A 2000-es években hanyatlásnak indult a maszkulin főhősökkel telepumpált, akciódús izommozi műfaja. Kevés emblematikus alkotás született, egyre inkább a sokoldalú akciósztároknak kedvezett az irány (Bourne, új Bond, M:I-széria), miközben az igazán odasózni képes szereplők csak a gonosz csicskáivá satnyultak. Ezt a mind kevésbé kedvező irányvonalat vérfrissítéssel igyekeztek módosítani, azonban a friss vér az eggyel régebbi garnitúra ereiben csörgedezve találtatott meg. Sylvester Stallone saját csúcsszerepeinek (Rambo, Rocky) meglepően jó megreformálásai után hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát A feláldozhatóak összekovácsolásához. A vele (majdnem) egyidős garnitúra 2010-es első közös kalandja hatalmas sikert hozott, ha nem is rengette meg a bevételi listákat, de igencsak tisztességes számokkal és visszhangokkal igazolta saját létét. A sikertől megrészegedve 2012-ben egy kritikusok által is megsüvegelt folytatás következett, ahol még tovább fokozták az egy képkockára jutó retró izomcsoportok látványát. A bevételi mutatók megint csak az író-rendező-főszereplő Stallone-t igazolták, így nem volt meglepő, hogy 2014-re trilógiává érik be a korkedvezményes nyugdíjjal lassan lepihenő alakulat kalandsorozata, természetesen még tovább bővítve az így is fantasztikus stáblistát. Majd bemutató előtt egy hónappal kijött egy kalózváltozat, ami a várakozásokkal ellentétes minőségről győzte meg a potenciális nézőket és elképesztő pálfordulással szinte teljesen magára hagyták a harmadik részt – hogy okkal vagy ok nélkül, azt most fejtegessük egy kicsit.
Egyből a közepébe csapva egy börtönvonatról való fogolyszöktetés szemtanúi lehetünk, ahol a szívünknek oly kedves társaság kimenekít egy régi motoros feláldozhatót (Doc - Wesley Snipes). Új megbízatásként egy nagymenő fegyvercsempészt kell levadászniuk, aki egyike a világ legveszélyesebb bűnözőinek, ne elhanyagolható módon pedig egykoron ő is feláldozható volt (Stonebanks - Mel Gibson). Az eltitkolt információ veszélyessége (és a balul sikerült akció) miatt Barney Ross (Stallone ugyebár) ijedtében szélnek ereszti a szalag- és porckopott társaságot, hogy az eddig ismeretlen Bonaparte (Kelsey Grammer) segítségével fiatal és tehetséges, de nem kevésbé ütőképes csapatot toborozzon. A kiscserkészekkel sikerül elkapniuk ugyan Stonebanks-t, de a barátból lett ellenség nem csak ideológiailag fordított hátat egykori társainak, szemrebbenés nélkül életükre tör, amikor kell. Embereivel foglyul ejtik a feláldozhatóak 2.0-át majd Barney-nak hadat üzen. Az új (Drummer - Harrison Ford) és a régi (Trench – Arnold Scwarzenegger) titkosszolgálati összekötő, valamint ez utóbbi házi ölebének szegődő Yin Yang (Jet Li) oldalán készülne harcba szálni Barney, de a régi jó harcostársak is melléjük szegődnek. Miután kimentették a zöldfülűeket, a két csapat vállt vállnak vetve száll szembe a Stonebanks oldalán lévő fiktív volt szovjet állam hadseregének elit alakulataival, miközben szépen lezúznak egy komplett irodaházat és annak pár tömbre lévő vonzáskörzetében is jelentős destrukciós munkálatokat végeznek.
Igazából a történet semmi újdonságot nem hozott, ahogy azt várhattuk, megint a fegyverek és az izmok kerülnek előtérbe, a stratégia kimerül az „én előbb baszok oda” típusú alapfelfogásban. Ahol igazából érdektelenné válik a film, az a köztes játékidő, míg megejtik a toborzást és rákényszerülnek a mentőakcióra. Az új arcok még felületesebben kerülnek az így is elég lazán kezelt katyvaszba, már ami a színészi kölcsönhatást jellemzi. Még egymással sincs meg a kémia, nemhogy azokkal, akik miatt ezek a fiatalok a mozivászon felé fordultak. Nincs rá jobb szó, eszméletlenül unalmasra sikerült a töltelék nagyjából egy órás játékidő. Amíg az elején a megszokott csapat rombol, addig nincs nagy baj, működik a turmix, de amint hozzáadják az újszerű ízeket, nagyjából fogyaszthatatlanná válik. Szerencsére az utolsó szegmensben, ahol már nem kell karakterépítéssel és háttér sztorival pöcsölni, megy a hentelés emberségesen, de addigra a kitartó rajongók is kissé unottan kezdenek mocorogni a székben.
Akik külön bejegyzést érdemelnek, az két eddig megemlített és egy okkal nem említett karakter. Mel Gibson és Wesley Snipes megjelenése több ponton is üde színfolt volt. Míg Gibson főgonoszként dagonyázott saját sötét mélységeiben, megmutatva, milyen koros szemét lett belőle, addig utóbbinak már a puszta megjelenése is hatalmas fricska volt, elvégre Snipes hűsölt egy keveset adócsalás miatt – ezért kellett várni a megjelenésére a 3. filmig. A korábban nem említett karakter pedig az örök feláldozható-próbálkozó Galgo szerepében Antonio Banderas. Azért érdemes külön megemlíteni, mert a film középső szakaszában egyértelműen rá alapozták a poénokat, elvégre élőben előadatták vele mindazt, amihez csak a hangját adta a Csizmás kandúrban. Stallone-val közös jelenetei humorforrásként funkcionálnak, de inkább csak kínosan bő lére eresztett időtöltés, amivel egyetlen későbbi poént vezetnek fel, azt, hogy Barney figyelt végig Galgo szómenésére. Ezért igazán kár volt beleírni a hangárban zajló felkészülést, inkább lett volna a vágóolló áldozata: ezzel rövidítve a moziban senyvedők terheit, valamint némi extrát nyújtva a leendő kiadványvásárlóknak – mert oda éppen elég lett volna.
Patrick Hughes rendező túlságosan nagy tisztelettel viseltetett élő filmtörténeti lexikonként is funkcionáló színészei iránt, tényleges munkássága nagyjából egy gruppie szintjén van, aki inkább csorgatta a nyálát, semmint dirigálta a rá bízott emberállományt. Az akciójelenetek sem feltétlenül az ő érdemei, azokat a részeket rendezés nélkül is hibátlanra hozza egy ennyire embertelen rutinnal bíró társaság. A végső vágásnál illett volna határozottabbnak lennie, de még ott is lehet, hogy inkább autogrammokat és élményéket gyűjtött – na meg leendő munkát. Személyében találták meg ugyanis a 2011-es The Raid amerikai remake-jének rendezőjét, de az itteni munkássága valamint egyéb kreatív okok miatt az idénre beharangozott film forgatása átcsúszott 2015-re, amihez eddig még csak a főszereplő van meg Frank Grillo (Warrior, The Purge: Anarchy). Ezek után inkább temetném is ezt a változatot, ilyen alkotógárdával csak szégyent hozna az indonéz eredetire.
A film nagyon megsínylette a kalózkiadást, hiszen a kritikai visszajelzéseket is elnyomta az elégedetlenkedő rajongók és hobbiletöltők hangja. A hibátlan minőségű torrentnek köszönhetően kevesen gondolhatták úgy világszerte, hogy egy majd egy hónappal később érkező filmet inkább megvárnak moziban a még jobb kép- és hangminőség miatt. A mozi megalomán érzete hiányának köszönhetően pedig idejekorán ráébredt mindenki a film gyengeségeire, joggal hagyva cserben azokat, akik alkotóként hagyták őket cserben ezzel az erőltetett és agyon fókuszcsoportozott akciófilm láttán. A generációs bővítésnek csak kárát látta a franchise, az eddig sem a shakespeare-i magasságokról híres sztori az unalom fullasztó ködébe veszett. Ezek után nem lenne meglepve senki, hogy a 2000-es években agyondicsért Stallone eltemetné a már bejelentett 4. részt, valamint elgondolkodna, hogy a soron következő Rambo- illetve Rocky-film kapcsán merjen-e meglépni bármi hasonlót. Értékelés: 4/10
Utolsó kommentek