Prolihisztor

Joel Edgerton (Animal Kingdom, Warrior) "megunhatta", hogy csak színészi kvalitásait ismerjük el, így több rövidfilmes szkript után összedobott egy nagyjátékfilmes forgatókönyvet is. Eléggé személyes alkotás sikeredhetett belőle, ha magára osztotta a sztori mozgatórugójának számító karakter megformálását. A történetben 3 rendőr ténykedését követjük nyomon, ahol az egyik (Edgerton) elgázol egy kisfiút, aki emiatt kómába esik. A rendőrségi nyomozás két szálon indul meg egy nyomozópáros révén: az idősebb (Tom Wilkinson - Michael Clayton) már igyekezné menteni a bűnös zsaru seggét, a fiatalabb és becsvágyóbb (Jai Courtney - A Good Day to Die Hard) azonban szeretné leleplezni a bűnöst, ezáltal igazságot szolgáltatva a családnak és a gyermeknek is. A rendező a második filmjét forgató Matthew Seville), az alkotás szeptember 28-án debütál Ausztráliában és csak remélhetjük, hogy mihamarabb hazai forgalmazóra lel.

Megérkezett James Gandolfini tényleg utolsó filmje. Igen, kicsit hasonlít a szitu anno Heath Ledger és a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma kapcsán, bár itt nem kellett pótolni a színészt, hiszen Gandolfini jelenetei készen voltak. Mellé kapjuk még a lassan, de annál erőteljesebben felfelé lépkedő Tom Hardy-t, a mindig bámulatos Noomi Rapace-t, valamint Matthias Schoenaerts-et, aki a rendező Michaël R. Roskam Bullshead cmű filmjében már bizonyította, milyen istenadta tehetsége is van. A történet Dennis Lehane regényéből készült, így igazán szép folytatása lehet a Mystic River, Gone Baby Gone (valamint a Shutter Island) után. Amerikai bemutató szeptember 12., hazai forgalmazóról egyelőre nincs hír.

Képzeljük ezt a fiktív valóságot, ahol az afro-amerikai közösség megelégeli mindazt, hogy a modern hollywoodi filmekben csak a láncra vert és mocskos évszázadok megelevenítésekor kapnak érdemi szerepet, amikor csak a számukra fájdalmas történelem képsorai révén kap ez a közösség kritikai elismerést. Ebbe az Obama-korszakban egyre szembetűnőbb amerikai Canossa-járásba zuhant bele a 2014-ös Sundance-en bemutatott Dear White People, melyben a modern amerikai posztrasszista világnézetet fordítátják visszájára egyetemi közegbe ültetve. Az író-rendező Justin Simien, akinek ez az első nagyjátékfilmje, úgyhogy a merész témaválasztásnak és eme ténynek köszönhetően legyünk elnézőek. Cserébe a szereplőgárda: Tyler James Williams (Everybody Hates Chris, Go On), Dennis Haysbert (24, The Unit), Kyle Gallner (A Nightmare on Elm Street, Jennifer's Body). Amerikai bemutató október 17., nálunk maximum és reménykedve dvd-megjelenés várható.

Ahogy a digitális világ mind nagyobb tehertételként nyomja a mindennapjainkat, úgy időről időre kell egy kis technológiamentes lélegzetvétel. Ez most részemről 5 hónap volt, amíg nélkülöztem a filmes világ értékelésének utókorra hagyományozását - elvégre a gondolat örök, de csak az enyém, ha nem oszthatom meg. A 3. Corvin Moziéjszaka azonban a várakozáson felüli pozitív hatással volt rám: egyrészt 4 napja a Transzcendens körül forog az agyam (pedig azóta volt szerencsém a Hogyan rohanj a vesztedbe című filmhez, letudtam a Trónok harca évadzárót is), másrészt pedig késztetést éreztem, hogy elmagyarázzam magamnak is, miről is szól ez a film. Nem védeni igyekszem, de a leterített jószág képtelen önmaga védelmére, egyébként pedig meg is érdemel ennyit. Nem a színészek miatt, mert a belé vetett bizalmat Johnny Depp jóideje elherdálta, Morgan Freeman meg csak öreges biodíszlet, sokkal inkább a tartalom és az esetleges következtetések okán.

Peter Jackson és a Tolkien-adaptációk másodkoruk delén járnak, amikor is nevezett Bilbónk egy csapat törphöz csapódva készül azok királyságának, a Magányos hegynek bitorlóját kijátszani. Smaug, a rettenetes sárkány saját vágyainak engedelmeskedve betemette magát a törpök minden kincsével, a hegy belsejében osztozik ő förtelmes nagy zsákmányával a hajdanvolt törp birodalom dicsőségét hirdető termeken. Eközben a gonosz sem lapul, Dul Guldur mélyén sötét erők gyülekeznek, hogy ork légiótól támogatva visszatérhessenek Mordorba. A kettészakadt különítmény másik fele, egyszem Szürke Gandalf azon törekszik, hogy elejét vehesse a Boszorkánymester ármánykodásának, de sajnos késve érkezik a kihalt erődhöz. Ennyi a mese, amit J.R.R. Tolkien oly nagyszerűen kibővítve prezentált már számunkra, most jöjjön a film!

Megérkeztek az amerikai bemutató poszterei Lars Von Trier torture porn eposzához. A nagy vizen túl is ketté bontják az embert próbáló alkotást, a két részhez kint is külön poszterrel keltik fel az érdeklődést.

Paz de la Huerta külleme is megérett egy thrillerbe oltott 3D-borzadályhoz. A sztori szerint a kikapós főnővér sajátos módon törné be a friss húsokat, azonban a legújabb szerzeményébe kicsit belezuhan érzelmileg. Az emocionális függés mellé gyilkos indulatok is párosulnak, így bonceszközökkel ismertet meg közelebbről pechesebb karaktereket. Igazából egy laza torture porn-paródia, de valahogy egyik fele sem teljesül a kívánalmak szerint. Nagyon különleges akar lenni, pedig csak a tucatélményt adja meg. A rendező Duglas Aarniokoski, akinek a Hegylakó 4: A játszma vége és A végzet napja című filmeket nem köszöntük meg eddig. Az alkotás a csodás 2014-es valentin-napi felhozatalt erősíti Amerikában, nálunk egyelőre nincs hír róla.

Megérkezett az első, rögtön két és félperces előzetes Pókfej jövő évi kalandjához, ami egyből kérdések tömegét veti fel. Elsőként a szimbólumok értelmezése, elvégre a főhős tehetetlenül zuhan, mígnem felpörög némi esemény. Ezt követően a végéig kell pörgetnünk, mert ottan virít a szöveg, hogy a legnagyobb csatája (azt meg se kérdezem, mi lesz akkor a 3-4-5-ben, ha eljutnak addig). Ez tiszta sor, hiszen a rebootban eddig csak egy szteroidos gyíkot kellett móresre tanítani, erre most egy szellemáram-csávót, egy mechanikus orrszarvút (ami inkább steampunk bika), na meg egy lökött milliárdos kölköt, aki mindezt apa mániáitól hajtva még pénzeli is. A nemrégiben napvilágot látott óriásplakát, melyen eme gonoszok néznek farkasszemet FPS-módba vágott Pókemberünkkel, szinte mind véreznek a kétséges kivitelezéstől. Jamie Foxx Electro-kosztüme még a fotókon nézett ki valahogy, most azonban mozgás közben szinte borzalmasan gyenge. Dane DeHaan kis Osbornja és a plakáton látható Zúzmara Jack-életérzése furcsa párosítás, mert a színészben velejéig ott a gonosz, de a kinézetén csak röhögünk. Rhino meg, akit Paul Giamatti formál meg annak emberi alakjában, egyszerűen csak észvesztően érthetetlen. Ezt a katyvaszt látva rögtön kézbe is vettem a majd két évtizede őrizgetett Pókember-figurámat és nyugtatgattam, hogy nem ő a hibás, csak mert a Sony-nál elszállt a bogyóval néhány jóember. Nincs más hátra, én is leszedálom magam május 1-jéig.

A spártaiak elestek, a dicső 300 katona vére még meg se száradt a legendáriomban, de a hódító aranyember tovább ostromolja a görög katonák védte hazát. Lesz itt asszonyi vérbosszú, víz alatti úszó harcos lovak, szuperlassított hasizmok hullámzása. Noam Murro második nagyjátékfilmje egyelőre minőségi folytatásnak látszik, meglátjuk majd március 6-ával, hogy méltó is lesz-e a Snyderi örökségre.

Megkapta a második előzetesét Paul W.S. Anderson Pompeii című filmje, mely azután játszódik, hogy Frodó bedobta a gyűrűt a Végzet hegyének gyomrába. A hegy másik oldalán lévő római várost ekkor elöntötte az "arany nyál". Az itt élő Spartacus-klón szerelmével küzd nem csak a társadalmi előítéletek, de a láva, a dőlő épületek és a cunami rémével is. Szegény Roland Emmerich ismét epekedhet, mi csak február 2-ig rágjuk a küszöböt, csak meg ne égesse a nyelvünk.