Elérkeztünk a személyhez köthető díjak utolsó etapjához, ez pedig nem más, mint a rendezői díj kategóriája. Meg kell vallanom, bőséggel vannak kétségeim a kategória jelöltjeit illetően - na nem minden esetben.
Elsőként Woody Allen rendezésével kapcsolatban jegyezném meg, hogy ennél azért bőséggel láttunk jobbat a neurotikus mestertől, az Éjfélkor Párizsban kellemes szórakozás, fogyasztható és élvezetes, sikeres film, azonban nem feltétlenül érdemli meg a győzelmet.
Őt követi a jelöltek listáján Michel Hazanavicius, aki nagy valószínűséggel a merész próbálkozása miatt, fogja megkapni a díjat, elvégre egy némafilmmel érte el eddigi legnagyobb sikereit, ráadásul olyan magasságokba, amire némafilm terén napjainkban nem biztos, hogy mertünk volna fogadni, márpedig A némafilmes per pillanat a legnagyobb esélyes.
Grandiózus vállalkozás terén mindenképp Terrence Malick a befutó, elvégre lírai hangvételű családszonettje oly mélységekben boncolja apa-fiú kapcsolatát, melyre rég volt példa a filmművészetben, ilyen bibliai áthallásokkal pedig egyenesen eszmei magasságokba is emeli témáját, ami miatt viszont nehezen is emészthető az átlagnéző számára Az élet fája, holott rendezés terén ez a film érdemelné meg leginkább a szobrocskát.
Alexander Payne filmje, az Utódok című film esetében a jelöléskor sokkal inkább a korábbi érdemek játszottak szerepet, semmint a tényleges teljesítmény. Hiába jó a film, a katarzis, a személyiség-fejlődés, melyet a film során együtt kéne átélnünk a főszereplővel, egész egyszerűen elkerüli a nézőt, mindössze az átlagosnál erősebb együttérzést váltva ki a szenvedő karakterrel.
Zárásként pedig Martin Scorsese jelölése említendő, mely amellett, hogy a leginkább jelképezi, milyen szinten csak népszerűségi verseny az Oscar-díjátadó, be is bizonyítja, mennyire előzte meg a rendező korábbi munkásságainak jelentős része a saját korát, elvégre a hetedik Oscar-jelölését váltotta csak díjbegyűjtésre is A tégla című filmjével, a Taxisofőrért pedig még csak nem is jelölték.
Jött egy kis francia rendező a számára már kiismert színészeivel és ámulatba ejtette nem csak a filmszakmát, de a közönséget is! Kezdjük ott, hogy egy fekete-fehér némafilmmel van dolgunk: ismerjük el, ha ezt valaki előre közli, hogy 2012-ben a legnagyobb esélyes a díjátadókon egy, a film hőskorából való alkotás lesz, azt lehet, könnyű szívvel nevettük volna ki. Most mégis azon kapjuk magunkat, hogy hozsannázunk eme alkotásnak, mely nem csak melengeti a szívünket, ugyanakkor el is gondolkodtat, ráadásul számos olyan elemmel is bír, mely emlékezetessé is teszi.
Elérkeztünk a színészi kategóriák királyához és királynőjéhez, a főszereplői díjakhoz.
Azt már Magnum óra tudjuk, hogy az Egyesült Államok részét képező kis szigetcsoporton messze nincsenek paradicsomi állapotok, már ha a szürke hétköznapokat nézzük. Most azonban édesbús történetet kapunk némi (kb háromsoros) sziget-történelemről, a családi titkok súlyosságáról, mindezt kissé felületes és olykor elnagyolt ábrázolással.
A vártnál is jobb eredményt produkált Denzel Washington és Ryan Reynolds új akciófilmje, a Védhetetlen. Észak-Amerikában és azokban az országokban, ahol már múlt hétvégén bemutatták, összesen több 50 millió dolláros bevételt hozott. A kritikusok a két húzónév vonzerejének és a csaknem folyamatos akciónak tudják be, hogy a közönség megrohanta a filmért a mozikat. A legtöbb ítésznek a Bourne-filmek feszes tempója és brutális összecsapásai jutnak eszébe aVédhetetlenről, no meg az, hogy a golyózáporok és autós üldözések hátterében titokzatos összeesküvés sejlik fel.
Utolsó kommentek