Prolihisztor

Egyre jobbak az anyagai ennek a kifordított komédiának: humoros transzformáció a rasszok között, amikor a fehérek gangsztának hiszik magukat, a feketék meg elitegyetemisták. Tudják, hogy csak a szülők felkúrása miatt járnak feketékkel; tudják, hogy instagramot csak a túrázás miatt használnak; kérik, hogy ne fogdossák a hajukat; tudják, hogy a hátuk mögött leniggerezik őket; és ami a legfontosabb, a kedves fehér ember ne táncoljon... Itthon majd a dvd-megjelenéseknél figyeljünk rá, mert ez is oylan ámerikás téma, amit mi nem értünk meg (ld. mostanság az Újoncok napja).

Képzeljük ezt a fiktív valóságot, ahol az afro-amerikai közösség megelégeli mindazt, hogy a modern hollywoodi filmekben csak a láncra vert és mocskos évszázadok megelevenítésekor kapnak érdemi szerepet, amikor csak a számukra fájdalmas történelem képsorai révén kap ez a közösség kritikai elismerést. Ebbe az Obama-korszakban egyre szembetűnőbb amerikai Canossa-járásba zuhant bele a 2014-ös Sundance-en bemutatott Dear White People, melyben a modern amerikai posztrasszista világnézetet fordítátják visszájára egyetemi közegbe ültetve. Az író-rendező Justin Simien, akinek ez az első nagyjátékfilmje, úgyhogy a merész témaválasztásnak és eme ténynek köszönhetően legyünk elnézőek. Cserébe a szereplőgárda: Tyler James Williams (Everybody Hates Chris, Go On), Dennis Haysbert (24, The Unit), Kyle Gallner (A Nightmare on Elm Street, Jennifer's Body). Amerikai bemutató október 17., nálunk maximum és reménykedve dvd-megjelenés várható.