Prolihisztor

Egyszerűen nem lehet nem szeretni egy olyan kibontakozó szériát, amelyben ipari gépek precizitásával felvértezett gyilkológép főszereplő szenved a családi problémáktól, majd hezitálás nélkül leszámol bárkivel, aki csak az útjába áll. Négy éve örvendeztünk annak, hogy Liam Neeson a kapuzárási pánik helyett a rosszarcú striciket lőtte halomra Párizs sikátoraiban, most pedig egy még inkább, főleg az eklektikusság terén emblematikus főváros, az Európa és Ázsia közti "határvonalat" jelző Isztambul kerül előtérbe, vérfrissített tanyasi albán maffiózókkal.

Főhősünk, a kivénhedt CIA-ügynök, mostanság szabadúszó Brian (Neeson) éli békés mindennapjait Los Angeles-ben, rendszeresen óramű pontossággal látogatva lányát, Kimet (Maggie Grace). Az amerikai kamaszok életében választóvonalat jelentő jogosítvány megszerzése körül toporgó kislány mellett azonban mind nagyobb szerepet kap a korábbiakban csak felületesen jelenlévő édesanya, Lenore (Famke Janssen) is. A szép aprólékosan összemelegedni látszó családi idillbe nemcsak anyuka egyre viharosabb válása, de a megözvegyült-elárvult-kihaló albán nemzetségfő és hűséges mackófelsős alakulata is belerondítani készül. Az épp isztambuli munkáját letudó Brian megvendégelné az ő szíve hölgyeit, ámde a rosszarcúak agyatlan dömperként közbelépnek, elkapva anyát és apát. Ezúttal a lány kénytelen segédkezet nyújtani, hogy a bátor ex-ügynök letarolhassa a török fővárosba merészkedő albánokat.

Vagy lőttek az Oscar-gálának, vagy új korszakba lép a show

Óriási meglepetést okozott, hogy Seth MacFarlane, a Family Guy című animációs sorozat és a Ted című nagy sikerű vígjáték atyja lesz a következő Oscar-gála házigazdája. A forgatókönyvíró-rendező ugyanis senkit és semmit nem tisztel, belerúg mindenkibe nemre, korra, fajra és betegsége stádiumára való tekintet nélkül, ezért biztosra lehet venni, hogy a poénok politikailag inkorrektek lesznek. Hogyan választhatták őt? - teszi fel mindenki a kérdést, aki valaha is odakapcsolt már a gálára. (És arról is van fogalma, kicsoda MacFarlane.)

Craig Zagan és Neil Meron, a következő gála producerei egyedülálló és friss ötletnek nevezik választásukat, mert tanult emberek így fogalmazzák meg, hogy kénytelenek voltak az utolsó szalmaszálba kapaszkodni. Az Oscar-gála régóta válságban van. A nyúlós, gyorsan unalmassá váló műsort sem az old school komikusok, sem a fiatal sztárok nem tudják már feldobni. Megbukott idén Billy Crystal a fáradt poénjaival, egy évvel korábban pedig a vérfrissítésnek szánt Anne Hathaway/James Franco páros túl könnyűnek találtatott. (Franco egyenesen pillekönnyű volt, amit nem kevesen az elszívott fűmennyiségnek tudnak be.)

Emlékezetes, hogy Crystal idén Eddie Murphy helyett ugrott be, aki azért szállt ki a show-ból, mert a gála producere, Brett Ratner, aki jó barátja, visszavonulni volt kénytelen egy homofób megjegyzése miatt. Ehhez képest az ellenkező végletet képviseli az új producerek ötlete. Le a korrektséggel, jöjjön MacFarlane, aki arról híres, hogy belép a buli színhelyére, inzultálja a hölgyeket, felrúgja a puncsostálat, meggyújtja a függönyt, aztán letolja a gatyáját. Médiaszakértők szerint a komikus-zenész-író-rendező szerepeltetése vagy hihetetlen sikert arat, vagy azt érik el vele, hogy utána alig marad valaki, akinek kedve lesz megint díjátadót nézni.

MacFarlane bevallja, még maga sem tudja, mivel fog előrukkolni, hová teszi a hangsúlyokat, illetve meddig engedi elmenni a két producer, aki vele sötét lóra tett. A megbeszélések mindenesetre már élénken folyhatnak, mert a rendező arra a kérdésre, hogy majdnem félmilliárd dollárt termelő hőse, Ted, a trágár, füvező plüssmackó szerepel-e majd a gálán, elgondolkozva így felelt: - Valószínűleg túl sokba kerülne.

Mindenki döntse el maga, hogy ez a válasz csak egy újabb poén volt-e.

(Ted - már a mozikban!)

Biztos csak amiatt, mert egyre közelebb kerülök a harminchoz, de mind kevésbé tudok lelkesedni az animációs filmek iránt. Az idei premierek közül a Merida, a bátor csak szimplán tetszett, míg a franchise-rendszerben érkező Jégkorszak 4 és Madagaszkár 3 már egyenesen elfogadhatatlanná vált a szememben. Ezek után érthető, ha kissé szkeptikusan ül be a magamfajta egy még ismeretlen minőségű filmre, mely az elmúlt évek kevésbé szimpatikus vérszívó hullámain felbukkanva értelmezne nekünk egy színesebbet a műfaj keretein belül. Ehhez képest nem csak pozitívan csalódtam, hanem szinte folyamatosan vigyorogtam, mint a tejbe tök, a felnőttesebb poénoknál egyenesen harsányabb voltam, mint a gyerekek…

Drakula gróf 19. század végnapjaiban felépítteti a tökéletes menedéket az emberek elől bujkálni kényszerülő szörnyeknek valamint egyetlen értelmének halhatatlan életében, a lányának, Mavisnek. A történet apropóját egyébként a jányka 118. születésnapja adja, amikor vámpírlépték szerint nagykorúvá lesz. Az apuci által rendezett össznépi rém-dzsembori a sablonos unalomba látszik fulladni, mikor a hotel életében először egy élő ember téved be a rengetegből. Jonatán (beza, a Jonathan szépen lemagyarosítva) megjelenése nem csak vendéglátó idegeit kezdi ki, de gyermeke érzelmeink húrjait is megpendíti. A bújócska során szörnykörökben egyre népszerűbb lesz a kisminkelt élő legény, míg a büszke, ámde eleinte hiperóvatos vámpír-apuka pedig szép lassan revideálja az emberekről alkotott nézeteit.

A recept tökéletesen ismert, egyetlen meglepő fordulatot sem kell várni, amit csak lehetett, eltanult a Sony animációs részlege a Dreamworks 2001-es emblematikus darabjából, a Shrekből. Jó diákként igyekszik túlszárnyalni mesterét, ami felesleges, de olykor üdvözítő. A rémmesék sablonjait és szereplőit cafatokra tépik, hogy a megfelelő módon illeszthessék a mondandó kereteihez fazonszabott Frankensteint, Múmiát, Láthatatlan embert vagy épp Rémfarkast. Genndy Tartakovsky rendező (Pindúr pandúrok, Szamuráj Jack), valamint a két forgatókönyvíró, Peter Baynham (Borat, Brüno) és Robert Smigel  (Saturday Night Live) közös munkája nagyszerűen szórakoztat nem csak a vígjátéki, de a romantikus és megható jelenetek pontos adagolásával.

Amennyire tartottam tőle az előzetes alapján, annyira meglepődtem, milyen jól sikerült ez. Eddig ez a film viszi a prímet az animációk idei felhozatalát nézve, azonban magyar premierek terén még hátravan a Lorax és a Rontó Ralph is, azonban az már most biztos, animációs filmet nem fogok 3D-ben nézni. Nincs a zavaró szemüveg, mert amíg a látvány nem olyan színvonalú CGI-animációt takar, addig felesleges konvertált verzióért pluszpénzt kiadni. A képsíkok és a pixelminőség terén nincs veszteség, teljesen át tudjuk magunkat adni a műélvezetnek.

Amíg a rajongók vágják a centit az alig több mint egy hónap múlva (november 15-én) érkező Alkonyat-széria záró epizódjáig, addig itt egy hivatalos plakát.

Oliver Stone már nem annyira érdeklődő az amerikai néplélek és az aktuális vagy legalább korszakosan számottevő problémák mélyelemzése iránt. Mindezt a tényt könnyen le lehet szűrni mostani, Vadállatok című filmjéből, mely nagyjából nélkülöz bárminemű ilyetén szándékot, nemes egyszerűséggel szórakoztatást nyújt egy kegyetlenül rideg témát körüljárva. Lehet, hogy mindenért az alapanyag tehető felelőssé: Don Winslow most már azonos című könyve (korábban Barbár állatok címen futott) és életműve is az amerikai drogellenes harcok köré épült, többek közt a latin-amerikai kartellek ijesztő és brutális térhódítását emelve középpontba. Mindezt figyelembe véve Stone számára ez a fajta modern kori hozzáállás kicsit túlhaladottnak tűnik, ami nem egy rossz film létrehozásában csúcsosodik ki, szimplán csak nem mondja meg róla az ember, hogy ez Oliver Stone rendezése.

- Guillermo del Toro tervezett Hulk-sorozata nem elégedne meg a Bosszúállók nyújtotta lehetőségekkel: olyan emblematikus szörnyekkel és szereplőkkel pakolná meg a tv-változatot, mint Swamp Thing, a démon Etrigan, az élő vámpír Morbius és a fénybenjáró Penge, valamint hogy a misztikus vonal is érintve legyen, Doktor Strange is. Nem csak ő, mi is az íróra várunk, mit hoznak ki ebből a felhozatalból.

Még október elsején éjjel lettem figyelmes arra, hogy munkából hazafelé kerékpározva kerülgetnem kell a külső sávból a parkolósávig benyúló szerelőautókat az Andrássy-n. A döbbenet akkor ért utól, mikor rájöttem, a fákra szerelik fel a díszkivilágítást, ami igazából télire, havazáshoz illik...

A fotó minőségéért elnézést kérek, telefonnal készült, lámpánál állva, hazafele sietve - mindezek ellenére beszédes.

Őfelsége leghűségesebb titkosügynöke fél évszázaddal ezelőtt ezelőtt mutatkozott be először a filmvásznon, így a jubileum tiszteletére október 5-én nemzetközi Bond napot tartanak.  Ian Fleming Bond-regényei nyomán 1962-ben,  Albert R. Broccoli és Harry Saltzman gondozásában készült el az első film Sean Connery főszereplésével, a Dr. No. A  007-es története egyébként rekorder, a legrégebb óta futó filmszériának számít: az idén mozikba kerülő 007 – Skyfall a sorban a 23. Bond film. 

Október 5-én, pénteken, világszerte számos eseménnyel ünneplik a Bond-szériát világnapján: New Yorkban,  a MoMa-ban retrospektív filmvetítésekkel készülnek, Los Angeles-ben az Akadémia szervezésében Music of Bond Night-ot tartanak. A világ több országában szerveznek különleges Bond-eseményeket, Angliában a Christie’s aukciósház karitatív céllal James Bond relikviákat árverez el. Szingapúrban az egyik legtekintélyesebb felhőkarcoló, a Marina Bay Sands egy 50-éves jubileumi Bond logót vetít ki. Belgiumban, Dél-Afrikában különböző csoportok és munkahelyi csapatok fognak össze és öltöznek Bond stílusú ruhákba és szmokingba. Ausztráliában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Indiában, Japánban, Lettországban, Mexikóban, Oroszországban és Svájcban pedig különböző fesztiválokon vetítik majd a Everything or Nothing (Mindent vagy semmit) című egészestés dokumentumfilmet. Számos ország rádióadói pedig az elmúlt 50 év Bond-filmzenéit fogják játszani a James Bond Világnapon.

A jubileum alkalmából egyes hazai mozik újra műsorra tűzik a Bond-filmek legjobbjait: A kém, aki szeretett engem, a Casino Royale, a Dr. No, a Goldfinger,  az Oroszországból szeretettel és a Quantum csendje tekinthető meg az eredeti, magyar szinkronnal. Újra óriásvásznon élvezhetünk a régi, mára már klasszikus alkotásként számon tartott filmeket, a James Bond Világnap hétvégéjén, pénteken, szombaton és vasárnap futnak újra ezek a remekművek  négy budapesti (Cinema City Aréna, Cinema City Westend, Cinema City Allee, Palace Mammut) és négy vidéki moziban (Székesfehérvár, Győr, Szeged, Pécs városokban). A pontos vetítési dátumokról és időpontokról awww.cinemacity.hu oldalon lehet tájékozódni (Budapesti jegyár 950 Ft/film, vidéki jegyár 750 Ft/film).

007 – Skyfall október 26-tól a mozikban, forgalmazza a Fórum Hungary.

2010-ben letudtunk egy élőszereplős adaptációt a Yellowstone Park világszerte ismert kedvencével, Maci Lacival. A 3D-ben készült alkotás ugyan anyagilag megtérült, ámde a kritikai fogadtatása már messze nem volt ilyen pozitív. Hiába olyan hangot adó szereplők, mint Dan Aykroyd vagy Justin Timberlake, a minőség sajnos elkerülte mind technikai, mind művészi értelemben, de egyestés családi szórakozásnak a gyerekek miatt sokan megszavazzák.

Kevesen vannak, de azok fanatikusan rajonganak Jay Chandrasekhar műveiért: a színész-rendező úriember olyan agyatlan vígjátékok és sorozatok készítéséhez adta a nevét, mint a Baromi őrjárat, a Sörcsata vagy a Blue Mountain State. A Warner Bros. a folytatás igénye mellett a már említett Chandrasekhart kérte meg a Maci Laci második részének levezénylésére. Ez a bejelentés két kérdést vet fel: az első szerint vajon feltétlenül szükség van-e erre a folytatásra. A második az eddigi információk alapján már azt firtatja, van-e elég bátorságuk szabad kezet adni a felkért rendezőnek, ezzel egy kicsit szélesebb horizontot nyitva meg a film stílusát tekintve.

A projekt elég lassan körvonalazódik, elvégre még tavaly májusban jelentették be, hogy az első film két szkriptírója, Joshua Sternin és Jeffrey Ventimilia írt alá a forgatókönyv elkésztésére. Úgy néz ki, több mint egy év volt rendezőt találni, a színészgárda és a tényleges filmbemutató a jövő homályába vész.

Salma Hayek nem győzte püfölni Beniciót

Hanyag rendezővel nem jó dolgozni, és ennél csak egy rosszabb helyzet van: ha a mester tökélyre törekszik. Így jártak a Vadállatok színészei is, mert Oliver Stone jó sokszor fölvette ugyanazokat a jeleneteket, hogy a vágószobában kedvére variálhasson. A rendezői perfekcionizmus legnagyobb áldozata talán Benicio Del Toro lett a Vadállatok forgatásán: az egyik jelenetben Salma Hayektizenhétszer ütötte arcon teljes erőből. Stone végül elégedett lett a felvett jelenetekkel, Del Toroviszont annál kevésbé, mert szerinte Salma amilyen pici, olyan nagy sallert tud lenyomni. - Végül is nincs min csodálkozni, Salma hazája, Mexikó számos kiváló bokszolót adott a világnak - nevet utólag az Oscar-díjas színész.

A Vadállatokban Salma Hayek egy mexikói drogkartell főnökét alakítja, Benicio Del Toro pedig az alvezére, akit a drogbárónő gyakran bántalmaz fizikailag és lelkileg is, amikor elégedetlen a munkájával.

(Savages - hazai bemutató: most csütörtökön!)