Generációk nőttek már fel a Bond-filmek ábrázolta kémvilág bűvöletében: gyors ügyek, gyors nők,  még gyorsabb autók, melyekkel az egész világot megismerhettük a másfél-kétórás etapokban. A kisfiúk csak álmodoztak arról, hogy egyszer majd ők is ott ülnek egy Martinival a kezükben, hogy megváltsák a világot az éppen aktuálisan fenyegető ellenségtől!

Akkor most a Bond-mítosz kapott egy szofisztikált pofánverést, mert itt van John le Carré könyvének azonos című filmadaptációja, mely kicsit realistább betekintést enged a hidegháborús kémtevékenységekbe. Az angol kiszámolós mondókát megidéző (mindkét: könyv és film) alkotás belsős rálátást biztosít azokra az évtizedekre, mikor ablaktalan épületekben gyomorideggel küzdve és realitásérzéküket vesztve harcoltak a férfiak egy ideologiai szinten már akkor sem realizálható kérdésben. Jelen alkotás(ok) nem hivatott(ak) eldönteni ezt a kérdést, sokkal inkább metodikus ábrázolása ez a színfalak mögötti arctalan háborúnak.

Smiley (Gary Oldman) azt a megbízást kapja, hogy nyomozza ki, ki az áruló a brit titkosszolgálat operatív főnökei közül. Nem könnyű a világ legjobbjai közé tartozó férfiak titkainak kinyomozása, főleg, ha a tégla hátát a szovjetek fedezik, eddigi legnagyobb sikerüknek elkönyvelve az MI6 dezinformálását. A többszálú és idősíkokat váltogató mű cselekményeit egy terepen dolgozó Prideaux ügynök (Mark Strong) meggyilkolása jelenti, aki épp egy magyar tábornok disszidálását szervezi Budapesten. Az ügynök halála lavinát indít a szervezeten belül, Smiley-t és jó pár régi motorost nyugdíjaztatnak, míg a szervezetet új irányba terelik. Azonban Prideaux halála megannyi belsős problémát felszínre hoz, évtizedes lojalitásokat kérdőjelezve meg. 

Nehéz spoilerek nélkül írni a filmről, főleg összetett történetszálai miatt. Álljon itt inkább egy színészlista, mint észérv: Gary Oldman, Mark Strong, John Hurt, Colin Firth, Tom Hardy, Toby Jones, Ciarán Hinds, Benedict Cumberbatch. Aki jártas a brit filmművészetben, az a régi motorosok és a feltörekvő újhullám tagjainak mívves listáját olvashatta éppen. Innen látszik, hogy a ködös Albionban a sztárhalmozás nem megy a történet rovására sőt! Mintha színészvezetés és szakmai alázat terén csak jobbat tett a film hitelességének, hogy megannyi hírneves tehetség szerződött le eme film erejéig a MI6 keretébe.

Kémfilm, nem vitás, de ahogy említettem, köze nincs az eddigi ügynökfilmekhez. Nincs autós üldözés, nincsenek ökölharcok, nincs benne semmi, ami az ügynökök létét a külvilág tudomására hozná. Elfüggönyözött szobákban dohányzó, éjszakákon át dolgozó férfiakat láthatunk, akik még saját kollégáikban sem bízhatnak, lévén köztük is ott az áruló. A film hatalmas erénye az az atmoszféra, ami már az első tárgyalói jelenettől beszippantja a nézőt: paranoid módon mindenkiben meglátjuk a beépített embert, mindenkinél találunk olyan cselekedetet, ami iatt ő lehet a szovjetek bábja a titkosszolgálat tetején csücsülők közül. Ezt a hangulatot Le Carré eredetije mellett Tomas Alfredsonnak is köszönhetjük, aki korábban az Engedj Be! című svéd vámpírfilmmel már méltán tett szert világhírnévre. Kettejük keresztmetszetéből az utóbbi évtized talán legerősebb zsánerfilmjét kapjuk, mely sokak számára élvezhetetlennek tűnik majd, ha nem képesek függetleníteni magukat korábbi ügynökfilmes ismereteiktől. Csendes alázattal birodalmakat szolgáló férfiakat láthatnak, akik családi életüket is háttérbe szorították egy magasabb jó érdekében! 

A filmet nem is annak fényében kell vizsgálni, hogy hány Oscarra jelölték (3)! Az sem feltétlen mérvadó, hogy mire taksálták a Brit Filmakadémai tagjai (11 jelölés). Ezt a filmet szigorúan korhű hozzáállással tekintse meg minden érdeklődő, mert amint jelenkori elvárásokat és elképzeléseket társítunk hozzá, csalódással távozunk majd a moziból. A film azt a kort idézi, mikor még az egyetemisták lepték el a vetítőtermeket, megtöltötték dohányfüsttel a termeket és a szabadságról, filozófiáról, elvekről vitatkoztak. Nem volt internet, a titkos dokumentumokat trükkös csempészmódszerekkel juttatták ki az irattárakból, nem volt mágneskártya, még az aláírás igazolta ottlétedet...