Egyszerűen nem akar ez menni senkinek az Alkonyat-akolból: míg Taylor Lautner akciósztárként csődölt be, addig Kristen Stewart indie-karrierje nem akar igazából nekilódulni, csak újab strigula kerül a neve mellé, Robert Pattinson pedig mind több műfajban igyekszik tehetségét megvillantani, melynek kettős a kimenetele. Míg romantikus, művészi felhangjaival általában megbukik a produkció, addig a populáris témájú és közegű alkotásai sikeresek. A lassan a "könyvadaptációs srác" jelzőt is sikeresen kisajátító Pattinson idén második alkalommal jelentkezik a szélesvásznon, az ismétlés azonban megint nem a tudás, csak a híresség anyja. Maupassant történetének pesti vágóképekkel és fásult sztárokkal megpakolt adaptációja minden, csak nem nézőbarát.
A történet szerint ott a mi kis Bel Amink, George Duroy (Pattinson) épp mihaszna életének napjait tengeti Párizsban a leszerelés után, a kurvák és a bordélyházak olcsó örömei mégsem elégítik ki a feltörekvő fiatalt. Volt katonatársának segítségével nem csak publicista lesz a szépfiúból, de egyenesen a nők kegyeltje: nem sok nő hagyja zárva erényének George előtt. Férjes és özvegyasszonyok váltják egymást ágyában, mígnem házasember és milliomos férfi nem lesz belőle. Melleken való felkapaszkodásának ára a férfiúi önérzet sutba dobása, melyet felvált az anyagiasság: már nem az újabb háború ténye dühíti hősünket, hanem az, hogy ennek anyagi hasznából nem részesülhet, elvégre kijátszotta őt a hatalmi elit. Egyetlen erénye egyben hátránya is: önerőből jutott ugyan oda, ahol elbúcsúzunk tőle (a vélhető csúcson), mégsem tekinthető hősnek, elvégre csak mások gyengeségeit használva válik belőle egyáltalán valaki, a párizsi szalonok kedvence és szégyene.
Utolsó kommentek