Lassan kijelenthető, reneszánszát éli a viking történetek adaptálása. 2009-ben főleg a hangulat és a szűkszavúság miatt kapta fel mindenki a fejét a Valhalla - A vikingek felemelkedése kapcsán, majd jött a Vikingek című sorozat a History Channel pártfogásában, ami már osztatlan siker, akár követendő példa is lehet. Ezek után került a hazai mozikba az Istenek kalapácsa, amely egyszerre ötvözi ezen két előzmény legjobb pillanatait, de ezzel párhuzamosan meg is gyalázza minden ponton...

Haldoklik a király (Bagsecg - James Cosmo), miközben épp hadjáraton vannak a szászok ellen. Legkisebb fiát (Steinar - Charlie Bewley) a korábban kitaszított legidősebb fivér (Hakan - Elliot Cowan) után küldi, hogy meglegyen az új uralkodó. Eközben a középső fivér (Harald - Finlay Robertson) összejátszik a szászokkal, hogy levadásszák a legkisebb fiút, akinek hosszú az út addig, míg nem csak saját magát, hanem családja múltját is megismeri. Ez itt minden, ami motivációként elmondható a filmről, minden más csak felesleges játékidő-kitöltő esemény vagy karakter.

Amiben jó a film, az az elődök megidézése: a Valhallában látott csendes utazások hangulata, melytől a hideg tudott futkosni az ember hátán; a Vikingek erőszakos és kegyelmet csak ritkán ismerő világlátása még a legjobb barátaikkal szemben is. Amiben viszont a leggyengébb, hogy ezen megidézések az eredetiek nyomába sem érnek. Rossz látni ezt a természeti környezetet, mely inkább hasonlít egy nagyobb domboldalra, semmint viking és szász seregek ütközeteinek és meneküléseinek hegyvidékes vonulataira. Ehhez jön még hozzá, hogy nagyon sokáig nem sikerül hihetővé tenni a karakterek motivációit. Steinar küldetéstudata is inkább kimerül egy medál nosztalgikus ölelgetésében és abban, hogy legkisebb törvényes fiúként megfeleljen apja elvárásainak. 

A nagyobb probléma mégis az, hogy mindez nem emelkedik ki egy gyengébb tévéfilmes minőségből. Elég csak arra gondolni, milyen ütős csatajelenetek vannak a Vikingekben és egyből elszomorodik az ember, hogy itt ennek nyoma sincs. Egy fikarcnyit sem érdekesek vagy élvezetesek a csatajelenetek, pedig még a beállításokkal és egyes jelenetekkel is próbálnak ügyeskedni, csak hogy eszünkbe juttassák, melyik sorozat motiválta az alkotókat. Pláne, ha Steiner hűséges társára, Hagenre gondolok, akit az a Clive Standen alakit, aki a Vikingekben Rollo-ként köszön vissza. Talán neki lehetett a legrosszabb, hiszen egy minőségi sorozatból ugrott bele ebbe a katyvaszba, amit még a történetvezetés is tévutakra visz. Az események mindenféle dinamikát nélkülözve peregnek a szemünk előtt, legyen szó baráti beszélgetésről a tűz mellett, menekülésről a szász fejvadászok elől vagy küzdeni a túlélésért bármilyen körülmények között.

Nehéz elhinni, hogy az író Matthew Readnek volt köze a Valhallához, mert nagyjából semmit sem jegyzett meg onnan - vagy csak szimplán be volt gombázva, mint Steinar a szkandernél. A rendezés más tészta, Farren Blackburn eddig olyan tévésorozatok epizódjaiért volt felelős, mint a Futballistafeleségek, The Fades vagy éppenséggel a Luther. Ebből érződik is, hogy nagyjából 20-30 percenként megül a film, amint két fontosabb történést kötnek össze - ez lenne a reklám helye, de nem hiszem, hogy kardgyártó cégér vagy mézsör.előállító üzem logója megférne tölteléknek. Helyette kapunk egy kis kereszténység-kritikát, ami mindig jól jön a ködös Albion művészeitől.

A 18-as karika külön szót érdemel, mert az igazán csak felnőttek számára ajánlott részek nem a látvány, hanem a mögöttes motivációban érhetőek tetten. Amint Hakan történetszála is felfeslik előttünk, rájöhetünk, milyen hazugságok közt élt a király megmaradó fiai. Az Ödipusz-komplexust messze túlteljesítő anya-fia kapcsolat révén sikerül végre épp elég motivációt adni Steinarnak, hogy kilépjen csak fizikuma és lelke árnyékából. Ezért a megoldásért jár egy piros pont, de minden másért csak csépelni lehet a filmet. Kivéve persze a csöcsöket, mert azokból a barlangban kapunk rendesen - még ha nem is mind kedvünkre való, de lesz miért felröhögni egyeseknek, csak mert csöcsök lesznek a vásznon. A poszter azonban félrevezető, összesen nem kapunk ennyi csatajelenetet mint amit ide montíroztak. Értékelés 3/10