértelmű pozitívum, hogy a moziból kijövet is még töprengünk a látottakon, magyarázatokat keresve, mint tette azt Galia. Ennél több pedig nem is kell egy jó filmtől.

 

8/10