Prolihisztor

1. Dübörög a Mission: Impossible 5. háza táján minden, most épp a casting-hírek kapcsán: első körben nem kisebb karaktert, mint Alec Baldwint próbálják a produkcióhoz csábítani, aki a CIA főnökét alakíthatná a filmben. Nem tudom, hogy ez eléggé felkelti-e a figyelmet, de folytatásként bejelentették, hogy megvan a női főszerep is. Itt már érheti a rajongókat meglepetés, mert Paula Patton visszatéréséről még nincs hír, Jessica Chastaint pletykálták egy kicsit, de befutóként Rebecca Fergusont üvözölhetjük, aki eddig a BBC-n Golden Globe jelölésig vitte a The White Queen címszerepében, most nyáron pedig a Bret Rattner-féle Herkulesben láthatjuk viszont. A filmre jövő december 25-éig kell várnunk, amiben viszontláthatjuk Tom Cruise-t, Jeremy Rennert és Simon Pegget.

2. Kijött a Sons of Anarchy hetedik, egyben záró évadához az első mozgóképes anyag, mely sokatmondóan a Hell Awaits címet kapta. Az FX csatorna talán legjobb, de mindenképp az egyik legkeményebb motoros sorozattól búcsúzi kényszerülünk, e ettől a teasertől nem tölt el a jóérzés: csúnya leszámolásoknak nézhetünk majd elébe a szeptemberi lezáró fejezetben. A főszereplő Jax Teller (Charlie Hunnam) motorozik az elhagyatott országúton, a lámpák fényében pedig a mexikói halálfejes démonokra emlékeztető maszk-szerű dolog villan fel a feje helyén... Biztató

3.  A Warner pátyolgatja Tsugumi Ohba Death Note-jának filmadaptációját. Először és utoljára 2011 januárjában hallottunk bármi érdemeset, akkor azt adta hírül a stúdió, hogy Anthony Bagarozzi és Charles Mondry írja a forgatókönyvet, majd 2013-ban Shane Black tűnt fel, mint lehetséges rendező, aki kipofozta a korábbi szkriptet. Erre ma jön a bejelentés, hogy a rendezői székbe leszerződtették Gus Van Sant-et. Mivel még erőteljesen előkészületi fázisban a film, semmi konkrétum nincs céldátum terén, de jönni fog.

Közel tíz év után forgatott ismét együtt Gus Van Sant rendező és Matt Damon, aki most színész és forgatókönyvíró is (színésztársával, John Krasinskivel egyetemben). Ugyan mindenki a Good Will Huntingot említi közös munka címszó alatt, de azért ne feledkezzünk meg a Gerry-ről sem, bár tény, jóval kevesebb rajongót tudhat magáénak. Ahogy ezen alkotás is, több okból kifolyólag. Egyrészt a multi ellenes téma nagyjátékfilmben valahogy most nem közkedvelt, másrészt a csendes tanulság sem hatja meg azokat, akik szeretik az arcukba kapni a véleményt (igen, az amerikai elsődleges piacra értem). Ugyan érezni, milyen erőteljes lenne az üzenet, de az igazán kiemelkedő színészi játék hiánya valamint a katarzis-kerülő, tisztán életszagú film túlságosan lecsupaszítja a művészi üzenetet.