Prolihisztor

Előre elnézést, de csak mobilszolgáltatói szektorból intézem a következő pár sort, ezért is a címválasztás.

Legyünk átlagosak, a szolgáltatóknál elérhető havidíjas csomagok középértékének kerekítésével legyen 10.000 Ft-os havidíj, amiért azért már bőséggel kapunk internetet és lebeszélhetőségi keretet is, de most csak a gusztustalanul forintosított tételek érdekelnek. Ebben a 10.000 Ft-os havidíjban benne van már Állam Bácsi 27 %-os részesedése ÁFA, azaz Általános Forgalmi ADÓ!!! néven, laza 2.700 Ft havi szinten, amit azért kap tőlünk a Jó Gazdának csak ritkán nevezhető Állam Bácsi, mert mobilozni szokunk ebben a furcsa, high-tech 21. században.

Értelmező kéziszótár nem kell, csak józan ész: megszorítás nincs, csak különadók egész sora. Felfoghatjuk úgy is, hogy a kizsákmányoló multikat szorongatjuk meg, elvégre szégyen és gyalázat, ha több ezer embernek kínálnak munkát, fizetik utánuk a járulékokat, szolgáltatásaik után pedig az ÁFA is befizetendő, azonban ez mégsem elég az államkassza számára. Jöhet akkor a szolgáltatásokra kivetett, ÁFA-n felüli megadóztatása, a bankszektor után meglesz a mobil távközlési szegmens is, legyen hát büszke a tévúton járó Magyarország!

Épp elég marhaságot követ el a mostani kormány: magánnyugdíj laza 3000 milliárd értékben államosítva, adósságcsökkentésbe fojtva, csak a sokrétű gazdasági tehetség nem vette észre, hogy árfolyam-ingadozás esetén csúnyán el is bukjuk, kipipálhatjuk tehát szüleink és saját megtakarításaink politikai célú elherdálását. Jó kis tétel ez egy ekkora gazdasági teljesítményre képes ország esetében!

Egy politikusnak végképp vigyáznia kell, mikor mit mond, már csak amiatt is, mert nem csak az élő emlékezet, hanem az internet végtelen tárháza is az ármánykodók kezére játszik, ha valakit "elő kell venni". A lentebb idézet mondatok kétségtelenül örök érvényűek, csak az a nem mindegy, hogy elhangzásukkor ellenzéki vagy kormánypárti padsorban talál minket (a múlt felidézése).

‎"Ma délre a forint elérte a 300-as euró-átváltási árfolyamot. Senki sem tagadhatja, hogy ez egy lélektani határ. Egyrészt azért, mert a devizahitelesek nehézségeit tovább fokozza, másrészt azért, mert ez az egyetlen szám jól jelzi a kormányzati politika kudarcát."

Navracsics Tibor 2009. február 3-i sajtótájékoztatóján

Hét társadalmi bűn
(Mahatma Gandhi, 1925)

Elvek nélküli politika
Munka nélküli gazdagság
Öntudat nélküli élvezet
Jellem nélküli tudás
Erkölcs nélküli kereskedelem
Emberség nélküli tudomány
Áldozat nélküli imádat

Mindenki vérmérséklete szerint keressen hasonlóságokat...

A Belga ihlette címből már leszűrhető, milyen témával foglalkoznék hosszabban, azonban egy kis bevezető sosem árt. Még szerdán adta hírül az összes hírforrás, hogy Szájer József alkotmányügyi FIDESZ-felelős iPadjén írja az új alkotmányt (ujjal kotmányt), valamint a nagy Apple-mogul Steve Jobs is komoly betegsége ellenére maga mutatta be az iPad 2-t. Ebből lehetne akár összeesküvés-elméletet is gyártani, ha nem lennék egyébként ehhez túl lusta. Éppen elég számomra feldolgozni, milyen kis totószelvényt küldtek ki a kedves magyar választóknak, amúgy alkotmányozási lázban. Logikám szerint ha valamit írnak, akkor már nincs igazán szükség országos szintű kérdezősködésre, erre mégis landolt a jó választópolgárok postaládájában a 12 feleletválasztós és egy darab háromsoros kisesszé formájában a "Kérdés az új alkotmányról" témakörben. A versenyzők zöme (ami egyébként nem alkotmányjogi kifejezés, mint tudom volt tanáromtól, Dr. Horváth Zoltán egyetemi tanártól - ELTE-ÁJTK) még otthon gyűjtögetheti az információit, ha pedig már postára adták, akkor is hetekbe telik a kiértékelésük. Abba nem megyünk bele, hogy a hasonló "kormánypárti levelezést" ellenzékben mily mértékben ítélte el a mostani kormánypárt (ablakon kidobott milliárdok és a megtérülési valószínűség ellentmondásai mentén), mert régóta tudjuk: "Legalább nem ezek a mocskos komcsik vannak" - ha arra terelődne a szó, hogy müködésében nincs különbség a baloldali és jobboldali kormányok közt.

Amellett azonban ne menjünk el csak úgy szó nélkül, hogy mi is zajlik alkotmányozás terén kicsiny hazánkban. A mostani hatályos alkotmány a preambulumában is ideiglenes nevezi magát, mert a rendszerváltás hevében úgy vélekedtek, jogfolytonosság az első, majd egy arra alkalmas kormányzat és dicső ellenzéke közös erőfeszítések és összefogás mellett foglalják írásba azt a magyar alkotmányt, mely méltó nemzetünk történelméhez. Mostanság az az állandó hivatkozási alap, hogy az emberek nem érzik magukénak ezt a még címében 1949-es, azaz szocialista/kommunista (mindenki vérmérséklete szerintit aláhúzni sziveskedjen) alapjogi forrást. A mostani kormány a nemzeti jelszavaknak tulajdonított mozgósítási erőben bízva kormányzásuk évfordulójára szánná az új társadalmi szerződést. Ezen tervezetről már a volt köztársasági elnökük, Sólyom László, valamint volt parlamenti képviselőjük, Tölgyessy Péter is elmondta a maga véleményét, ezekre külön nincs is nagyon értelme kitérni (kíváncsiaknak ott a link). Amit érdekesebbnek tartok, az a postázott kérdőív kérdéseinek egyenkénti átvizsgálása.

Akkor fogjunk is bele!

A Népszabadság Online oldalán megjelent egy cikk Navracsics három hazugsága címmel. A cikk a közigazgatási miniszter nyilatkozatát idézi, mely Orbán Viktor miniszterelnök uniós székfoglalójának fogadtatására és eseményeire reagál. A cikk helytállóan felveti a problémás részleteket, de előbb lássuk magát a nyilatkozatot.

"A jogszabály belekerült abba a pártpolitikai mezőben zajló vitába, amely egész Európában a jobbközép és a baloldal között folyik, hiszen míg az EP-ben felszólalók közül a néppárti képviselők támogatásukról biztosították mind Magyarországot, mind pedig a magyar médiatörvényt, addig az európai baloldal képviselői, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek általában támadták."

Sokszor megkapják a nem kormánypárti szimpatizánsok és gondolkodók, hogy Európán belül csak ők szítják az indulatokat a második Orbán-kormány ellen (ld. a médiatörvény nemzetközi visszhangjának kormányzati megítélése...).

A mostani videón Daniel Cohn-Bendit, a Zöldek-Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának elnöke tart egy emlékezet-felfrissitő kiselőadást a magyar miniszterelnöknek múltról, jelenről és demokratikus ismeretekről.

A videó magyar felirattal itt található meg.

A második Orbán-kormány eddig dinamikusan halad a saját szája íze szerinti, kétharmados többségük által biztosított megvalósíthatósági úton. Két nagy port kavaró törvénytervezet van az asztalokon: az egyik a médiatörvény, mellyel kapcsolatban a nyomtatott és az elektronikus sajtó képviselői megindították tiltakozási kampányukat; a másik pedig a közoktatás és a felsőoktatás tervezett reformintézkedéseinek jogszabály-gyűjteménye. Az első kérdéskör (természeténél fogva) hatalmas vitát generált, már a közösségi oldalakon is tiltakoznak a felhasználók, saját profiljuk önkéntes elsötétítésével. Az oktatásban tervezett változtatási szándékok inkább a felsőoktatásban váltottak ki zúgolódást, a közoktatási rendszer tagja és leendő érintettjei csendesebben fejezték ki nemtetszésüket.

Első körben meg kell jegyezni, mi a mai oktatási rendszerünk legnagyobb problémája: nincs külön felső- és közoktatás. A felsőfokú képzési rendszer tömegessé tételével (a minőség leromlása után meg főleg) már csak egy harmadik lépcsőfokról beszélhetünk a közoktatás rendszerében. A magyar oktatási és munkaerőpiac arányait súlyosan torzítja a diplomások túlképzése, miközben az igazi termelést végző szakmunkások, szakmai érettségizettek száma egyre kisebb. Ez a fajta torzulás pedig csak újratermeli a gondokat: a felsőoktatásban végzők legalább 4 évvel később lépnek be a munkaerőpiacra, már ha be tudnak lépni, legalábbis végzettségük alapján. A pályaelhagyó diplomások kérdése pedig napi téma kis hazánkban, a már említett túlképzés folytán valóságos csoda lenne, ha el tudna mindenki helyezkedni legalább részben a szakmájához köthető munkakörben.

Funkcióját vesztve, lényegi munkavégzését egyetlen (ismételhető) szignózási folyamattá degradálta le a Nemzet Miniszterelnöke. Sommásan így is meg lehet fogalmazni Schmitt Pál köztársasági elnök úr hivatalba lépése óta eltelt időt és az ezalatt végzett munkát. Az eddigi legsportosabb államelnökünk személye azonban nem kerülheti el a célzónát, melybe jelöltsége óta került. Elődei is részrehajlóak voltak, azonban megvoltak a saját lehetőségeik és módszerük. Erőteljes, akaratos, tudatos politikát és nemzet-reprezentációt folytattak, ami jelen esetben nem jelenthető ki.

Schmitt Pál jó képet vágva mindenhez írja alá a hozzá kerülő törvényeket, hogy a szavazófülkék forradalma lendületét se veszíthesse. Azonban máris hatalmas problémák merülnek fel pusztán pozícióját illetően. Lázár János, aki most a Fidesz egyszemélyes alakulata, az Alkotmánybíróság feladatkörének, az Alkotmánynak és a jogszabályok tartalmának megváltoztatása után már a köztársasági elnök jogkörein is fogást keres. Hiába, a forradalom elmossa a korábbi rendet, ezt kár is vitatni. A kérdés az, itt Európában mennyire van szükség a forradalmi hevületre... Lehet, sokkal inkább az ésszerű és polgár-barát közigazgatás kialakításával illenék foglalatoskodni, elvégre egy kerékkötőt se találni széles e hazában, nemhogy a parlamenti patkóban, aki hátráltatná a közigazgatás megújítását, az uniós reformokat, a struktúrák europaizálását. Mégsem ezt látjuk.