Prolihisztor

Idén már 72. alkalommal adta át a Hollywoodi Külföldi Újságírók (HFPA) szervezete a szerintük legjobb filmeknek járó díjakat. Idén is Amy Poehler és Tina Fey volt a házigazda, a központi téma pedig a Sony-botrány és a Charlie Hebdo-szerkesztőség elleni merénylet.  Mindezek árnyékában az utóbbi évek egyik legkomorabb átadója következett, a csúcsra járatott marketing-gépezetbe ritkán kerül akkora homokszem, mint az elmúlt hetek eseményei. Ha azonban azt nézzük, mennyire a diverzitásra feküdtek rá az idei átadón, akkor még örülhetünk is. Majdnem mindegyik fontosabb nevezett vitt is 1-2 emblematikus kategóriát, bár voltak azért kárvallottak is (True Detective, The Imitation Game). Ha az Oscar előszobájának is tekinthető (alkalmanként), akkor tényleg érdemes megnézni, mik fognak bekerülni majd az arany szobrocskáért folyó harcba. Sokat nem kell már aludni rá, 15-én magyar idő szerint kora délután jelenti be Chris Pine, J.J. Abrams és Alfonso Cuarón a jelölteket.

Érdemes azonban elmélázni a majdani akadémiai díjazottak lehetőségein. Míg most nagyjából mindenki kapott valamit, hisz erre jó a megosztott drámai és musical/vígjáték tematizálás, addig az Akadémiánál már erőnyerés van, semmi más. Linklater viszi a lényeget, az már erősen látszik, a Sráckorba befektetett munka elnyeri méltó jutalmait. Férfi főszereplőnél már érdekesebb lesz, hogy Redmayne-t bedarálja-e Keaton zsigeri és életmű-gyanús alakítása, vagy esetleg a történelmi-társadalmi mondanivalók terén domborító Cumberbatch és Oyelowo is szóhoz jut majd. Hölgyek terén nincs sok vita, Moore viheti az Oscar-szobrot, Felicity Jones-t meg majd a BAFTA megvigasztalja. Animációsoknál szerencsére a szakma díjazta azt, amire az amerikai közönség képtelen volt az Így neveld a sárkányodat 2 kapcsán, már csak abban bízhatunk, hogy az Akadémia nem fogja a náluk sikeresebb A Lego kalandot nyomatni.

Filmes díjazottak:

Legjobb dráma: Boyhood (Sráckor)

Rendező: Richard Linklater – Boyhood (Sráckor)

Forgatókönyv: Alejandro González Iñárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris, Armando Bo – Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Színész (dráma): Eddie Redmayne – The Theory of Everything (A mindenség elmélete)

Színésznő (dráma): Julianne Moore – Still Alice

Legjobb musical vagy komédia: The Grand Budapest Hotel

Színész (musical vagy komédia): Michael Keaton – Birdman

Színésznő (musical vagy komédia): Amy Adams – Big Eyes

Idegen nyelvű film: Leviathan

Animációs film: How to Train Your Dragon 2 (Így neveld a sárkányodat 2)

Férfi mellékszereplő: J.K. Simmons – Whiplash

Női mellékszereplő: Patricia Arquette – Boyhood

Filmzene: Johann Johannsson – The Theory of Everything

Betétdal: “Glory” - Selma

A televíziós díjaknál már van sírásra ok hardcore rajongóknál, hiszen McConaughey 2014-ben árnyékot vetett mindenkire a True Detective-ben, erre sehol nem díjazták. Amint látható, sorozatok terén frissült a paletta, alig van olyan kategória, ahol nem első évados került díjazásra. Kivétel ez alól Kevin Spacey révén a House of Cards és Joanne Froggatt által a Downtown Abbey. Látni is, hogy több régi széria futott ki idén, így a hangsúlyok a megosztó lezárások helyett az üdítő kezdésekre tolódott.

Tévés díjazottak:

Dráma: The Affair

Komédia vagy musical: Transparent

Színész (Dráma): Kevin Spacey (House of Cards)

Színésznő (Dráma): Ruth Wilson (The Affair)

Színész (Komédia vagy musical): Jeffrey Tambor (Transparent)

Színésznő (Komédia vagy musical): Gina Rodriguez (Jane The Virgin)

Férfi mellékszereplő: Matt Bomer (The Normal Heart)

Női mellékszereplőnő: Joanne Froggatt (Downton Abbey)

Minisorozat vagy tévéfilm: Fargo

Színész (Minisorozat vagy tévéfilm): Billy Bob Thornton (Fargo)

Színésznő (Minisorozat vagy tévéfilm): Maggie Gyllenhaal (The Honorable Woman)

Ritka az, mikor összecsúszik pár iromány, de most a háztáji technikai eszköz (nevesítve laptop, az ominózus rész pedig alaplapi töltőcsatlakozó, bár ez senkit nem érdekel) hibája okán egybeolvasztok néhány kritikát - amik így inkább velős ajánlók lesznek, de igyekszem így is tartalmi mondanivalóval megtölteni pársoros sommás véleményeimet. Hazai bemutatók időrendjében sorakoztatom fel a vesézendő alanyokat, így (majdnem) olyan lesz, mintha kronológiailag minden rendben lett volna.

Elsőnek Az emlékek őre című young adult-adaptáció a soros, mely a szokványos sikerkönyvből film(franchise)-receptet követte volna, ha a gonosz é s jegyvásárlásával kritikát fogalmazó nemzetközi közönség nem dönt az ellenkezője mellett. Hiába volt alacsony költségvetés és kevés CGI, az is főleg a háttérre ment el, egész egyszerűen hidegen hagyta az embereket egy ráncfelvarrott és megfiatalított Equilibrium vs Logan's run-klón, vajmi kevés érdemi színészi alakítással. A főszereplő srác, Brenton Thwaites nem hozta azt a karizmát, amivel a The Signal esetében köröket vert itteni teljesítményére, Jeff Bridges pedig csak egy újabb bőrt rángatott le a jobb sorsra érdemes Tron-beli Flynn karakteréről. A rendező Philip Noyce négy évet pihent rá erre a rendezésre a Salt után, bár meg nem mondtam volna a stáblista hiányában, hogy köze van a projekthez. Egy relatíve érdekes koncepciót sikerült totálisan érdektelenné tenni a végére, elvéve ezzel valószínűleg minden hardcore rajongó kedvét a folytatástól. Értékelés 3/10, de csak a prekoncepció miatt.

Másodjára a vele párhuzamosan debütáló Kamuzsaruk az, amire vesztegetnék pár sort. Buddy-movie terén rogyadozik a padlás, összetartásból és hősiességből már a kibontatlan trikók is megizzadnak a boltok polcain, így ideje volt egy minimálisan eredeti csavart vinni a műfajba: mi lesz, ha két hétköznapi srác előbb poénból öltözik be zsarunak, majd a körülmények úgy hozzák, hogy nekik kell az életben is eljátszani a kékeket? Eleinte csak a szokványos füvezős-dugós lehetőségek jönnek szóba, amint átlagos emberként a jelvény előnyös oldalát élvezve kapják meg mindazt, amiről csak álmodoztak. Aztán jönnek a riasztások, az árnyoldal, nem csak a nőszövetségi tagok verik őket laposra, de a helyi rosszarcú maffiózók is rövidítenének az életvonalukon. A két végén égetett gyertya azonban előnyükre válik, megtalálják hőseink a tökeiket, tanulság levonva. Néhány ponton frenetikus, máshol pedig ellaposodó karakterektől bűzlő a komédia, de még mindig a működőképesebb fajtából - és végre egy film, amelyben nem az afro-amerikai a tökös, hanem ő a nyúlbéla. Értékelés: 6/10, mert a karakterek bénázásai ölik az addigi dramaturgiát.

Harmadik nekifutásra egy helyből kedvenccé váló alkotás, a Sráckor kerül terítékre. Richard Linklater filmtörténeti alkotása, mely 12 éven át követte nyomon ugyanazon szereplőkkel egy család és annak fiúgyermekének életútját. A változó társadalmi, politikai, magénéletbeli vonulatok tűéles korrajzot adtak az elmúlt 12 év Amerikájának hangulatáról, megspékelve mindezt családi drámával és humorral egyaránt. Mindenhol repkedtek a szuperlatívuszok a filmmel kapcsolatban, így én csak annyit mondanék, a két és fél órára készülj fel lelkileg, mert rég volt ilyen hullámvasútban részed. Együtt nősz fel Masonnel, te leszel a láthatatlan barátja, aki csak kíséri a felnövését, csendes társasága lehetsz az útkeresésben. Mindezt érzelmi ingadozásokkal tele, mellé nyomaszt a tehetetlenség érzete, majd a végén fellélegzel, hogy mindenki révbe ér. Nem spoiler, aki látott már Linklater-filmet, fel van készülve a happy endingre, még ha sajátosan tágan értelmezve is. Értékelés: 9/10, hiába a hosszú játékidő, 1-2 héten belül újranézné az ember.

Zárásképp pedig Az útvesztő, ami szintén adaptáció és szintén young adult, bár más fajsúlyokkal építkezik. A legyek urából és egy kicsit Az éhezők viadalából összeollózott alapsztori kellő feszültséggel kezeli a bezártság és kiszolgáltatottság érzését, mindezt megspékelve a felnőtté válás keserű élményeivel egy erdőszéli fiúkolesz érzetével. Az összeesküvés-elméletek kedvelői tobzódhatnak, néhol a Lost legjobb dzsungeljeleneteit megidéző történet során bőven tudunk izgulni a fiatalokért, akikhez betársul egyszem lány is. Egyedüli pontként a siratók fizikai megjelenése volt érthetetlen, a lárvatestű és fémvázas póklábú lények szenzorai hordozzák magukban a menekülést, de tervezési logikát nem nagyon láttam bennük. Ezt leszámítva a megfogyakozó csoportért bőven lehet szorítani, a sikernek köszönhetően pedig izgulnunk sem kell sokat, jövő szeptemberben jön is a folytatás. Értékelés 7/10, 

Ennyi lett a négyfelvonásos mondandó, legközelebb már hosszabb egyfelvonásossal jelentkezem.