Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kritika: Blackhat

Elég régen volt már, hogy várólistás legyen számomra egy Michael Mann-film. Valahol a 2000-es évekre elveszett az a személyes varázs vagy vonzerő, ami miatt érdemes volt jegyet váltani a filmjeire. Az utolsó négy filmje (Ali, Collateral, Miami Vice, Közellenségek) jól példázza, mennyire nem tudja ő maga sem, hogy merre kéne venni az irányt. Ezek után lehozni egy kiberhacker-sztorit, mely globális hajtóvadászattá növi ki magát, amiben Chris "Thor" Hemsworth áll neki megmenteni a világot a mellékszerep karakteréhez mérten is kőkemény Viola Davisszel az oldalán... na itt tettem le arról, hogy ez a film szórakoztató lesz. Vagyis inkább úgy mondanám, emlékezetesebb az elmúlt évek Mann-féle felhozatalához képest. Hogy miben tévedtem és miben lett igazam, kicsit később, most egy kis történet.

Egy kínai atomerőmű ellen vírustámadást hajtanak végre, mely során megsérül a hűtőblokk. Ez a fajta támadás egy oldalra tereli a mindennapos ellenségekké váló kínai és amerikai kormányt, akik ad hoc jelleggel összeraknak egy nyomozó csapatot. A kínai fél részéről merül fel az igény egy blackhat-hacker részvételére is, aki épp börtönbüntetését tölti hitelkártya-csalás miatt. A korán jött eltáv nem csak nyomozati, magánéleti szempontból is kapóra jön, elvégre nincs dráma szerelmi szál nélkül. A hajtóvadászat során Hong Kongba és Jakartára is eljutó csapat erőn felül teljesítene, ha nem lenne minden kézenfekvő módon lefektetve a forgatókönyvbe, hogy csak a végső ütközet megvalósítása és kimenetele legyen egy kicsit szokatlan, de a jó értelemben.

Az a legnagyobb bajom, hogy a forgatókönyv darabosabb, mint a 4 hetes bontott dobozos tej a hűtőben. Morgan Davis Foehl első igazán nagy dobása lehetett volna a szkript, de munkája révén visszasüllyedhet a Távkapcs és a Férj és férj szintű filmekhez, mert itt dinamikátlan, erőtlen és feszültség nélküli thrillert hozott össze, amit az operatőri munka hoz fel a nézhető szintre. Semmilyen szintű fészkelődést nem vált ki a nézőből a film, súlytalan karakterek halnak meg, drámainak szánt, de erőtlen kimenetelű jelenetek úsznak el a semmibe. Már a nyitójelenet felkészíti az embert az azt követő több mint kétórás szenvedésre: az atomerőmű számítógépes hálózatán megyünk végig a legutolsó bitekig, ahogy a RAT majd a vírus is szétterjed. Ez a majd 3 perces etap épp eléggé elveszi az ember kedvét ahhoz, hogy szorítson a főszereplőért, aki bizony az életét viszi kockára a küldetés során. Szegény színészek is csak sodródtak az árral, Hemsworth nem tudott elég meggyőző lenni, mint viaskodó hacker, Viola Davis inkább szikár és száraz volt, mintsem hiteles szövetségi ügynök, a többiekre meg annyira nem kell szót vesztegetni, hogy a kíváncsiak nézzenek utánuk imdb-n, mert itt még erre sem érdemes karaktert pazarolni. Főgonoszról beszélni is felesleges, mert amíg nem látjuk, addig legalább érdekes, amint megismerjük, inkább szánalmas és megalapozatlan. Annyira életidegennek hat, mint profi hacker, hogy az már felháborító.

A történet komplex kell hogy legyen, így belezsúfolnak egy darab szerelmi szálat is. Azért lett materializálva, mert ennyi vehető komolyan. Nő meglátja férfit, nagyjából ott helyben meg is erőszakolná a frissen szabaduló sittes programozózsenit, de kénytelen várni vele Hong Kongig, elvégre hazai vízeken romantikusabb és felszabadultabb az ember lánya. Minden egyes közös jelenet ordít arról, hogy ezek ketten össze fognak jönni, de nem érzem azt egy percig se, hogy ez engem érdekelne. A film izgalmasabb fele az embervadászat lenne, de inkább Emberfogó Freeman egészestés változatát nézné a jóízlésű közeg, nem pedig ezt a célt tévesztett alkotást. Mann igazán vehetne példát Matthew McConaughey-ről, egy hasonló szintű karrier-reboot itt is elférne - igaz, a kihagyásos része megvan, elvégre 6 év telt el az utolsó két filmje közt. Mégsem érezni azt, hogy ki lenne éhezve a nagyérdemű, inkább heti két ismétlésben letudnám egy hónapon át Az utolsó mohikánt és a Szemtől szembent. Főleg, hogy éjszakai motorcsónakos jelenettel megidézik a Miami Vice-ot is, ami aztán nagyon kellett ebbe a hagymázas katyvaszba.

Ami viszont adott egy kis vigaszt, az a végső ütközet. Ahogy Hemsworth felkészül arra, hogy leszámoljon a hacker ellenféllel és annak pribékjeivel, na meg ahogy megejtik a találkozót, az nekem egyből felkapcsolta az izzót a fejemben. Mann fogja magát és menjen egy kábeltévére utcai gengszterfilmet forgatni a nyers brutalitásával, mert láthatóan a legnagyobb élvezetet ez a jelenet okozhatta neki. Mind a képi világ, mind az akció levezénylése és ábrázolása azt mutatja, bőven lenne még potenciál ebben az életműben, ne ragadjunk le csak a nagyvászon jelentette "biztosra menő" vállalkozásoknál. A drága direktor úr most úgyis pihenőre megy 3-5 évre, addig csak utat talál hozzá ezen cikk - már ha valaha veszi is bárki a fáradtságot, hogy lefordítsa számára angolra. Addig marad a honi puffogás, aki meg teheti, az A kódjátszmára menjen a héten, mert célegyenesbe érkezett az idei Oscar-filmek hazai bemutatódömpingje is. Ennek az értékelése egy fanyar 4/10, sűrűn öblögetve utána.

0 Tovább

Kritika: A mindenség elmélete

Nehéz popkulturális szempontból mérvadóbb tudóst találni mindennapjainkban, mint amit Stephen Hawking jelent a tudományos és a civil szféra számára. Munkássága azok számára is ismerős, akik nem művelik kiemelt fokon a fizika tudományát, emellett számos fizikán kívüli megjelenése révén alig van, akinek be kell mutatni az úriembert. Ezen ismertség okán kész csoda, hogy ennyit kellett várni egy életrajzi filmre, mely főleg a nagy szerelem fellángolását és hamvába hunyását kövesse végig, melyet Jane Wilde oldalán talált meg. Hiába a világok közti különbség, elvégre egy fizikus és egy irodalomszakos eme példától eltekintve ritkán tud 30 évnyi házasságot és 3 gyermeket felmutatni, nemhogy egy évtizedeken át tartó élethalál-harc a motoros neuronbetegség ellen. Kettejük közti hullámvölgyek, kikacsintások és az elválás mind felfestve a vászonra, mi pedig beülhetünk 2 órán át gyönyörködni egy újabb brit csodában.

Hawking (Eddie Redmayne) válaszút előtt áll egyetemi tanulmányai során. A doktori fokozat megszerzéséhez szükséges témaválasztás kapcsán megfeneklett, mígnem a semmiből feltűnik egy házibuliban a nagy szerelem ígérete, a fiatal irodalomszakos lány, Jane (Felicity Jones) személyében. Az érdeklődési területek és a családi háttér különbözősége ellenére szárba szökken a szerelem, aminek kiteljesedése Hawking diagnosztizált és egyre súlyosbodó betegsége, a Lou Gehrig-kór árnyékol. A férfi számára két évet adnak az orvosok, mégis folytatja kutatómunkáját és meg is nősül. Születik 3 gyermeke, miközben már tolószékhez van kötve és beszélni is alig tud. Mire ismertté válik, már csak erőltetett motyogás által, de ettől cseppet sem kisebb lelkesedéssel nyűgözi le a világot páratlan elméjével és örök kétkedésével. Fizikai leépülése stagnálni kezd, felesége pedig a terhek állandósulása elől templomi énekkarba menekül, ahol megismeri a kórusvezetőt, aki új lendületet ad életének. Kettejük kapcsolata csak bő egy évtizeddel később teljesedhet ki, mikor már Jane és Hawking különélnek.

A történet sok újdonságot nem tartogathat, se tudományos, se történeti szempontból. Az események bőven a szemünk előtt játszódtak, az intim családi pillanatok meghittsége az, ami új színt hozott az eddig ismertek közé. Fájdalmas szembesülni a ténnyel, hogy egy mindinkább a teste rabjává váló férfi lesz az egyik legnagyobb szellemi gondolkodó a 20. század második felében, aki sázmos ponton friss nézőpontjával formálta át a fizika tudományát. Ehhez pedig csak annyi kellett, hogy soha ne adja fel se ő, se a környezete. Felesége ádáz harcot folytat férje és a saját teljesítőképessége határát súrolva, így nincs is más teendőnk, mint hátradőlni és hol velük együtt örülni, hogy pedig együtt sírni.

Ahogy azt várni lehet egy brit alkotástól, csodálatos szereplőgárdával és korrajzzal nyűgöznek le minket. Eddie Redmayne régóta hatalmas ígéret, A katedrális sikere óta várható volt egy iylen szintű színészi villantás. Sajnos A nyomorultak nem neki hozta meg a várva várt áttörést, hanem Anne Hathawayt emelte piedesztálra, de csak 2 évnek kellett eltelnie, hogy láthassuk a díjátadók esélyeseként. Hihetetlen az a fizikai elszántság, amivel sikerült Hawking tartását és megjelenését visszaadnia a vásznon, a leépülési folyamat pedig fájóan realistára sikeredett. Az a megpihenni soha nem képes éber tekintet pedig nem csoda, hogy a szellemóriások iránt fogékony hölgyek közt is sikerre vezette birtokosát, a kisugárzás és a humor egy percre nem hagyta el. Jones kisasszony már más kérdés, de nem negatív értelemben. Az ő alakítása pont a másik végletből indul és jut a feladás felé. Azok a film játékidejének elején látható csodás mosolyok, amikkel megjutalmazza a nézőt, egyértelművé teszi, miért szeretnek bele a férfiak egy ilyen nőbe. Legyen bármekkora is a különbség, ha ez a nő meglátja benned a férfit, akire vágyik, ez a mosoly magához fog láncolni. Ezek után késszúrás a bordák közé, mikor látjuk a csillogó szempárt megfakulni, ahogy a mosoly halványodik és a szerelmük megkopik az idő múlásával.

Messze nem katartikus az élmény, nem is annak szánták. Egyszerűen csak azonosulsz a karakterekkel és a szíved megszakad, hogy az ember miken képes át- meg átlendülni, csak hogy élhesse az életét. Nem csoda, hogy az egyik nagy esélyes lett a film, hiszen minden kétséget kizáróan az egyik, ha nem a leginkább szívhez szóló alkotás, mely nem csak a női szemek párásítása okán kacérkodik a romantikus ábrázolással. Ugyan sokak számára riasztó lehet a kétórás játékidő, de ezt felejtse el mindenki. Annyira szuggesztív Redmayne átalakulása, hogy eszünkbe sem jut az órára nézni, a fenekünk sem kezd zsibbadni, csak a szívünk sajog bele egy kicsit, ahogy mind újabb akadályokat kell legyőznie főhősünknek. Aki egy még most is köztünk elő személy, dacolva az orvosi esélylatolgatással, bővítve a kollektív ismeretanyagot és példát mutatva emberi tartásból. Nem véletlen hát az 5 Oscar-jelölés (Legjobb film, férfi és női főszereplő, adaptált forgatókönyv és zene. Értékelés 9/10

0 Tovább

3lrabolva

Liam Neeson megunta az albánok mészárlását, így átváltott egy nemzetközi szinten jobban kommunikálható népcsoport szélsőséges tagjaira, a magánzóvá váló egykori szovjet elitalakulatos szabadcsapatok leszámolására. Ezen szép körmondat summázza is, mi volt a fikarcnyi újdonság, emellett azt is, mi minden volt a hibája az alkotásnak. Szokásos 3. résszel van dolgunk, minden nagyobb léptékű, bár most országhatárt csak a forgatási stábok léptek, a történet maradt a jó amerikai földön. Ugyan vártunk némi drámai hatást, hiszen az előzetesek tökéletesen bemutatták a sztori dramaturgiájának legfőbb eseményét, de ennek elmaradása okán csak a mind hatékonyabb egyszemélyes hadsereg csodálatára korlátozódtunk volna. Azonban megkaptuk kiegészítésnek a régi társak segéderőként történő bemutatását, hajtóvadászatot és az űzött vaddal való azonosulást, még is marad a hiányérzet, több fronton is.

Elsőre ami már logikailag is értelmezhetetlen, hogy miért jár ennyire rá a rúd Bryan Mills családjára. Hasonló helyzetben lévő családok maximum a 2. rész eseményei után tanúvédelmet kapnak, nem pedig szabad autózgatást a megszokott Audi kabrióban. A történet katalizátoraként ható személy elvesztése a drámai háttérzenével sem okoz az elvakult rajongókon kívül senkinek hosszantartó traumát, mert egyből az üldözés mód kapcsolt be. Innen érezhető, hogy az egyes elemeket a 4 forgatókönyvíró panelszerűen rakta össze, a film dinamikája minden ilyen váltásnál élesen megtörik és percekbe tellik az adott hangulatba rázódni. A váltások révén teljesen elidegenedik a néző, a hosszú beszélgetős snittek és az agyonvágott autós üldözés (nem stoppereltem, de percekig úgy ment az üldözés, hogy nem volt 2 másodperc egy snitt) éles kontrasztja fejfájdítóan életidegen egységet alkot.

A rablópandúros résznek egyáltalán nincs súlya, hiszen szinte az elejétől érezni, az üldöző végtelenül tiszteli az üldözöttet, így pedig nehéz feszültséget teremteni, hogy majd mindenki (vásznon innen és túl) is a főszereplőért szorít. Hiába a verbális csörte, mást sem látunk, mint a mélységes hódolat megnyilvánulását, csak az idegesítően felszínes rendőri segéderők mormogása lenne a földhözragadt realitás érzékeltető eszköze. A rend őrei mellett a fegyveres és veszélyes oroszok reprezentálják az ellenoldalt, akik rém egyszerűen, arcmimikájukhoz méltó baltafaragással jelenítik meg a rosszfiúkat. Talán ha a kis főgonosz karaktere az egyperces montázson kívül kapott volna valami fajsúlyosabb árnyalatot személyisége megjelenítéséhez, akkor nem úgy maradna meg az emlékezetünkben, mint egy fecskegatyás szőrtelen lárva, aki AK 47-essel lövi szét a penthouse lakosztályt.

Megaton a rendezői székben tisztes folytatásos iparos, behúzta A szállító 3. része után az Elrabolva 2-3-at is, ezek közé ékelődött egy középszer alatti Colombiana is. Hiába az izmozó felhozatal, ez utóbbit leszámítva a többit csak a főszereplő köré épülő presztízs menti csak meg. Az is csak ideig-óráig, a hype hamar elül és már csak a keserű szájíz marad, amit csak erős igyekezet árán lehet elnyomni. A Besson-istálló harmadik tagja pedig Robert Mark Kamen forgatókönyvíró, aki együtt munkálkodott rendezővel és producerrel az említett alkotásokon. Az anyagi okok mellett szakmaiakat kár is keresni, teljesen esélytelen ebben filmművészeti célzatot látni.

Színészek terén sok panasz nem lehet, Famke Janssen betöltötte a dögös 50-es milf karakterét, Maggie Grace hozza a faltól falig kétségbeesést és a semmiből felnövő erős női karaktert, Neeson pedig az a kétkezes pusztító, akinek megszerettük az első részben. A drámai jeleneteknél kevés szőrös szívű ember marad gombóc nélkül a torkában - főleg, ha emlékszik, milyen személyes tragédiát élt meg a színész pár éve. Aki mélységesen alulteljesít, az Forest Whitaker, aki szinte funkcionális autistaként hozza a nyomozó karakterét, miközben eleddig számára ismeretlen személyes hőse után kajtat. A postásgumival és a sakkbábúval bűvészkedő aktor inkább nevetséges, semmint esőemberi szinten drámai és karakteres. A gonoszok tábora kellemesen ismerős karakterszínészekkel lett feltöltve, Sam Spruell és Andrew Howard az elvárható szinten hozta az ex-szovjet blokkban edződött fegyveres alakulat kiemelkedő tagjait.

Hiába lett meg a 100 ezres nézőszám itthon is a nyitó hétvégén, valamint az amerikai kezdés is nyertesnek bizonyult, hamar kikophat a mozikból a rosszabb viszhangok és az elkövetkezendő hetek díjszezonra esélyes filmjeinek árnyékában. Túlélhet a Jupiter felemelkedésének megérkezéséig a mozikban, de utána gyorsan el is temethetik. Azt pedig szokjuk meg, hogy a filmek hazudnak. A poszterek szerint itt a vég, erre Neeson már lenyilatkozta, hogy potenciálisan esélyes lehet egy 4. rész. Értékelés 4/10

0 Tovább

35. Arany Málna - jelöltek

Szezon van, nem vitás. Vérmérséklettől függően emésztjük a Golden Globe-ot, felemás izgatottsággal várjuk a csütörtöki Oscar-listát, de az szinte osztatlan egyetértés, ha kijön az Arany Málna-jelöltlista. Szinte minden évben el lehet találni azt a 2-3 nagy franchise-filmet, ami beverekszi magát a kétes értékű mezőnybe, így akik a Transformers 4-re vagy a Tini nindzsa teknőcökre fogadott, az ugyan kis szorzóval, de nyereséges döntést hozott.

Az idei nagy nyertesek a Transformers 4 (7 jelölés), a Herkules legendája és a Kirk Cameron's Saving Christmas (6 jelölés) és a Tini nindzsa teknőcök (5 jelölés). Persze a többiek sem teszik ki az ablakba, de a szokásos Adam Sandler-filmes és színészi jelölés magától értetődő, Cameron Diaz is jó úton halad, míg a Feláldozhatóak sem épp erre a felvonására lesz büszke. Idén kaptunk egy nagyjából "Ki fejlődött a legtöbbet"- kategóriát is, ahol helyet kapott Ben Affleck, Jennifer Aniston, Keanu Reeves, Mike Myers és Kristen Stewart is. Az is említésre méltó, hogy két emblematikusan jó színész is felfért a listákra, jelesül Susan Sarandon és Kelsey Grammer. Míg előbbi azért bőven meglepő, na nem a Tammy-ben nyújtottak miatt, addig utóbbinál jóval érdekesebb, hogy míg sorozatokban rendre kiemelkedő, addig filmekben felejtendő.

Legrosszabb film
Kirk Cameron's Saving Christmas
Left Behind
Herkules legendája
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

Legrosszabb színész
Nicolas Cage, "Left Behind"
Kirk Cameron, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Kellan Lutz, "Herkules legendája"
Seth MacFarlane, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"
Adam Sandler, "Kavarás"

Legrosszabb színésznő
Drew Barrymore, "Kavarás"
Cameron Diaz, "A csajok bosszúja"/"Szexvideó"
Melissa McCarthy, "Tammy"
Charlize Theron, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"
Gaia Weiss, "Herkules legendája"

Legrosszabb férfi mellékszereplő
Mel Gibson, "Feláldozhatóak 3"
Kelsey Grammer, "Feláldozhatóak 3"/"Legends of Oz"/"Think Like a Man Too"/"Transformers: A kihalás kora"
Shaquille O'Neal, "Kavarás"
Arnold Schwarzenegger, "Feláldozhatóak 3"
Kiefer Sutherland, "Pompeji"

Legrosszabb női mellékszereplő
Cameron Diaz, "Annie"
Megan Fox, "Tini nindzsa teknőcök"
Nicola Peltz, "Transformers: A kihalás kora"
Brigitte Ridenour, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Susan Sarandon, "Tammy"

Legrosszabb rendező
Michael Bay, "Transformers: A kihalás kora"
Darren Doane, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Renny Harlin, "Herkules legendája"
Jonathan Liebesman, "Tini nindzsa teknőcök"
Seth MacFarlane, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"

Legrosszabb forgatókönyv
Kirk Cameron's Saving Christmas
Left Behind
Szexvideó
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

Legrosszabb páros vagy trió vagy sokaság
Bármelyik két robot, ember vagy robot és ember, "Transformers: A kihalás kora"
Kirk Cameron & az egója, "Kirk Cameron's Saving Christmas"
Cameron Diaz & Jason Segel, "Szexvideó"
Kellan Lutz & vagy a hasizma vagy a mellizma vagy a farizma, "Herkules legendája"
Seth MacFarlane & Charlize Theron, "Hogyan rohanj a veszTEDbe"

Legrosszabb remake, ripoff vagy folytatás
Annie
Atlas Shrugged: Who is John Galt?
Herkules legendája
Tini nindzsa teknőcök
Transformers: A kihalás kora

LegJOBB javuló tendencia
Ben Affleck -- A Giglitől az Argóig és a Holtodiglanig
Jennifer Aniston -- Razzie-tól a Cake-ig
Mike Myers -- a Love Gurutól a "Supermensch" című dokumentumfilmig
Keanu Reeves -- Razzie-jelöléstől a John Wickig
Kristen Stewart -- Twilighttól a Camp X-Ray-ig

0 Tovább

72. Golden Globe-díjátadó - győztesek

Idén már 72. alkalommal adta át a Hollywoodi Külföldi Újságírók (HFPA) szervezete a szerintük legjobb filmeknek járó díjakat. Idén is Amy Poehler és Tina Fey volt a házigazda, a központi téma pedig a Sony-botrány és a Charlie Hebdo-szerkesztőség elleni merénylet.  Mindezek árnyékában az utóbbi évek egyik legkomorabb átadója következett, a csúcsra járatott marketing-gépezetbe ritkán kerül akkora homokszem, mint az elmúlt hetek eseményei. Ha azonban azt nézzük, mennyire a diverzitásra feküdtek rá az idei átadón, akkor még örülhetünk is. Majdnem mindegyik fontosabb nevezett vitt is 1-2 emblematikus kategóriát, bár voltak azért kárvallottak is (True Detective, The Imitation Game). Ha az Oscar előszobájának is tekinthető (alkalmanként), akkor tényleg érdemes megnézni, mik fognak bekerülni majd az arany szobrocskáért folyó harcba. Sokat nem kell már aludni rá, 15-én magyar idő szerint kora délután jelenti be Chris Pine, J.J. Abrams és Alfonso Cuarón a jelölteket.

Érdemes azonban elmélázni a majdani akadémiai díjazottak lehetőségein. Míg most nagyjából mindenki kapott valamit, hisz erre jó a megosztott drámai és musical/vígjáték tematizálás, addig az Akadémiánál már erőnyerés van, semmi más. Linklater viszi a lényeget, az már erősen látszik, a Sráckorba befektetett munka elnyeri méltó jutalmait. Férfi főszereplőnél már érdekesebb lesz, hogy Redmayne-t bedarálja-e Keaton zsigeri és életmű-gyanús alakítása, vagy esetleg a történelmi-társadalmi mondanivalók terén domborító Cumberbatch és Oyelowo is szóhoz jut majd. Hölgyek terén nincs sok vita, Moore viheti az Oscar-szobrot, Felicity Jones-t meg majd a BAFTA megvigasztalja. Animációsoknál szerencsére a szakma díjazta azt, amire az amerikai közönség képtelen volt az Így neveld a sárkányodat 2 kapcsán, már csak abban bízhatunk, hogy az Akadémia nem fogja a náluk sikeresebb A Lego kalandot nyomatni.

Filmes díjazottak:

Legjobb dráma: Boyhood (Sráckor)

Rendező: Richard Linklater – Boyhood (Sráckor)

Forgatókönyv: Alejandro González Iñárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris, Armando Bo – Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Színész (dráma): Eddie Redmayne – The Theory of Everything (A mindenség elmélete)

Színésznő (dráma): Julianne Moore – Still Alice

Legjobb musical vagy komédia: The Grand Budapest Hotel

Színész (musical vagy komédia): Michael Keaton – Birdman

Színésznő (musical vagy komédia): Amy Adams – Big Eyes

Idegen nyelvű film: Leviathan

Animációs film: How to Train Your Dragon 2 (Így neveld a sárkányodat 2)

Férfi mellékszereplő: J.K. Simmons – Whiplash

Női mellékszereplő: Patricia Arquette – Boyhood

Filmzene: Johann Johannsson – The Theory of Everything

Betétdal: “Glory” - Selma


A televíziós díjaknál már van sírásra ok hardcore rajongóknál, hiszen McConaughey 2014-ben árnyékot vetett mindenkire a True Detective-ben, erre sehol nem díjazták. Amint látható, sorozatok terén frissült a paletta, alig van olyan kategória, ahol nem első évados került díjazásra. Kivétel ez alól Kevin Spacey révén a House of Cards és Joanne Froggatt által a Downtown Abbey. Látni is, hogy több régi széria futott ki idén, így a hangsúlyok a megosztó lezárások helyett az üdítő kezdésekre tolódott.

Tévés díjazottak:

Dráma: The Affair

Komédia vagy musical: Transparent

Színész (Dráma): Kevin Spacey (House of Cards)

Színésznő (Dráma): Ruth Wilson (The Affair)

Színész (Komédia vagy musical): Jeffrey Tambor (Transparent)

Színésznő (Komédia vagy musical): Gina Rodriguez (Jane The Virgin)

Férfi mellékszereplő: Matt Bomer (The Normal Heart)

Női mellékszereplőnő: Joanne Froggatt (Downton Abbey)

Minisorozat vagy tévéfilm: Fargo

Színész (Minisorozat vagy tévéfilm): Billy Bob Thornton (Fargo)

Színésznő (Minisorozat vagy tévéfilm): Maggie Gyllenhaal (The Honorable Woman)

0 Tovább

Trailer: Mad Max: Fury Road

Az opera az a filmes zsáner, ahol posztapokaliptikus világégés után orbitális nagy autós üldözések és robbantások közepette szembesülünk az emberi faj önpusztító és egoista véglény mivoltával. Alapból ez utóbbi volt a Mad Max-széria eddigi üzenete, de most ezzel az áriákkal tarkított előzetessel ráerősítettek minderre. Arról nem beszélve, hogy George Miller rendezése cáfolja, hogy az operában dagadt emberek énekelnek. Itt ilyen nincs és nem is lesz, bár Tom Hardy ritka jól táplált országúti (nem diszkós, hanem) harcos kinézettel operál, a civilizáció összeomlása utáni káosz fizikai átélését meghagyták a többi szereplőnek: jelesül Charlize Theron félkarú rablója, Nicholas Hoult félkegyelmű banditája és megannyi félnótás sivatagi veretős dzsemborija a 2015-ös év nagy autós mozijának tűnik. Amerikai bemutató 2015. május 15. Vajon a másfél hónappal korábban landoló Furious 7 mennyire csillapítja a benzinszag után sóvárgókat?

0 Tovább

Trailer: The Walk

Volt egy francia pasi, nevén nevezve Philippe Petit, aki 1974-ben átsétált egy kifeszített kötélen az akkor még meglévő World Trade Center-tornyok közt. Ezt már láttuk dokumentumfilmes, Oscar-díjas környezetben a Man on the Ledge kapcsán, de most egész estés nagyjátékfilm vár ránk. A rendezést Robert Zemeckis (Polar Expressz, Kényszerleszállás) vállalta el, a főszerepben pedig a meggyalázott szemöldökű Joseph Gordon-Levitt. Még most is hőbörgés kerülget, hová lett, ki trimmelte ily szégyenteljesen szegény srác szemének öldökét. Ettől függetlenül a rendező a HÚZÓNÉV, elvégre arcba kapjuk, miket dirigált nekünk eddig. A látvány 3D és IMAX 3D lesz, szóval úgyis megvesszük a jegyet a látvány miatt, a sztori meg ismerős annak, aki figyeli a szakmát. A jegyelővételes naptárat még ne izzítsuk be, 2015. október 2-án tervezik az amerikai mozikba juttatni a filmet.

0 Tovább

Trailer: San Andreas

Előre szólok, nem a GTA-féle filmverzió csöppent nyakunkba, csak Dwayne "The Rock" Johnson izmozik egy kis lokális világmegmentésben. Történik, hogy a fránya Szent András-törésvonal törik egy embereset, így szegény Kalifornia közelebb kerül a sziget létformához. Kettészakadnak családok, barátok, földnyelvek, a nagy összeomlásban pedig igyekszik a család egymásra találni - mellé hazafias módon menteni a legjavát. Főszerep adott, mert már mondtam, anya szerepében Carla Gugino, közös gyerek Alexandra Daddario - ezen ponton fel is teszem a kezem, nősülnék a családba, kérném A szikla atyai áldását a lánykérésre! Melléjük esik be Paul Giamatti, Ken Watanabe, Ioan Gruffud és Kylie Minogue révén celebfaktor is befigyel. A rendező Brad Peyton, akinek eddig (NEM) köszönhetjük a Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja és az Utazás A rejtélyes szigetre című alkotásokat. Megrögzött folytatásvadász direktorról van szó, úgyhogy tekintsük ezt az Emmerich-féle 2012 sequeljének, hátha kevésbé fog fájni. Ámerikás bemutató 2015. május 29., egy olyan hónap zárófilmje lenne, amit az Avengers 2 nyit, a Pitch Perfect 2 és a Mad Max: Fury Road folytat, majd a Tomorrowland zár előtte egy héttel. California qrvára nem dreamin, már nem azért - de készüljünk, az Avengers 2-es lassított soundtrack vissza fog köszönni kb jó egy évig mindenhol.

0 Tovább

Trailer: Jurassic World (Update)

Nagysikerű elődök csalódást keltő folytatásainak hete ezennel megnyitva. Ma a Jurassic Park kvázi folytatása, a Jurassic World kapta meg az első teljes előzetesét, mely látványra sem kiemelkedő, ellenben ugyanannyira gyermeteg logikával bír, mint az elődök. Hiába a pénzszórás zsákszám a renderfarmra, ahol a CGI-dínók születnek, ez egész egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy látni akarjam ezt a filmet. Colin Trevorrow (Safety Not Guaranteed) első nagy költségvetésű filmje első ránézésre csak a franchise miatt lehet sikeres, mert önmagában tucatfilm ekkora kiadások mellett. A pajtásoskodó Velociraptorok és az óriás krokocápa igazán felbőszített, hogy finoman fogalmazzak. Chris Pratt sem biztos, hogy menteni tudja a helyzetet, Bryce Dallas Howard meg biodíszlet, bár... mindegy... Hazai bemutató 2015. június 11., világpremierben érkezik hozzánk, de addig virítsanak valamit, mert ez így fáradt olaj. 

Update!

Megérkezett szinkronnal is az egyre kevésbé várt folytatás...

4 Tovább

Karakterposzterek, trailer: Pan

Az ok, ami miatt Hugh Jackman (Wolverine) kopaszra borotválta a fejét: újabb Pán Péter adapt a házban, ami az előzetes első negyedében inkább tűnt Twist Olivérnek, de utána is csak valami túlpörgetett dramaturg ámokfutásának. Jackman Feketeszakálla mellé jön még Rooney Mara (A tetovált lány) - Tigrisliliom, Garrett Hedlund (Tron-Örökség) - Hook, és a főszereplő Pán szerepében Levi Miller. Joe Wright (Vágy és vezeklés, Anna Karenina) megint klasszikus köntösben ébredt, ami alapesetben nem baj, de már az Anna Karenina is inkább volt megrekedtség a zsáneren belül. Jackman pedig csak erőtlenül koppintja Robert de Niro zseniális paródiáját a Csillagporból. Amerikai bemutató 2015. július 17. Nem várós. Cseppet sem.

0 Tovább

Prolihisztor

blogavatar

Szelektált válogatás egy harmincas webpolgár gondolataiból, filmes írásaiból. Vélemény-folyam, mely műfajokhoz és témákhoz nem, csak személyhez kötött.

Utolsó kommentek