Prolihisztor

Befutott a színészek céhének jelöltlistája, több kisebb-nagyobb meglepetéssel, amiket kategóriánként lesünk végig.

Legjobb férfi főszereplő

Demián Bichir (A Better Life)

George Clooney (Utódok)

Leonardo DiCaprio (J.Edgar)

Jean Dujardin (The Artist)

Brad Pitt (Pénzcsináló)

Kimaradt az eddigi átadók nagy kedvence, Michael Shannon (Take Shelter), de ahogy számítani lehetett rá, a még csak formálódó személyi kultusszal bíró Ryan Gosling nem fér be az ötös keretbe, hiába "évfilmje" a Drive... A látottak után szinte egyértelmű, hogy Jean Dujardin kapja a díjat, némafilmes alakítása és annak kerete toronymagasan vezeti mind a díjazottak, mind a jelöltek listáját. Mellé talán becsusszan Brad Pitt az amerikai "selfmademan" baseball-menedzserrel, de ez is csak kis gyertyalángként pislákoló esélynek látszik.

Legjobb női főszereplő

Glenn Close (Albert Nobbs)

Viola Davis (A segítség)

Meryl Streep (A Vaslady)

Tilda Swinton (Beszélnünk kell Kevinről)

Michelle Williams (My Week with Marilyn)

Ebben a kategóriában már többesélyes a versengés! Míg a jelenkori előzmények Michelle Williams Marilyn-megidézését ígéri befutónak, azért a tarsolyban ott van Meryl Streep, az Oscar-rekorder, ráadásul kemény politikai történettel megtámogatva...

Legjobb férfi mellékszereplő

Kenneth Branagh (My Week with Marilyn)

Armie Hammer (J.Edgar)

Jonah Hill (Pénzcsináló)

Nick Nolte (Warrior)

Christopher Plummer (Kezdők)

Na ki hiányzik innen? Az eddigiek alapján Christopher Plummer melegkártyája a befutó, aki viszont nagyon nagy űrt hagy hiányával, az Albert Brooks, szintúgy Drive-ból. Komolyan, a színészek látták egyáltalán azt a filmet? Magam is megírtam, Jonah Hillnek jót tett a komoly karakter eljátszása, de nyomába sem ért Brooks gyilkos indulatainak és józan figurájának...

Legjobb női mellékszereplő

Bérénice Bajo (The Artist)

Jessica Chastain (A segítség)

Melissa McCarthy (Koszorúslányok)

Janet McTeer (Albert Nobbs)

Octavia Spencer (A segítség)

Itt is kétesélyes harccal állunk szemben, hiába az ötös lista. Ha drámaibb hangvételre buknak a színészek, akkor Jessica Chastain a befutó, ha a komikus irányvonal a nyerő, Melissa McCarthy a győztes. 

Legjobb színészgárda

The Artist

Koszorúslányok

Utódok

A segítség

Éjfélkor Párizsban

Az utóbbi két évtized legjobb izommozija folytatódik, ez nem újdonság. Ami azonban az, nem más, mint az egyperces teaser trailer!

Tiesto remixével támad a Fantom Protokoll az interneten

Mindenki ismeri a Mission: Impossible fülbemászó főcímzenéjét, amelyet még a hatvanas évekbeli klasszikus tévésorozat számára komponált Lalo Schifrin. E dallam remixével mutatkozik be napjaink egyik legkreatívabb DJ-je, Tiesto a Mission: Impossible – Fantom Protokoll Rio de Janeiro-i díszbemutatóján. Az eseményt élőben közvetítik az interneten, kezdete magyar idő szerint december 14-én este 22 óra. A koncert és a sztárok piros szőnyeges belépője öt weboldalon is ingyen figyelemmel kísérhető:

CokeZero.com/Mission

MissionImpossible.com

Livestream.com/MissionImpossible  

www.facebook.com/tiesto

www.facebook.com/cocacolazero

A film sztárjai – Tom Cruise, Paula Patton – és Brad Bird rendező, valamint más hírességek az esemény ideje alatt Livestream chaten közvetlenül válaszolnak a rajongók feltett kérdéseire.

(Mission: Impossible – Ghost Protocol – hazai bemutató: most csütörtökön!)

Túszul ejtették Scorsese filmjét Párizsban

Fogságba esett A leleményes Hugo Párizsban. Martin Scorsese legújabb művét sztrájkoló dolgozók helyezték zár alá: annak a filmlabornak a munkatársai, ahol a kópiákat sokszorosították. Az alkalmazottak a cég várható megszűnése ellen tiltakoztak. Mivel nagy számú, 140 kópiáról volt szó, attól lehetett tartani, hogy A leleményes Hugo nem tud eljutni elég nézőhöz, ezért a francia forgalmazó és a filmet gyártó egyik produkciós cég egy római labort riasztott, ahol gyorsan sokszorosították a hiányzó példányokat. „A leleményes Hugo egyik főhőse Georges Méliés, a filmművészet francia úttörője, ezért különösen szerencsétlen lett volna, ha pont Franciaországban nem tudunk a tervezett 700 kópiával elindulni” – mondta Victor Hadida, a filmet forgalmazó Metropolitan Filmexport elnöke, hozzátéve, ettől függetlenül együtt érez az állásukat féltő alkalmazottakkal.

(Hugo 3D – hazai bemutató: 2012. február 16.)

Mindjárt megint elkel Ryan Reynolds

Súlyosra fordult a helyzet! Blake Lively bemutatta a családjának barátját, Ryan Reynoldsot, ami azt jelenti, komolyan gondolják kapcsolatukat. A Pletykafészek című sorozat szőke sztárja nyár óta a jár legszexibnek kikiáltott színésszel, és nem titkolja, teljesen odavan érte. A Lively-szülők is elégedettek a lány választásával. Annyi még kiszivárgott, hogy Ryan azért nem akarja elkapkodni a házasságot, mert még csak tavaly vált el Scarlett Johanssontól, ezért úgy érzi, nem muszáj rögtön oltár elő rohanni.

Reynolds legközelebb Denzel Washingtonnal lövi szét fél Rio de Janeirót a Védhetetlen című akciófilmben. CIA-ügynököt alakít, akinek egy renegát kollégáját (Washington) kell őriznie egy rejtekhelyen. Hiába titkos az objektum, ismeretlen fegyveresek törnek rájuk, ezért menekülniük kell. Hősünk ekkor hasznát veszi kivételes képességeinek, no meg annak, hogy foglya a CIA egyik legfélelmetesebb tisztje volt.

(Safe House – hazai bemutató: 2012. február 16.)

Zúgolódnak a KStew-rajongók a Hófehér-előzetesek miatt

Kristen Stewart, vagy a rajongóknak csak KStew a címszereplője a Hófehér és a vadász című akció-fantasynek, ehhez képest a két előzetesben meg sem mukkan. A fiatal színésznő rajongói nem értik, miért a gonosz királynőt alakító Charlize Theron került előtérbe, s már van, aki gunyorosan azt a tanácsot adta a stúdiónak, hogy a film címét változtassák meg, legyen inkább The Charlize Theron Show. Pedig nem árt türelemmel lenni, mert a premierig még jó pár hónap hátra van, és az újabb előzetesekben Hófehér is biztosan meg fog szólalni: nyilván arról van szó, hogy lassan adagolják az információt, hogy ezzel is fokozzák a feszültséget.

A Grimm-testvérek klasszikus meséje alapján készült film alkotói kissé elrugaszkodtak az eredetitől, mert Hófehér vezetésre termett harcos, kiképzőtisztje a veszedelmesen jóképű vadász (Chris Hemsworth), a törpék láttán pedig Walt Disney sírva adná vissza mind a 22 Oscarját.

(Snow White and the Huntsman – hazai bemutató: 2012. május 31.)

Megkaptuk, amit annyira nem is akartunk. A mérsékelt sikernek és rajongásnak örvendő G.I.Joe-film megkapta a folytatásra szóló engedélyt, amit nem is apróztak el. Jön itt Dwayne "The Rock" Johnson, hogy legyen blokktégla méretű amerikai szuperkatona is a vásznon, Channing Tatum (Step Up), mint alapértelmezett Joe is visszakapta a kis katonás ruhácskáját. Melléjük most eye-candy-nek Adrianne Palicki (Friday Night Lights) érkezik, hogy feledtesse Wonder Woman-es tévés buktáját. Mellékesen azértviszontláthatjuk még az örök rosszarcot, Arnold Vosloo-t (A múmia), valamint az egyre nagyobb mellékszereplői státuszra törő Ray Stevensont is (A három testőr). Hogy ne csak róluk szóljon a show, komikusan kemény Bruce Willis is feltűnik, hogy a koleszterin miatt is aggódjon, ne csak a világbéke megmentéséért.  

Mielőtt a Zombieland írópárosa (Rhett Reese, Paul Wernick) nekilátott volna a Deadpool képregényadaptnak, úgy gondolták, jót tesz nekik egy robbantgatós izommozi, amúgy ráhangolódásképp. Lehet, az én készülékemben a hiba, de valahogy nem akaródzott befogadni a trailer okozta adrenalinzuhanyt... A rendezői székben a Step Up 2-3 és a (most kapaszkodni) Justin Bieber: Soha ne mondd, hogy soha című doksi rendezője, Jon M. Chu?!?!

Ugye már mindenki feszülten várja???

"Tisztelt Amerikai Filmakadémia!

Személyem olyannyira nem érdekes, hogy csak annyit mondanék magamról, egy kis magyar blog egyszem szerkesztője vagyok, aki most esdekel Önöknek!

Könyörgésem oka nem lehet más, mint hogy nevezett Brad Pitt részére a 2012-es díjátadójukon NEHOGY odaítéljék az arany szobrocskát! Nem viccelek! Egy nemsokára 48 éves színészt ne részeltessenek életmű-Oscarban, még ha a legjobb férfi főszereplő kategóriájában is ítélnék oda!

Legyenek őszinték önmagukhoz és a nézőkhöz, a filmes világ minden szegletéhez! Önök jelölték már korábban két alkalommal, először a 12 majombeli alakításáért legjobb férfi mellékszereplők közt, majd pedig Benjamin Button megformálásáért, immár a legjobb férfi főszereplők közé választva. A rajongók, a filmes tábor (akikért ölni tudnának, hogy az Önök átadóját nézzék) már jóideje hajtogatja, adjanak Mr. Pittnek végre egy szobrocskát. Tudjuk, hogy van egy olyan aberrált nézőpontjuk, miszerint jó pasik jó külalakkal és belbeccsel a vásznon nem juthatnak szoborhoz (Button szerepéért jutalmazhatták volna, helyette a melegkártyát lobogtató Sean Penn futott be). Azért én listáznám Önöknek, milyen filmekben láthatták eddig viszont Mr. Pittet (amik egyikéért azért illet volna szobrozni): Hetedik, 12 majom, Harcosok klubja, Blöff, Bábel, Jesse James meggyilkolása, Benjamin Button, Becstelen brigantyk.

Olyan érzése van az embernek, a több mint hatezer tag többsége komoly komplexusokkal küzd Mr. Pitt személyisége és munkássága miatt. Mitagadás, szexszimbólumról van szó, aki számos szerepet vállalt már el, melyben saját küllemét és imázsát rombolta, csak hogy színészi kvalitásait is elismerjék. Mostanra kifutott arra a pályára, ahol Amerika hősöket szokott találni: a sportpályára. Emblematikus történetet kanyarított Aaron Sorkin és Steve Zaillian, hogy egy élő legendát, Billy Beane-t, az Oakland Athletics baseballcsapat menedzserét mutassák be széles e világnak. Kevesen ismerik, elvégre sportága az Önök kontinensén kívül Ázsiában örvend osztatlan népszerűségnek, mifelénk, bigott európaiaknak zavaros és unalmas is olykor. Sebaj, filmet csináltak (nem pénzt, ahogy a magyarosított filmcím sejteti - a moneyball egy pénzügyi-csapatépítési stratégia, ahol hatékonysági analízis alapján választanak ki játékosokat, nem pedig puszta tehetségük folytán), ami most került bemutatásra. Jó kis karácsonyi ajándékként a hölgyrajongóknak, elvégre rá egy hétre már jön a Cannes-i versenyfilm, Az élet fája, melyben Mr. Pitt már keményebb karaktert formál meg. Látatlanban is nyugodt szívvel mondom, inkább abbéli alakításáért jelöljék, mert ez egy nagyon is egyszernézős sportdráma (nem úgy, mint az Invictus, melyre csak két jelölést "vesztegettek").

Volt olyan honi kritika, mely összevetette a műfaj talán legnagyobbjával, a Minden héten háborúval. Az is egy akkor hazánkban még kis népszerűségnek örvendő sportág szennyének kiteregetéséről szólt, mégis szórakoztató. Nincs baj a Pénzcsinálóval (a címen kívül), de a korrekt iparosmunkán túl nem érezni benne se átütő erőt, se filmtörténelmi pillanatokban nem bővelkedik. Egyetlen ilyet tudok: Jonah Hill végre komoly szerepben, ami jót is tehet a karrierjének - a fogyás mellett, amin azóta túl van (ha egy mód van rá, elkérném a sztár személyi edzőjének a számát, egyéb esetében módszerének leírását).

Egy jótanács (bár ki vagyok én az Önök szemében, hogy csak úgy tanácsoljak valamit):

El kéne gondolkodni, hogy egy-egy ítéletük után mennyire is voltak polkorrektek, mert vannak bizony olyan díjazottjaik, akik csak úgy eltűntek az emlékezet kusza útvesztőjében, míg sok hoppon maradt alkotás került be a kultikus kategóriába, évtizedes/korszakos klasszikusként a filmrajongók szívébe zárva.

Ezért kérem Önöket, hogy Mr. Pittet ne díjazzák, mert azzal munkásságot ismernének el, nem pedig a konkrét alakítást!

Üdvözlettel

Prolihisztor (egy kis blogger Magyarországról)" 

Jövő nyáron, pontosabban június 7-ével érkez(het)ik a hazai mozikba az állatkerti szabadulóművészek harmadik kalandjának egészestés etapja. Szinkronnak visszatér mindenki, már ami az eredeti változatot illeti.

Így az előzetest megnézve kérdéses, anyagiakon kívül volt-e egyéb, művészi indok az elkészítésre...

Kezdjük ott, aki netán a port.hu-n is megtalálható leírás alapján ítéli meg a filmet, régen rosszul és távúton jár. Amit itt kapunk, nem egy Így jártam anyátokkal-túlhajtás, nem egy szoknyapecér vénember öregkori, Alzheimertől kikezdett elmével folytatott visszaemlékezéseit kapjuk. Nincsenek itt mocskos nőügyek, szégyenteljes magánélet meg végképp nem. Amit látunk, az egy felnőtt ember boldogságkeresésének állított mementója, melyet könyv formában Mordechai Richler tudhatott magáénak (közel tíz éve hunyt el a szerző). Sosem jönnyű elfogadni, hogy az öregeink szexeltek (a fogantatásunkhoz szükségesnél többször), de ideje ráébredni, hogy felmenőink olyan érzelmeket élhettek meg (köszönhetően távolságnak, korszaknak), melyeket mi szinte megtapasztalni sem fogunk.

Barney (Paul Giamatti) igazi vesztesnek tűnhet. Először elvesz egy terhes nőt, akiről kiderül, egyik legjobb barátjának a gyermekét hordta a szíve alatt (koraszülöttként meghalt a csecsemő). Második házassága sem túl szerencsés, hisz a lagzin megtalálja az igazit, csak épp nem az ő ujjára húzta a gyűrűt. A kiszemelt hölgyemény ráadásul nem is Kanadában él, hanem a Nagy Almában (mely elnevezést végre kifejtik számunkra is). A messzi ésegyirányú vonzalomnak egy másik jó barát, a függéséből menekülni szándékozó író, Boogie (Scott Speedman) támogatása jelenti: az asszony félrelép, így már csak a legjobb barátot kell tanúskodásra bírni. A zavaros körülmények közt eltűnt Boogie miatt Barney élete hátralévő részére árnyékként vetül a gyilkosság gyanúja, érzelmi élete azonban megújulást ígér. Végre udvarolhat a kinézett hölgynek, Miriamnak (Rosamund Pike), majd családot alapítanak, két évtizedig zavartalan családi életüket élik. Azonban a gyerkőcök kirepülnek a fészekből, ami Amerikában egyet jelent az addig háttérbe szoruló édesanya karriervállalási igényének feltámadásával. Miriam visszamegy rádiózni, míg Barney egyre mélyebbre süllyed a hobbialkoholizmus, az önsajnáltatás és egoizmus mocskában. Egy külön töltött hét alatt megpecsételi házassága sorsát, majd szép lassan elmerül az Alzheimer tüneteiben, miközben még mindig udvarol élete szerelmének, de már csak a rádió hullámhosszán.

Kicsit érzelmes, de nem érzelgős filmet kapunk, melyet nem csak a jó könyv, de a remek színészek is kiemelnek az átlag posványból. Nem csak a Golden Globe-ban jutalmazott Giamattit kell kiemelni a szereplők közül: az apját alakító Dustin Hoffman csak minden megjelenésével rombolja a klasszikus zsidó apa-karaktert (ellentétben a 2. feleség apjának figurájával). Velük párhuzamban az előbb említett feleséget alakító Minnie Driver hangjának megfelelően idegesítő és irritáló dúsgazdag picsa (sajnálom, nincs rá jobb szó most a fejemben). Az igaz szerelmet alakító Rosamund Pike nem csak szégyenlős villantása miatt emelendő ki, de alakításának életteli és szívszorongató mélysége okán is. Scott Speedman hedonista, önpusztító és függő írószerepe csak ráerősít a történet érzelmi vonalára.

A rendező Richard J. Lewis eddig csak tévés körökben volt híres rendező (Helyszínelők, Családjogi esetek), ezzel a filmmel azonban szépen beköszönt a nagyjátékfilmes táborba, majd ott is hagyta őket. Megmutatta, hogyan is kell csinálni egy csöpögésmentes romantikus filmet, melyben a humor és a krimi-szál sem elhanyagolható. Nem csoda ez, hiszen a brit színészek mellett más európai alkotók is színesítették a stáblistát: francia operatőr, olasz zeneszerző is megtalálható rajta. Igazi európai alkotás tehát, mely a lehető legjobban ötvözte a nagy víz két partján élő alkotók energiáit. Embereket és valós érzelmeket láthatunk viszont a vásznon, és csak hálásak lehetünk azért, ha még szűk körben is, de a hazai mozik is műsorukra tűzték a filmet. 

Emlékszik mindenki a Fel című animációs film első 8-10 percére? Ez a film legalább akkora érzelmi töltetet ad, mint az ott látottak, csak most részletes betekintést kapunk az eseményekbe.

8/10

Megéltük, hogy most már nem csak élőszereplős sikerfilmek kultikus karakterei juthatnak egészestés szólózáshoz, de már animációs fronton is nyúzzák a bőröket vastagon, hogy közkedveltté avanzsált, piacképes arcokkal lássák el az arra nagyérdeműt!

Shrek kalandjai alapjában helyezték új alapokra az animációs filmek megítélését, a négy film azonban kellő mértékben aknázta ki a kilúgozott és gyermekbaráttá pufiasított Hulk-klónt: anyagilag tökéletes befektetés volt a tetralógia, ám szakmailag a csúcspont utáni lejtőre is ráengedték az ogre-sagát. Ideje volt egy kis ferdítésnek, előkapták a főszereplők leginkább marketing-kompatibilisebbjét, adtak a Csizmásnak elég életteret ahhoz, hogy végigkopoghassa a vásznat, dübörög is a franchise, mégis van némi hiányérzet.

Eredettörténethez méltó módon az árvaházi lépcsőtől követhetjük a nagy kandúr kalandjait, hogyan érdemelte is ki a csizmát, majd elvesztése után hogyis szolgált rá újra a bizalomra. Gyermekkori barátja, Tojás Tóbiás oldalán megannyi kalandban vettek részt, majd Tojás felültette Csizmást, aki kitaszított lett. Útonálló életéből ismét Tojás rángatná ki héroszunkat, most már a csábító cicus-szépséggel, Puha Praclival az oldalán, megszerezve a varázsbabot és ezáltal az aranyotjást tojó ludat. Hogy ne legyen olyan könnyű a dolog, a népmesei elemek és szereplők széles skálája ismét szerephez jut, elég csak  a bűnöző életmódot fojtató Jancsira és Juliskára gondolni, az égigérő paszuly meg úgyis kinő a földből, ha szépen kérjük.

Tény, hogy jobban szórakozhatsz, mint a Harmadik Shrek esetében, meg némiképp felülmúlja a negyedik Shrek-kalandot is, mégis van utóíze az alkotásnak. Anyagilag messze nincs látótávolságban se, azonban igaz, a franchise legnagyobb piacai - Olaszország, Ausztrália, Franciaország, Németország, Brazília és az Egyesült Királyság - még csak most nyitja meg kapuit előtte. Ez a bővítés akár 300 milliót is belapátolhat még a kasszába, de a hazai/amerikai közönség több mint egy hónap alatt se hozta be a gyártási költségeket. Ez a kis realizmus pont arra elég, hogy a Dreamworks új zászlóshajó után nézzen, mert animációs téren ez a vonal bizony lecsengett - már nem hozza azokat a százmilliókat, amiért megéri ezt az iparágat űzni.

A szakmai sikerek mellett sem lehet elmenni szó nélkül: a tavalyi mezőnyben egész egyszerűen elsikkadt volna a mi kis kandúrunk, ott volt a Toy Story záró része, az Így neveld a sárkányodat. Ez a két film teljes joggal vívott vérre menő küzdelmet, s a Pixar ismét tarolt. Idénre a Verdák 2 nem számíthat érdemleges sikerekre, a Kung Fu Panda 2 és ez a film pedig a Dreamworks égisze alatt egész jó átlagot tudhat magáénak, de nincs az az átütő erő bennük, mint a Rangóban volt, amit viszont elkerült a megérdemelt anyagi siker. Esélyesként így marad a Csizmás és a Panda ütközete, de nem adhatjuk fel a reményt, hogy a Rango is révbe ér!

Karaktereket nézve talán ártott a Csizmást körüllengő misztériumnak, mely személyét övezte, hogy megtudtuk, ki is ő valójában, hogyan nőtt fel, mi tette olyanná, amilyen. Érezhető volt a szándék, hogy ütős animációs alkotás készüljön, de nem tudtak ráhívni a karakter eddigi színvonalára. Ennek nagyon jó példája, amiért az utolsó Shreket dícsérték: az a kis fricska a Garfield-méretű csiszmásról ragyogóan megmutatta, milyen lehetőségek vannak benne, az egészestés bizonyításhoz azonban maradtak a romantikus elemek, a mesésen giccses stílus. 

Fáj a szívem, mert nem ziccert hagytak ki az alkotók, egy egész pályát tévesztettek a film játékstílusát illetően. Azonban mindegy, mit mond egy kritika, a család szava fog dönteni, én csak szóltam, hogy ezúttal nem lesz klasszikus élmény a felnőtteknek. De úgyis a gyerek számít a jegyvásárláskor!

6/10

2012. január 19-29. között megint Utah állam székes fővárosára, Salt Lake City-re, röviden Park City-re vetül a filmes figyelem, elvégre újabb tíznapos mustrára érkeznek az új filmek és azok alkotói. Az idei mezőny is igen népes, elvégre az amerikai versenyzők mind a játékfilmes, mind a dokumentumfilmes mezőnyben 16 versenyzővel vesznek részt, míg a nemzetközi indulók 14 játékfilmet és 12 dokufilmet takarnak. Ismerjük el, ezek jórésze itthon teljesen ismeretlen marad, maximum dvd-n találkozhatunk némelyikükkel - hacsak az HBO nem fogja felkarolni a a dokufilmek kiemeltebb tagjait...

Íme a lista az idei versenyzőkről:

Drámai szekció

Beasts od the Southern Wild - r. Benh Zeitlin

The Comedy - r. Rick Alverson

The End of Love - r. Mark Webber

Filly Brown - r. Youssef Delara, Michael D. Olmos

The First Time - r. Jonathan Kasdan

For Ellen - r. So Yong Kim

Hello I Must Be Going - r. Todd Louiso

Keep The Lights On - r. Ira Sachs

Luv - r. Sheldon Candis

Middle of Nowhere - r. Ava DuVernay

Nobody Walks - r. Russo-Young

Safety Not Guaranteed - r. Colin Trevorrow

Save the Date - r. Michael Mohan

Simon Killer - r. Antonion Campos

Smashed - r. James Ponsoldt

The Surrogate - r. Ben Lewin

Dokumentumfilmes szekció

Ai Weiwei: Never Sorry - r. Alison Klayman

The Atomic State of America - r. Don Argott és Sheena M. Joyce

Chasing Ice - r. Jeff Orlowski

Detropia - r. Heidi Ewing és Rachel Grady

Escape Fire: The Fight to Rescue American Healthcare - r. Matthew Heineman és Susan Froemke

Finding North - r. Lori Silverbush és Kristi Jacobs

The House I Live In - r. Eugene Jarecki

How to Survive a Plague - r. David France

The Invisible War - r. Kirby Dick

Marina Abramovic - The Artist is Present - r. Matthew Akers

Me at the Zoo - r. Chris Moukarbel és Valerie Veatch

The Other Dream Team - r. Marius Markevicius

The Queen of Versailles - r. Lauren Greenfield

Slavery by Another Name - r. Sam Pollard

The Truth Will Set You Free - r. Karin Hayes és Victoria Bruce

Nemzetközi nagyjátékfilmes szekció 

4 Suns (cseh) - r. Bohdan Slama

About the Pink Sky (japán) - r. Keiichi Kobayasi

Can (török) - r. Rasit Celikezer

Father's Chair (brazil) - r. Luciano Moura

L (görög) - r. Babis Makridis

The Last Elvis (argentin) - r. Armando Bo

Madrid, 1987 (spanyol) - r. David Trueba

My Brother the Devil (brit) - Sally El Hosaini

Teddy Bear (dán) - r. Mads Matthiesen

Valley of Saints (indiai-amerikai) - r. Musa Syeed

Violeta Went to Heaven (chilei-argentin-brazil-spanyol) - r. Andres Wood

Wish You Were Here (ausztrál) - r. Kieran Darcy-Smith

Wrong (francia) - r. Quentin Dupieux

Young & Wild (chilei) - r. Marialy Rivas 

Nemzetközi dokumetumfilmes szekció

1/2 Revolution (dán-egyiptomi) - r. Omar Shargawi és Karim El Hakim

5 Broken Cameras (palesztin-izraeli-francia) - r. Emad Burnat és Guy Davidi

The Ambassador (dán) - r. Mads Brugger

Big Boys Gone Bananas! (svéd) - r. Fredrik Gertten

China Heavyweight (kínai-kanadai) - r. Yung Chang

Gypsy Davy (izraeli-amerikai-spanyol) - r. Rachel Leah Jones

The Imposter (brit) - r. Bart Layton

Indie Game: The Movie (kanadai) - r. Lisanne Pajot és James Swirky

The Law in These Parts (izraeli) - r. Ra'anan Alexandrowicz

Payback (kanadai) - r. Jennifer Baichwal

Putin's Kiss (dán) - r. Lise Birk Pedersen

Searching for Sugar Man (dán-brit) - r. Malik Bendjelloul 

A tegnapi New York-i kritikusok díjátadója erőteljesen megszabhatta a szezon menetét. Mostanra megvannak a függetlenfilmes jelöltek is.

A díjátadó 2012. február 25-én, szombaton lesz Santa Monicában. Lehet, hogy a The Artist személyében megvan az idei A király beszéde?

Egy fekete-fehér némafilm, amely letarolhatja a díjátadókat?

Éljen a retróláz!

A jelöltek:

Legjobb film

50/50

Drive - Gázt!

Kezdők

Take Shelter

The Artist

The Descendants

Legjobb rendezés

Michel Hazanacivius - The Artist

Mike Mills - Kezdők

Jeff Nichols - Take Shelter

Alexander Payne - The Descendants

Nicolas Winding Refn - Drive - Gázt!